Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

„Itt mindenki ki van billentve a komfortzónájából” - interjú Boros Reginával, a Black Food Festival alapítójával

A kommunikációs szakember, akinek csalhatatlan radarja azonnal felismeri a legizgalmasabb gasztrotrendeket. A Black Food Festival alapítója, Boros Regina mesélt nekünk.

Boros Reginának köszönheti Budapest a Macaron napot és a tavaly novemberben megrendezett első Black Food Festivalt, mi pedig a kulisszatitkokról beszélgettünk vele.

Marketing és kommunikációs szakemberként váltál ismertté, több reklámügynökségnél dolgoztál, az OXO Labs-nál pedig startupok kommunikációját segítetted, a gasztronómiába így mondhatni kívülállóként csöppentél. Egy interjúban azt mondtad, hogy Spanyolországban kezdtél érdeklődni a főzés és az ételek iránt, mi volt az az élmény, ami ezt elindította?

Már tizenhárom éve annak, hogy kiköltöztem Spanyolországba három évre. Itthon akkoriban még nem volt ennyire erős a gasztronómiai közeg, és én sem mutattam ilyen irányú érdeklődést. Kint egy teljesen más dimenzióval találkoztam a piacok és az éttermek révén. Nálunk még nem volt Michelin-csillagos étterem, kint viszont lehetőségem volt eljutni ilyen helyre is. Ekkor kezdtem komolyabban érdeklődni a gasztronómia iránt, a hazaköltözésem után pedig Gasztrobizarr néven indítottam egy blogot, ahol receptekről és a főzési élményeimről számoltam be, de rengeteget írtam az aktuális trendekről és étteremkritikákat is megjelentettem. Ennek köszönhetően kerültem be ebbe a közegbe, így volt, hogy segítettem a kommunikációját bizonyos gasztronómiai vállalkozásoknak. Később Geszti Péter mellett dolgoztam egy reklámügynökségnél, ahol nagyon sokat tanultam tőle arról, miként lehet az emberekre nagyobb tömegekben hatni.

Az első alkalom pedig, hogy nagy tömegekre hatottál volna a gasztronómián keresztül, a Macaron nap volt. Honnan jött ez az ötlet?

A Pozsonyi úti Sarki Fűszeresnek segítettem a kommunikációját, amikor nagyjából nyolc éve megjelent náluk a macaron. Éreztem, hogy van valamilyen fura őrület, amikor macaronokról teszek ki képet. Egy évvel korábban Bécsben láttam először ezt az apró sárga valamit, és éreztem, hogy ez nagyon különleges és érdekes. Szabadságon voltam New Yorkban, ahol megtudtam, hogy létezik a Nemzetközi Macaron Nap, és akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha tartanánk itthon is ilyet. Őrült ötletként indult az egész, és nem gondoltam, hogy egy ilyen léptékű rendezvénnyé növi ki magát. Eleinte a Sarki Fűszeres teraszára akartam szervezni, de végül kerestünk egy rendes helyszínt. Amikor elindítottam a Facebook oldalt és az eseményt, hirtelen minden felgyorsult. Naponta ötszáz új követőnk lett anélkül, hogy költöttünk volna rá. Az első Macaron Nap őrületes volt, nagyon jól öltözött emberek egymást lökdösve felvásároltak mindent, úgy, hogy a rendezvény felénél el is fogyott a macaron. Utána még hat ilyen esemény volt. Hasonló volt Black Food Festival esetében is. Felfigyeltem rá, hogy ha egy fekete fagyiról vagy hamburgerről osztanak meg képet a közösségi oldalakon, akkor mások a reakciók, sokkal izgalmasabbnak találják az emberek. És ott megint csak viccből mondtuk, hogy csináljunk egy fesztivált, ahol minden fekete.

A macaron után éles váltás a teljesen fekete ételek fesztiválja.

Teljesen más világ a kettő, és bár hozzám közelebb áll a fekete vonal, a rózsaszínes, franciás macaront is imádtam. Egy színes, élettel teli, kreatív dolog, amit csak az tud megcsinálni, aki nagyon ért hozzá, így a technológiai alázat itt nagyon fontos. A fekete ételek első pillantásra nagyon elütnek ettől a könnyed világtól, pedig itt is az új dolgok iránt érdeklődök jönnek el az eseményre. Ha a fotók alapján összehasonlítjuk a két rendezvény közönségét, láthatjuk, hogy nem olyan nagy a különbség.

A fagyi és hamburger talán a két legtöbbet megosztott fekete étel, de ezek színezéssel lesznek ilyenek. Vannak természetesen fekete színű ételek?

Tetszenek a befeketített ételek is, de számomra még izgalmasabb, ha a természetesen fekete ételt tudnak felvonultatni a kiállítóink. Lehet ez fekete bab, fekete rizs, a tintahalas ételek, fekete kukorica vagy répa, rengeteg formában megjelenhet. A New York-i fesztiválunkon volt fekete rozskenyér és a fekete fokhagyma is nagyon gyakori.

Épp egy éve novemberben tartottátok az első Black Food Festivalt Budapesten, azóta pedig a világ számos pontján megrendeztétek a fekete ételek ünnepét. Hogyan tudtatok Magyarországról nemzetközi szintre lépni?

