Őszintén szólva, soha eszembe sem jutott, hogy jalapeno popperst készítsek otthon. Van néhány rántott dolog, amiért élek-halok - a tök, és általában a kerti zöldségek - de a csípős, sajttal töltött kis zöld mexikói paprikafajtát soha nem szerettem annyira, hogy bebüdösítsem érte a konyhát. Plusz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy féltem tőle, mint a tűztől. Nekem dupla panír ide vagy oda, a rántott sajt sem sikerült soha igazán jól - nem is készítettem már vagy tíz éve. Szóval úgy voltam vele, hogy nincs sok értelme elindulni jalapenovadászatra, utána kimagozni a csípős kis paprikákat, ha aztán az egész kifolyik az olajba, és nem csak hogy az alapanyagaim mennek pocsékba, de még az olajat is szűrögethetem.
Pár hete azonban egy barátomtól kértem egy nagy szívességet. És mivel tudtam, hogy él-hal a jalapeno poppersért, úgy gondoltam, akkor most eljött az ideje, hogy legyőzzem a mumust, és csináljak neki egy adagot. Megnéztem pár oktató filmet a poppers hadműveletről, és nekiálltam a feladatnak. Az első helyen, ahol be akartam szerezni a paprikát, olyan árat kértek érte, hogy majdnem arcon röhögtem őket. A csarnok melletti kincsesbányában aztán találtam friss paprikát egész elfogadható áron. Sajtkrémmel és reszelt sajttal töltöttem, bár nagy volt a kísértés - az egyik verzióban ugyanis sült bacondarabokat is kevertek bele.
Utána jött a dupla panír - a kettő között 10 percet pihentettem a popperokat, hogy kicsit "kössön rajtuk" a dolog. Utána megvártam, míg nagyon forró lesz az olaj, és csak akkor engedtem bele a megmaradt kis száruknál fogva a töltött paprikákat - ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy a szárait lehetőség szerint ne vágjuk le. Én voltam a leginkább meglepődve, mikor egy csepp sajt sem mászott ki a kabát alól. Tulajdonképpen egy fokkal nem volt nehezebb megcsinálni, mint egy sima rántott gombát.
A tex-mex éttermek és igényesebb kocsmák előétele vagy tapasa amúgy ízig-vérig amerikai, ráadásul texasi fogás, bár tény, hogy az alapja, a chile relleno egy Pueblából származó mexikói étel. Igaz, ott nemcsak sajttal, de a múltkor hozott picadillovalis töltik, és kukoricalisztből készült masszával bundázzák. Bár a picadillo-ból még pont egy adag van a hűtőben, most nem cifráztam a dolgot. Örültem, hogy a jalapenopoppers-szörnyet legyőztem. Próbáljátok ki ti is, becsszó, hogy nem egy nagy ügy!
