Nagyjából egy évvel ezelőtt jártam utoljára ezen a környéken, és akkor még egy másik étterem állt itt. Most már elmondhatom, hogy nem kedveltem azt a helyet. Nem volt benne semmi. Csak egy újabb magyaros-bisztrós, elegáns de mégis laza hely akart lenni a sok közül. Minek? Akkora a verseny Budapesten, és olyan sok izgalmas étterem van, hogy ennél már többet kell adni.
Aztán amikor a múlt héten meghallottam, hogy hova kell menni kóstolni, kicsit megijedtem, de csak egy egészen kis időre, mert rögtön jöttek a részletek is: hagyományos grúz étterem nyílt a Ráday utca 11. szám alatt, Tifliso néven.
Hála Istennek! Valami új, valami más, valami izgalmas. Örömteli várakozással léptem be az ajtón, és már a megterített asztalból látni lehetett, hogy jól leszünk tartva. Itt kérem LAKOMA készül!
A grúz vendéglátás messze földön híres. Ha az ember meghívást kap egy grúz családhoz vacsorára, minden bizonnyal betegre eszi magát aznap este. Sokféle ételt kínálnak egymás után, és illik mindegyikből kóstolni is rendesen. A mi asztalunkon is ott sorakoztak a lepények, mártogatósok, különféle zöldségek, magok és sajtok, és amint végeztünk egy körrel, érkezett egy másik.
A hideg előételek mellett meleg előételekkel is találkozhatunk itt, de többféle saláta és leves is kapható, és még csak ezután jönnek a húsok és tartalmasabb főételek.
El sem tudom képzelni, hogy valaki úgy ül be ide, hogy csak kér egy kebabot, aztán sietve távozik.
Ha ajánlhatom, jó éhesen, vagy nagyobb asztaltársasággal érkezzetek ti is, és amolyan tapaszbáros módon csipegessetek többféle jóságból.
Mindenképpen kóstoljatok sajtot és kenyeret. Egyszerű, de nagyszerű bemelegítés ez. Ráadásul a kenyerüket hagyományos grúz kemencében sütik – érdemes félretenni a fogyókúrát érte!
Ezek mellé a mártogatósok is kihagyhatatlanok. Darált padlizsán, spenót, cékla vagy éppen sárgarépa, dióval és grúz fűszerekkel megbolondítva. Epik!
Amúgy a padlizsán és a dió szinte kikerülhetetlen, és a klasszikus rizs vagy krumpliköret helyett a lepények uralják a terepet. Már csak ezért is teljesen más élmény, mint egy magyaros étkezés.
Főételek közül érdemes valamilyen húst kipróbálni, de a legendás hachapuri (sajtos lepény) is több változatban kóstolható, valamint a grúz konyha egyik ékköve, a hinkali (tésztabatyu) is többféle töltelékkel megbolondítva rendelhető.
Ennek a batyunak a készítését mi élesben is végigkövethettük. A grúz hagyomány szerint egy háziasszony annál menőbb, minél több ráncot tud összecsippenteni a tésztán. Hát… nem mondom, hogy a legegyszerűbben leutánozható művelet. Biztos nem én lennék a top menyecske arrafelé.
Édességből nincs nagy választék, jobban mondva a választék nem a mi desszertes agyunkhoz van igazítva. Vannak itt friss gyümölcsök, aszalványok és magok, amikkel azért gyönyörűen le lehet zárni egy étkezést, és tudnak meglepetést okozni. Itt kóstoltam például életemben először datolyaszilvát, amiről nem is hittem, hogy aszalható gyümölcs.
A fogások tehát nagyon izgalmasak, és a fűszerezésük is igazán egyedi. Ha pedig az ember az italaikba is belekóstol, végképp más dimenzióba kerül. Én nem boroztam, de a szuperzöld tárkonyos limonádén is csodálkoztam éppen eleget.
A konyhát Zaza Bidzinashvili séf vezeti, aki 20 éves szakmai tapasztalatát egyenesen Tbilisziben szerezte. Az ételek hagyományos családi receptek alapján készülnek, az alapanyagok egy része pedig egyenesen Grúziából érkezik.
A Tifliso Étteremben tényleg belekóstolhat az ember Grúziába. Nekem már az utazáshoz is megjött a kedvem!
címlap: Csákvári Péter
