Bulikencék

Miközben a kencéket készítem a búcsúbuliba, azon morfondírozom, hogy az unokaétkeztetés többismeretlenes egyenletére egy új megoldó képletet kell találnom.

Egy új ismeretlennel bővült ugyanis a nagyi–unoka kapcsolatunk, mégpedig a távolsággal. Eddig néhány megállónyi buszozással, régebben órányi autózással kellett kalkulálnom, no meg ételszállításra alkalmas dobozokkal, üvegekkel (ismerős ugye a nagyinál glédában álló göngyöleg?), hogy eljuttassam rendeltetési helyére az unokáknak szánt finomságokat. Mostantól kicsit másképp alakulnak a dolgok, mert az egyik unokám messzire kerül. Szerencsére nem kontinensnyi távolságra, de a leküzdendő kilométerek száma jócskán megnő. Nem tudok átugrani hozzájuk egy gőzölgő almás hússal, a frissen kisült „focilabdával”, ahogyan a kakaós krumplifánkot nevezik vagy egy tálnyi tócsnival, hogy csak néhány kedvencet említsek.

Túrókrém uborkával recept

Most mindenesetre a búcsúbulira készítem a kötelező májkrémes és túrós kencét, de lesz zelleres és füstölt halas, tojásos-sajtos és libatöpörtyűs krém is. Most közkinccsé teszem a zellerkrémet, de majd a többi is sorra kerül, mert mindegyik biztos siker!

Lássuk a zelleres kencét! Szükséges hozzá:

  • 1 nagyobb fej zeller

  • 15 dkg sonka (vagy párizsi, esetleg füstölt pulykamell), nem szeletelt

  • 1 tubus majonéz

  • 1 pohár tejföl

Ha nem kész majonézt használunk, akkor:

  • 2 tojássárgája

  • 1,5 dl étolaj

  • 2 tk porcukor

  • 1 tk mustár

Ha magunk készítjük a majonézt, azt kikeverjük (tojássárgája, só, cukor, mustár, az olajat is cseppenként hozzáadjuk, folytonos keverés közben).

A zellert megtisztítjuk, aztán megreszeljük kisebb lyukú reszelővel (a lereszelt zellerre egy kis citromlevet löttyinthetünk, hogy ne barnuljon meg), a sonkát pedig nagyobb lyukúval, majd mindkettőt elegyítjük a majonézzel. Kis bors vagy borsikafű is mehet bele.

Reményeim szerint a búcsúzók és a búcsúztatók már nem maradnak éhen, és mire mindennel elkészültem – hogy a kiindulási ponthoz visszatérjek –, még valami megoldásfélére is jutottam. Valószínű, hogy amikor már az unokahiány a tűréshatár közelébe jut, és ez még egybe is esik a nagyi finomságai utáni felfokozott vágyódással, akkor a megszállás műveletét fogom gyakorolni. Vagyis felkerekedek, és néhány napra kisajátítom lányomék konyháját, sütök-főzök, etetek, porciózok, mélyhűtök – majd távozom. Ők akkor megkönnyebbülten fellélegeznek, én is kibírom egy ideig, aztán újra kezdjük. Mindenesetre még egyeztetek velük is!

Mari nagyi

Hozzászólások

Brumóka

Én is ebbe a cip?ben járok! Elmentem az összes kencét, nekem is jól jön.

Brumóka

Bénázok, alig sikerül hozzászólnom! Én is ebben a cip?ben járok! Minden kencét mentek!

Veres Mari

Kedves Brumóka! Akkor te is egy sorstárs vagy, látod, ez máris összeköt bennünket! Már írtam b?vebben a távolba kerül? unokákról a Nagyszül?k és unokák cím? könyvemben, de most meg is kell tapasztalnom. A könyvr?l itt is volt szó a NoSaltyn, ide teszem a linket: http://www.nosalty.hu/ajanlo/konyv-nosalty-nagyijatol A könyvet is jó szívvel ajánlom, talán más helyzetekben is segít! Üdvözlettel, Mari nagyi

Címlapról ajánljuk

További cikkek