Magyarországtól kezdve Amerikán, Mexikón, Olaszországon át Vietnámig számos gyászszertartás létezik, egy azonban mindegyikben közös: az ételek minden kultúrában központi helyen állnak. Sok ember számára jelent megnyugvást a gyerekkorból ismert ételek íze, ami némiképp enyhíti a szeretett személy elvesztése fölött érzett fájdalmat, és összekovácsolja a rokonokat, barátokat, ismerősöket.
USA
Az USA-ban különböző rakott ételek és lasagne kerül az asztalra - nem csekély mennyiségben - , de tény, hogy az Egyesült Államokban élő eltérő valláshoz és etnikumhoz tartozók más-más ételekkel emlékeznek meg a szeretteikről. Amerika déli részén a sült csirke, a csirkesaláta, a házi kaszinótojásés a szendvicsfalatok jellemzőek. De a megemlékezéseken gyakori a burgonyasaláta, a különböző piték, a krémes sütemények, valamint a citromos habcsók is.
Az afroamerikai közösségekben a sajtos makaróni elmaradhatatlan része a halotti tornak, a zsidók pedig a halált követő hétnapos gyászidőszakban, a sivában (gyászhétben) kevés előkészületet igénylő ételeket visznek a gyászoló rokonoknak, mint például aprósütemények, kekszfélék, bagel, cukorkák és magvak.
Olaszország
Olaszországban, ahol az étel szerves része a kultúrának, a közös étkezések egymás támogatását is szolgálják. Évente 2 napon keresztül, november 1-jén és 2-án tartják a Mindenszentek ünnepét (Ognissanti). Ilyenkor megemlékeznek a szeretteikről, és mivel a hagyomány szerint a lelkek vissza-visszalátogatnak a családjukhoz, így felajánlásokat készítenek számukra: különböző süteményeket, édességeket, és egy ossa dei morti nevű süteményt, aminek szó szerinti fordítása: halottak csontjai.
Az olaszok a halotti torokon rengeteg kenyérfélét fogyasztanak, ami sok embernek elég, ráadásul a szénhidrát nyugtat, sőt, a kenyér a római katolikus vallásban az élet/halál közötti kapcsolatot is szimbolizálja. De az országon belül itt is vannak eltérések: Nápolyban jellemzően kávét és édességeket esznek, Szicíliában meg frutta di martoranát, azaz gyümölcs alakú marcipándesszertet készítenek.
Mexikó
Mexikóban minden évben október 31-től november 2-ig, Halottak napján és az azt követő napokban (Dia de los Muertos) emlékeznek a halottaikra - a szomorkodás helyett ünnepelve. Sokan a temetőbe kilátogatva, a hozzátartozóik sírjainál étkeznek, és oltárokat állítanak fel otthon az elhunyt kedvenc ételével. Mexikóban a halál után 9 napig gyászolnak, ezt novenáriónak hívják. A hagyományos közösségekben, mint például Oaxacában, a rokonok, a barátok és az egész közösség összegyűlik, hogy szolidaritását és gondoskodását kifejezze.
Attól függően, hogy mely területen élnek, különböző összetevőkből készült gazdag krémleveseket esznek, valamint tamale-t, ami kukoricalevélben gőzölt, kukoricalisztből készült, hússal, sajttal vagy aszalt gyümölcsökkel töltött pitaféleség. Mole szószt is kínálnak mellé, ami lehet édes, sós, zsíros, attól függően, melyik változatot készítjük. A mole Mexikó egyik leghíresebb szósza, létezik fekete, piros, sárga és pueblai változat.
Vietnám
A buddhista Vietnámban úgy tartják, a halál nem a létünk, csupán a földi létünk vége. Ettől függetlenül jelentős időt szentelnek a gyásznak: miután szerettüket elkísérték utolsó útjára, a család 49 napon keresztül látogatja a sírt, ahol rizst szórnak szét. Különös jelentősége van a halál utáni 100. napnak, amikor az egész család a sír mellett, közösen étkezik.Családtól és régiótól függően bún bò-t esznek, ami egy fűszeres, aromás húsleves vermicelli üvegtésztával, marhahússal, gyógynövényekkel és citromfűvel. A 100. nap a nap khoc, azaz a könnyek vége, ami azt jelenti, hogy lezárult a gyász időszaka.
Magyarország
Itthon is tartunk halotti torokat, ahol a rokonok, barátok, ismerősök összejöhetnek beszélgetni, megemlékezni. A hidegtálak, a sült húsok, a francia saláta és a burgonyasaláta ilyenkor elmaradhatatlan, és persze a sajtos, a tepertős, valamint a krumplis pogácsa is kötelező elem. Emellett az aprósütemények, a linzerek, és a kevert tészták is asztalra kerülnek sokszor házi borral, valamint pálinkával kísérve.
