Már gyerekként is tudtuk jól, hogy farsangkor jelmezbe bújunk, ünneplünk és fánkot eszünk. Sokan nem tudják azonban, hogy a szalagos fánk hagyománya Németországból ered, ahol ez a fogás szintén elengedhetetlen része a farsangi ünnepségnek.
Minden az ókorban kezdődött
A forró olajban kisütött édesség számtalan változatát ismerjük, szinte minden nemzetnek megvan a saját fánkja a spanyol churrostól a koreai csavart fánkig. Először az ókori rómaiak készítettek fánkhoz hasonló ételt, a globit. A zsíros tésztából gyúrt apró golyókat olajban sütötték ki, majd mákkal és mézzel ízesítették.
A 12. században az európai kolostorok kedvelt ételévé vált a parasztfánk, ami egy hosszúkás, töltelék nélküli elődje volt az ismert bécsi fánknak.
A legenda szerint egy 15. századi bécsi pék, Cäcilia volt az általunk is kedvelt fánk feltalálója. A férjével való veszekedés során dühében hozzávágott egy darab élesztős tésztát. A férfi azonban lebukott, és a tészta egy fazék forró zsírba esett – így született meg a fánk. A történet egy másik változata szerint Cäcilia dühét nem a férje, hanem egy lusta tanonc váltotta ki. Az eredmény viszont ebben az esetben is ugyanaz volt: kedvenc farsangi finomságunk létrejötte.
Azt, hogy a fánk farsangi étellé vált, egyesek Marie Antoinette számlájára írják. Egy történet szerint a királyné egy karneváli ünnepség során megéhezett és kiszökött az udvarból, hogy egy utcai árustól vegyen csemegét. A fánk, amit megvásárolt annyira megízlett neki, hogy az onnantól kezdve a királyi lakomák, ünnepek és a karnevál állandó desszertjévé vált.
A valóságban ennél sokkal egyszerűbb magyarázat szolgál a farsangi fánkfogyasztásra. Az emberek már a középkorban törekedtek a böjt előtti, ünnepi időszakban különösen zsíros ételeket fogyasztani és erőt gyűjteni a mezőgazdasági munkálatok megkezdésére. A fánk korai formájában már ekkor is szerepelt sokak „farsangi” étlapján.
A fánknak fontos szerepe volt, hiszen energiával látta el a keményen dolgozó parasztokat.
Bár ma már nincs szükségünk télen plusz kalóriákra, a fánk még mindig elengedhetetlenül hozzátartozik a farsangi időszakhoz. A ma ismert szalagos fánk Magyarországon a 19. században terjedt el, a bécsi (vagy berlini) fánkhoz képest azzal a különbséggel, hogy mi nem töltjük meg lekvárral az édességet.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Kremmer Magdi
Még több érdekes történet a régi időkből:
