Csipkebogyó – a C-vitaminbomba!

Ha szeretünk túrázni az őszi erdőben, még begyűjthetünk télire csipkebogyót. A C-vitaminban gazdag termés kiváló teának vagy lekvárnak, és sokféle panaszra gyógyír lehet.

A csipkerózsa vagy vadrózsa Európában honos, 1-3 m magas tüskés cserje, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. A csipkebogyó (hecsedli) a vadrózsa termése. A népnyelv használja még a hecserli, hecsepecs, bicske, csipkenye, csitkenye, csitke, vadrózsalekvár elnevezéseket is.

A csipkebogyó C-vitamintartalma mintegy nyolcszorosa a citroménak, és igaz, hogy ennek egy része a szárítás és a tárolás során elvész, azért érdemes télire betárazni belőle. Tartalmaz pektint, magnéziumot, vasat, kalciumot, nyomokban karotint, A, B1-, B2- és K-vitaminokat.

Jótékony hatású meghűléses megbetegedéseknél, gyulladásgátló hatása is ismert – influenzás időszakban fogyasszuk a belőle készült teát megelőzés céljából! Segíthet vese- és hólyagbántalmaknál, hurutos megbetegedéseknél, de ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is.

A csipkebogyó főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére is. Serkenti a mellékvesék és a máj működését is.

Hogyan használjuk?

A csipkebogyót sokféleképpen fogyaszthatjuk – teát, lekvárt, szörpöt, likőrt, bort, pálinkát, mártást, befőttet is készíthetünk belőle.

Magjaiból vadrózsaolaj készülhet, ez jó száraz bőrre, égési sérülésekre, napégésre, csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, késlelteti a bőr öregedését, az apró ráncokat pedig kisimítja.

Gyűjtsük, szárítsuk magunk!

Gyógynövény-alapanyagot tiszta helyen, forgalmas autóúttól távolabb kell gyűjteni. A gyűjtés nagy türelmet igényel, mivel a rózsabokor a leveleit ősszel lehullatja, de szúrós tövisei megmaradnak. A horgas tüskékbe könnyen beleakadunk, így ennek megfelelően érdemes öltözni is. Mindig hagyjunk pár szem bogyót a bokrokon, gondoljunk a madarakra is!

A teának való csipkebogyót szeptembertől decemberig gyűjtjük még az első fagyok előtt. Lekvárkészítéshez a fagyok után gyűjtött puha termések jók igazán, de a gyűjtés után azonnal fel kell dolgozni őket. A bogyókból készíthetünk még csipkebort, szörpöt és pálinkát is.

Ha teának szeretnénk elkészíteni, akkor szárított bogyókra lesz szükségünk. Ehhez az összegyűjtött bogyókat minél előbb fel kell dolgozni, pár óra alatt befülledhetnek. A termést vágjuk félbe, a benne lévő apró magvakat és szőröket távolítsuk el. Legyünk óvatosak, mert a szőrök bőrirritációt okozhatnak, érdemes kesztyűt húzni. 2 kg friss csipkebogyóból körülbelül 1 kg szárazat kapunk. A megtisztított bogyókat kiterítve szárítsuk. Kb. 3-4 hét, mire „zörgősre” szárad. Ezt követően hűvös helyen papír- vagy vászonzsákban tároljuk.

A dércsípte bogyók szárításra nem alkalmasak, ezekből készül a lekvár mellett még a szörp, a bor és a pálinka. A termést mossuk meg, mindkét végét vágjuk le, tegyük egy nagy fazékba, és főzzük legalább egy órán át. Folyamatosan kevergessük, és figyeljünk, mert könnyen leragadhat. A főtt csipkebogyót passzírozzuk át szitán, ebből a masszából készíthetünk lekvárt, bort vagy pálinkát.

Amennyiben nincs időnk magunk gyűjteni a csipkebogyót, szárítva piacokon vagy gyógynövényboltokban is hozzájuthatunk.

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Kiszámoltuk, olcsóbb-e a házi péksütemény, mint a bolti

Az egyre jobban elszálló árak mellett már nem könnyű fejben tartani, hogy akkor most mi számít olcsónak. Nagyon sok minden, ami régen filléres volt, ma már nem az, és szinte úgy kell vadászni a pénztárcabarát megoldásokat. Az otthoni alkotással sokat lehet spórolni, persze nem minden ötlet jó ötlet. Most (nagyjából) konkrét számokon keresztül válik láthatóvá, hogy mivel éri meg otthon vesződni, mert mi itt a Nosaltynál bizony kiszámoltuk.