Az alapítótársam, akivel elindítottuk a rendezvényt, elsősorban az üzleti részét segíti a fesztiválnak, és ő javasolta, hogy próbáljuk meg külföldön. Számomra nagyon ijesztő volt az első külföldi fesztiválnál Berlinben, hogy teljesen kívülállóként szervezek itt egy rendezvényt. Persze nem én egyedül szervezem ezeket az eseményeket, hanem van egy lokális partner segít. Itt Horváth Susa séf volt a segítségemre, aki akkor költözött Berlinbe, így megkértük, hogy próbálja meg ott megszervezni ugyanezt, mint amit mi itthon csináltunk. Mind a közönség részéről volt fogadókészség rá, mind a kiállítók, éttermek, street foodosok is lelkesen fogadták. Utólag visszagondolva mindig megdöbbenek, hogy mit raktunk össze az elmúlt egy év alatt. Külföldiként sikerült elérni, hogy a kiállítók jöjjenek el az összes termékükkel, felszereléssel, emberrel erre a napra a mi rendezvényünkre. Felfoghatatlan.

A legizgalmasabb helyszínről nemrég tértél haza. Milyen volt a Black Food Festival Nairobiban?

Az ideális modell ennél a rendezvénynél, ha van egy kinti partnerünk, aki összerakja a fesztivált. Fontos, hogy ne csak beágyazottsága legyen a gasztro életbe, de tiszteljék is őt, legyen valamilyen szerepe is a közösségben, és meg tudja szólítani az embereket. Egy Kenyában élő magyar agrobotanikus, Domonyai András kötött össze Pamellah Oduorral, aki egy 1,8 milliós Facebook csoport, a Let's cook Kenyan meals alapítója. Pamellah egy progresszív vonalat képvisel Kenyában, és próbálja edukálni az embereket arra, hogy kell igényesen főzni, miért fontos az étel. Nagyon tisztelik, ráadásul a Facebook community leader programjába is bekerült, egyszóval egy nagyon komoly partner. Neki megtetszett ez a fesztivál, és elvállalta, hogy megszervezi. Bár Kenyában nagyon szűk  réteg nyitott erre, sokan elborzadnak először a fekete ételtől, ő viszont elkezdte kinyitni őket. Elkezdte egyenként kezelni a saját csoportjában a felmerülő kérdéseket. Kenyában ez egy hatalmas dolog volt a számukra, hogy egy kreatív platform, egy nyugati fesztivál London és New York után megjelent náluk. Semmilyen fesztiválon nem volt ilyen élményem, hogy ennyire hálás lett volna a közönség, rengeteg ölelést kaptam, fotózkodtunk, de elsősorban Pamellahnak köszönhető, hogy mindez létrejöhetett.

A világ mely pontjait fogja legközelebb meghódítani a Black Food Festival?

A következő két-három fesztivál Európában lesz, ezekre választjuk ki a partnereket. A következő Amszterdamban lesz, tárgyalunk Rigával és Madriddal, és most épp Franciaországra keresek partnert, illetve tegnap állapodtam meg a következő amerikai desztinációnkra, ami Atlantában lesz. Nagyon izgalmas lesz, ott egy celebnek számító gót lány szervezi majd.

Adja magát, hogy a fekete szín a gót szubkultúrához kapcsolódik.

Igen, őket nagyon érdekli ez, de nem feltétlenül azért jönnek el, mert egy jót akarnak enni, hanem mert izgalmas neki, hogy még az étel is fekete. Mi mindenkinek szánjuk ezt a fesztivált, de azok jönnek el, akik nyitottak az újdonságra. Ez nem egy lángos vagy mangalica fesztivál, itt mindenki ki van billentve a komfort zónájából, ahol új dolgok kerülnek terítékre. Aki esetleg attól fél, hogy színezett borzadályok lesznek, az is nyugodtan eljöhet, mert sok esetben teljesen természetes ételekről van szó.

Japán tervben van? Ők imádnak mindent, ami extrém vagy szokatlan.

Érdekes, hogy kérdezed, mert pont tegnap kezdtem el tárgyalni az itthoni japán kereskedelmi kamarával, hogy segítsenek partnert találni. Itt egy kinti stábra lesz szükség, akik mindent megcsinálnak, mi csak figyelünk, támogatjuk őket. Jó lenne, ha összejönne, mert ott több hely is van, ami a fekete ételekre specializálódott, és alapanyagban sincs hiány.

Mi a legnehezebb része egy ilyen fesztivál megszervezésének?

Az egész nagyon nehéz, meg is viseli a csapatot és a helyi partnereket egyaránt. A legnehezebb része mégis a kiállítószerzés. Nem egyszerű elérni, hogy szóba álljanak veled, felfigyeljenek rád. Komoly partnerként kell rád tekinteniük ahhoz, hogy megtartsák, amit ígértek. Londonban volt ez talán a legnehezebb. Az elején nagyon tetszett mindenkinek az ötlet, majd minden előzmény nélkül visszamondták a részvételt, mert rájöttek, hogy túl sok személyzetre lenne szükségük, vagy nem jó az időpont. Londonban rengeteg ilyen volt. Emiatt koncepcionálisan nem Londonban volt a legerősebb rendezvény, sok kompromisszumot kellett kötni a kiállítók terén. Eközben az egyik leglátogatottabb esemény volt, 1400-an jöttek el, és a média megjelenés is óriási volt. Bekerültünk az Evening Standard gasztro rovatába, amit mindenki olvas a városban, de ezen kívül még nyolc megjelenés volt, ami 100 milliós médiaértéket képviselt. Helsinki volt a másik legnagyobb fesztivál a közönség számát tekintve. Isztambulban és Kenyában épp a közönséget volt nehéz megmozgatni, mert még ha érdekelte is, a belépőjegyre, ami 5-8 dollár egyébként, már nem akartak költeni. Minden város teljesen más.

Budapesten lesz még Black Food Festival?

Nagyon sokan megkeresnek, hogy mikor lesz, idén miért nem volt, ezért talán jövő tavasszal lesz még egy Budapesten, mert úgy érzem, van rá igény.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Pelinsu Duman

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!