Talán többen is vagytok itt az olvasók között, akik fogyási céllal belevágtak már valamilyen diétába, és talán akad olyan is köztetek, aki már találkozott az alábbi jelenségekkel. Nézzük, mik lehetnek a kezdő diétázók leggyakoribb hibái!
Túl gyors eredményeket akarunk
Szinte mindenki beleesik ebbe a hibába, hogy villámgyorsan szeretne megszabadulni a vélt súlyfeleslegtől. Figyelmen kívül hagyjuk a testünk alapvető biológiai működését, és a testünk változását az évek, évtizedek alatt, és mindent akarunk, lehetőleg azonnal. Ebből következik aztán gyakorlatilag az összes többi jelenség.
Túl sok a korlátozás
Alapvetően diétázni úgy “szoktunk”, hogy kiválasztunk egy könyvet / cikket / trendet - és belekezdünk valamiféle diétába, amiről valaki azt állítja, hogy működik. Ezek a divatdiéták tipikusan étrendi korlátozásokon alapulnak (“Ezt ne edd! Ez tilos! Ezt csak ekkor vagy akkor eheted!” stb.), amelyek semmilyen viszonyban nincsenek többek között az ízlésünkkel. Jellemző továbbra az is, hogy ha az első körös korlátozások köre nem “működik”, azaz nem fogyunk, akkor nem arra a következtetésre jutunk, hogy az adott módszer a rossz, hanem még szorosabbra húzzuk a gyeplőt, és még tovább korlátozzuk az étrendünket.
Túl alacsony a kalória
A fenti korlátozásból következik, hogy nagyon jellemző a túl alacsony energiabevitel is. Valamiért még a mai napig tartja magát az az elképzelés, hogy minél alacsonyabb az energiabevitelünk, annál jobban/gyorsabban fogyunk. Ez azonban nem egészen így van. Mindenekelőtt érdemes szembenézni azzal, hogy az ún. alapanyagcsere alatti, tartós kalóriabevitelt a szervezetünk éhezésként fogja érzékelni, és vészreakcióként lelassítja az anyagcserénket, célja a raktáraink növelése és a fogyás megállítása lesz.
Emellett az alacsony energiabevitel fáradékonnyá, ingerlékennyé tesz, jelentősen romlik a közérzetünk, a teljesítő- és koncentrációképességünk, és ez a folyamat hatással van a mentális egészségünkre is.
Egy idő után - szerencsére - nem tudjuk azt a folyamatot fenntartani, és a szervezetünk energiaéhségére reagálva újra növeljük a napi bevitt energia mennyiségét. Jó esetben megbékélünk ezzel az alapvető biológiai folyamattal, és megadjuk a szervezetünknek, amire az életben maradáshoz szüksége van. Rosszabb esetben azonban étkezési zavar alakulhat ki nálunk - a szigorú korlátozásokat követő túlevéses/falásos epizódokkal, időszakokkal, amelyeket akár egy újabb diéta is követhet - így lépünk a diétázás ördögi körébe. Szintén megtörténhet, hogy fenntartjuk az - extrém - alacsony energiabevitelünket, és testtömegünk folyamatosan csökken, akár az életünket veszélyeztető szintre is. Ez utóbbi folyamat során is jelentősen romlik a mentális egészségünk, akár anorexia nervosa is kialakulhat.
Nem személyre szabott az étrend
Ahogy fentebb utaltam is már rá, ezek a divatdiéták nem személyre szabottak. Akármilyen “egészségüzenetet” is kapcsoljanak hozzájuk, valójában nem veszik figyelembe a te aktuális státuszodat, egészségi állapotodat, életkörülményeidet, életviteledet. Ezeket egy darabig megpróbálhatod a háttérbe szorítani, és hiheted is akár azt, hogy ez az alkalom most egy igazi életmódváltás lesz - de igazából nem lesz az. Ami a valóságban történik, hogy megpróbálsz magadra erőltetni egy sablonos rendszert, majd amikor pár hét/hónap múlva már nem tudod azt fenntartani, akkor ahelyett, hogy a sablonos rendszer létjogosultságát kérdőjeleznéd meg, magadat vádolod, hogy nincs elég akaraterőd, és, hogy még "erre sem vagy képes".
Nem az egészség a cél
Nagyon gyakori, hogy nem az egészség megőrzése a motivációs cél. Persze gondolhatjuk azt, hogy ha majd X kg-val vékonyabbak leszünk, akkor automatikusan egészségesek is leszünk. De ha ez így lenne, akkor ez azt jelentené, hogy minden vékony ember egészséges. Márpedig, ha benézünk egy orvosi rendelőbe, vagy egy kórházi belosztályra, akkor pontosan látjuk, hogy ez nem így van, ott is vannak vékony emberek.
Önmagában a testtömeg csökkenése nem vezet egészségesebb léthez. Az egészséghez az annak megőrzését segítő szokásaink vezetnek - pl. a dohányzásról leszokás, a mértékletes, alkalmi alkoholfogyasztás, a rendszeres fizikai aktivitás, az értékes tápanyagokban gazdag, szélsőséges korlátozásoktól mentes, kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő stresszkezelés, az optimális alvási, és nem utolsó sorban a mentális egészségünk megőrzését célzó szokások.
Hisz mi értelme van az alacsonyabb testtömegnek, ha közben krónikus stresszel élünk?
Nincs terv a “hogyan tovább?”-ra
Általában nincs víziónk arról, hogy mi lesz a diéta után. Mi lesz akkor, ha mondjuk elértük a mínusz akárhány kg-t? Hogyan fogjuk utána alakítani az életünket?
Ha a fogyókúránk során nem sikerült valódi egészségmegőrzési szokásokat kialakítanunk, akkor semmivel nem vagyunk beljebb, mint amikor belevágtunk a diétába. Sőt, akár még rosszabb helyzetben is lehetünk, hiszen ha nem sikerül megtartanunk a diéta utáni testtömegünket - akkor innen egyenes út vezet a krónikus diétázás csapdájába, ami nagy hatással lehet az önértékelésünkre, és gyakorlatilag egy krónikus stressz-állapotot hoz létre.
De akkor hogyan tovább?
Én mindenképpen azt javaslom, hogy első körben is próbáljuk megérteni, hogy miért szeretnénk lefogyni. Mi az oka ennek a szándékunknak? Utána pedig keressünk fel egy megfelelően képzett szakembert (dietetikus és mellette akár pszichológus), aki segít minket olyan módon haladni ezen az úton, amivel nem rontunk egészségi állapotunkon, és valóban olyan szokásokat sikerül kialakítani az életünkkel összeegyeztethető módon, amelyek egészségünk hosszú távú megőrzését támogatják.
Még több hasznos cikk dietetikusunktól:
