Bulikencék

Miközben a kencéket készítem a búcsúbuliba, azon morfondírozom, hogy az unokaétkeztetés többismeretlenes egyenletére egy új megoldó képletet kell találnom.

Egy új ismeretlennel bővült ugyanis a nagyi–unoka kapcsolatunk, mégpedig a távolsággal. Eddig néhány megállónyi buszozással, régebben órányi autózással kellett kalkulálnom, no meg ételszállításra alkalmas dobozokkal, üvegekkel (ismerős ugye a nagyinál glédában álló göngyöleg?), hogy eljuttassam rendeltetési helyére az unokáknak szánt finomságokat. Mostantól kicsit másképp alakulnak a dolgok, mert az egyik unokám messzire kerül. Szerencsére nem kontinensnyi távolságra, de a leküzdendő kilométerek száma jócskán megnő. Nem tudok átugrani hozzájuk egy gőzölgő almás hússal, a frissen kisült „focilabdával”, ahogyan a kakaós krumplifánkot nevezik vagy egy tálnyi tócsnival, hogy csak néhány kedvencet említsek.

Túrókrém uborkával recept

Most mindenesetre a búcsúbulira készítem a kötelező májkrémes és túrós kencét, de lesz zelleres és füstölt halas, tojásos-sajtos és libatöpörtyűs krém is. Most közkinccsé teszem a zellerkrémet, de majd a többi is sorra kerül, mert mindegyik biztos siker!

Lássuk a zelleres kencét! Szükséges hozzá:

  • 1 nagyobb fej zeller

  • 15 dkg sonka (vagy párizsi, esetleg füstölt pulykamell), nem szeletelt

  • 1 tubus majonéz

  • 1 pohár tejföl

Ha nem kész majonézt használunk, akkor:

  • 2 tojássárgája

  • 1,5 dl étolaj

  • 2 tk porcukor

  • 1 tk mustár

Ha magunk készítjük a majonézt, azt kikeverjük (tojássárgája, só, cukor, mustár, az olajat is cseppenként hozzáadjuk, folytonos keverés közben).

A zellert megtisztítjuk, aztán megreszeljük kisebb lyukú reszelővel (a lereszelt zellerre egy kis citromlevet löttyinthetünk, hogy ne barnuljon meg), a sonkát pedig nagyobb lyukúval, majd mindkettőt elegyítjük a majonézzel. Kis bors vagy borsikafű is mehet bele.

Reményeim szerint a búcsúzók és a búcsúztatók már nem maradnak éhen, és mire mindennel elkészültem – hogy a kiindulási ponthoz visszatérjek –, még valami megoldásfélére is jutottam. Valószínű, hogy amikor már az unokahiány a tűréshatár közelébe jut, és ez még egybe is esik a nagyi finomságai utáni felfokozott vágyódással, akkor a megszállás műveletét fogom gyakorolni. Vagyis felkerekedek, és néhány napra kisajátítom lányomék konyháját, sütök-főzök, etetek, porciózok, mélyhűtök – majd távozom. Ők akkor megkönnyebbülten fellélegeznek, én is kibírom egy ideig, aztán újra kezdjük. Mindenesetre még egyeztetek velük is!

Mari nagyi

Hozzászólások (2)

Brumóka

Én is ebbe a cip?ben járok! Elmentem az összes kencét, nekem is jól jön.

Brumóka

Bénázok, alig sikerül hozzászólnom! Én is ebben a cip?ben járok! Minden kencét mentek!

Veres Mari

Kedves Brumóka! Akkor te is egy sorstárs vagy, látod, ez máris összeköt bennünket! Már írtam b?vebben a távolba kerül? unokákról a Nagyszül?k és unokák cím? könyvemben, de most meg is kell tapasztalnom. A könyvr?l itt is volt szó a NoSaltyn, ide teszem a linket: http://www.nosalty.hu/ajanlo/konyv-nosalty-nagyijatol A könyvet is jó szívvel ajánlom, talán más helyzetekben is segít! Üdvözlettel, Mari nagyi

Címlapról ajánljuk

11 húsleves-variáció, ami anyu és nagyi főztjére emlékeztet

Gőzölgő-aranyló húsleves, melybe annyi sárgarépa, zeller, fehérrépa, karalábé, cérnametélt és főtt hús kerül, amennyi nagyi merőkanalába belefér. Te milyen hússal szereted? Kerül bele nálatok gyömbér? Esetleg citrom? Próbálj ki különféle variációkat, és gubózz be egy tál isteni húslevessel, mert annál jobb nincs is!

Nosalty

„Anélkül, hogy kritizálnám a szakmát, kijelenthetem, hogy a magyar cukrászatban...

Azt tartja, mindegy, hogy otthon sütünk-főzünk, vagy elmegyünk valahová, a lényeg a minőség, abból nem szabad engedni, már csak azért sem, mert a vendég észreveszi, ha becsapják, és akkor nem jön többet, szkeptikussá válik. Még mindig Párizst tartja a gasztronómia központjának, a díjakról pedig azt tartja: jó, ha vannak, de az ő életük a hétköznapokról és a nap mint nap betérő vendégekről szól, ezek alapozzák meg az ünnepi pillanatokat. Mihályi László cukrászmesterrel beszélgettünk.

KormosLili

További cikkek