Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Kés, villa, sztárvendég: "Előadás után olyan farkaséhes leszek, hogy nem bírom ki" – Pokorny Liával interjúztunk

Új sorozatunkban ismert emberek mesélnek az étkezési szokásaikról, elsőként Pokorny Lia, akit szerintem nemigen kell bemutatni senkinek.

Fogalmam sincs, miért van az, hogy egyik-másik ember ismertté válik, érdekesebb lesz valahogyan a többieknél. Ha abból indulunk ki, hogy az ember tulajdonképpen sejtekből áll, és ezeket a sejteket napról napra táplálnunk kell, még az is lehet, hogy a híresemberségre is befolyással lehet a táplálkozás.

Erről ezúttal Pokorny Liával beszélgettem a Société csodás fogásai közt a Kés, villa, sztárvendég című új rovatunk első részében:


 

Nyilván ezer helyen nyilatkoztál már erről, de nem néztem most utána, a Lia minek a rövidítése?

Aurélia a teljes nevem, apukám Aurél, anyukám Kornélia, és az öcsém Kornél, így találták ki a szüleink.

Hol születtél?

Hatvanban, de rengeteg helyen laktunk gyerekkoromban, mert apukám szakács, és ahol munkát kapott, mi oda költöztünk vele együtt. Gyerekként ezt az állandó mozgást igazából szerettem, soha nem a régi elvesztését fájlaltam, hanem mindig örültem, izgatottan vártam az új helyzeteket. Sokat laktunk az apai nagymamámmal, ő volt az, aki gyerekkoromban főzött, ráadásul nagyon jól, és nekem is megengedte, hogy a konyhában sertepertéljek.

Szakács az apukád? De jó! Akkor máris megkérdezem, hogy mi a kedvenc ételed.

Nagyon durvát fogok mondani, a kedvenc ételem, ami a gyerekkort idézi bennem, és amit manapság nem nagyon eszem, de imádom, az a marhahúsleves.

És miért nem? A hús miatt?

Két oka is van: egyrészt igen, a fenntarthatóság miatt, környezetvédelmi okokból a marhahús fogyasztását megpróbálom visszaszorítani, ami nem azt jelenti, hogy soha semmilyen körülmények között nem eszünk, nincsenek ilyen szélsőségek, de marhahúslevest például csak egyszer főztem az elmúlt másfél évben.

Ez nagyon érdekes, hogy van „a” kedvenc ételed, amiről lemondasz.

Ezek a lemondások valamiért jellemzőek rám, viszont ha egy számomra fontos dologról lemondok, akkor cserébe kapok valami más nagyon jót, amiért megéri ez a kompromisszum. A másik ok egyébként, amiért lemondtam róla, az az ayurvéda diétám, amit másfél éve kezdtem el, mert nagyon megbillent a szervezetem, előjöttek olyan kisebb egészségügyi gondok, amikkel foglalkozni kellett, és egy komolyabb hangszálprobléma, ami az én szakmámban nem megengedhető. Kerestem az okokat, és eljutottam egy ayurvéda központba, ahol a testem egyensúlyának visszaállításához egy olyan diétát írtak elő, ami radikálisan eltért az addigi ételeimtől. Mondanom sem kell, ez az elején rengeteg lemondással járt, viszont kaptam cserébe egy teljesen más étkezési kultúrát, új kulináris örömök léptek a régiek helyébe.

Te szeretsz enni?

Nagyon szeretek! Mondjuk most pont diétázom, mert tavaly az év végi hajtásban annyira elfáradtam, hogy muszáj volt sokat ennem, és egy hónap alatt híztam hat kilót. Ha fáradt vagyok, akkor ennem kell. Tudod, vannak azok a nők, akik a terhesség alatt sem esznek, na én azt egyszerűen nem tudtam volna elképzelni! Mikor a fiamat vártam, minden nap meg kellett ennem egy kis táblás mogyorós csokit, mert különben azt éreztem, hogy vége a világnak.

Sokat dolgozol? Hány előadásod van egy hónapban?

Most huszonegyet játszottam, de egy új projekten dolgozunk, azzal ez még több lesz. Mindig sokat dolgoztam, imádom az egészet, és ha rám talál egy új izgalmas dolog, fel se merül bennem, hogy nemet mondjak, pedig mindig azzal áltatom magam, hogy egyszer majd kevesebbet fogok vállalni, de ahogy elnézem, ez nem valószínű.

Na akkor most ezen a ponton kérdezem meg, hogy neked hogyan telik egy munkanapod, mi a napirended...

Ketten lakunk a fiammal, aki már annyi idős, hogy elvileg magának készíti a reggelit, így az ébredést reggel hatról átraktam fél hétre, de sokszor előfordul, hogy késésben van a gyerek, és akkor persze, hogy megcsinálom neki én a reggelijét. Utána elmegyek edzésre, body artozni járok, onnan rohanok mindenfélét intézni, bankba, szervízbe, ilyesmi. Tízkor már általában kezdődik valami szakmai feladat, megbeszélések, próbák, interjúk, egész napra jut valami, este pedig általában előadás. Utána pedig – amikor hazaérek – még bele kell férnie a tanulásnak, úgyhogy én levezetésül este nem a kedvenc könyvemet olvasom, hanem tanulom az új szerepemet.

És hogyan eszel napközben?

Az ayurvéda diéta miatt még a kenyeret is magamnak sütöm alakor lisztből, és folyamatosan főzök is, úgyhogy viszem magammal az ebédet, aztán mivel előadás előtt nemigen eszem, előadás utánra olyan farkaséhes leszek, hogy nem bírom ki, ennem kell.

Mondd, és a bevásárlást hogy intézitek?

Én is vásárolok, meg van egy barátnőm, aki a szomszédban lakik, ha ő megy nagybevásárlásra, segít beszerezni ezt-azt. Piacra imádok járni, régebben a Hunyadi térre jártam, mostanában inkább a Bosnyákra, de ha látok bárhol egy piacot, ott meg szoktam állni.

Iszol alkoholt?

Nagyon ritkán, pedig az ayurvéda diéta megengedi a bort, nekem például aszút kell innom.

Az legjobban az ünnepekhez illik, nem? Nálatok hogy zajlik az ünnep? Mi volt például karácsonykor?

Halászlé mindig van, apukám főzi, és hozza magával a hegyről. Dél körül érkezik mindenki, együtt főzünk, díszítünk, és rengeteget nevetünk. Anyukám a kocsonyát készíti, én meg hagyományos töltött káposztát, ezek nem maradhatnak el.

A végére még egy kicsit kérdeznélek a szakmai életedről. Milyen új dolgokra készülsz?

A legizgalmasabb tervem most egy sanzonest, ezen dolgozunk gőzerővel a Centrál Színházban. Nagyon érdekesen alakult különben ez is: az egészet azért találtuk ki az új managementemmel, hogy legyen egy műsor, amivel el tudok menni fellépni, amikor elhívnak valahova, de amikor Puskás Tamás, a Centrál igazgatója hallott róla, azonnal belelkesült, és műsorra tűzte a színházban.

Ezeket láttad?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!