Igazándiból egy egész történet, és ami még fontosabb, ízek és illatok tucatja áll a háttérben. Egy kávé lehet testes és könnyed, savas és kevésbé savas, és eszünkbe juttathat rengeteg különböző aromát. Mindez attól függ, hogy melyik vidéken termett az alapanyag, illetve hogy milyen eljárással készült.
Minderről március 29-én, szombaton este hallhattunk előadást Budapesten, a Szent István Bazilika szomszédságában lévő Starbucks gondozásában. Az Aroma Labor keretén belül a kávéház munkatársai egy kis játékra invitálták az ízeket és illatokat, és persze bennünket is. Nemcsak egyszerű kávékóstolásról volt ugyanis szó, hanem egy egész világ körüli túráról, ahol az útikalauz szerepét a különböző aromák játszották.
Naponta közel kétmilliárd csésze kávét iszunk meg világszerte, ki-ki otthon a konyhájában, rituálisan a szőnyegen ülve, vagy épp a villamoson műanyag pohárból. (Január óta a Starbucks környezettudatos módon már nálunk is bevezette az újrahasznosítható poharakat.)
A kávékóstoló rendezvények a fogyasztás csak hajszálnyi részét teszik ki, és többek között a hangosan szürcsölők kórusáról lehet felismerni őket. A teljesebb ízhatás érdekében ugyanis kimondottan érdemes minden korttyal együtt minél több oxigént is bevinni a szánkba. Tekintettel a késői időpontra, a Starbucks minket egy koffeinmentes kávéval hozott bensőséges viszonyba, lépésről lépésre. Mint minden étel és ital esetében, itt is először az illatok feltérképezése volt a feladatunk, és csak ezután következtek az ízek.
Miközben mi a csészéből fölszálló gőzökbe temettük az orrunkat, lassacskán egy történet is kibontakozott kávécserjékről, szüretekről, a vörös színű bogyók többszörös átmosásáról és pörköléséről. Bár növénytani értelemben a legtöbb kávé egyike a pusztán két kávéfajtának – az arabicának vagy a robustának – , a termővidéktől és a feldolgozástól függően számos különböző mesés végeredmény létezik. A Dél-Amerikában termő babokból például étcsokoládéra meg mogyoróra emlékeztető aromájú innivalót kapunk, az ázsiai sokkal semlegesebb ízű, az afrikai kávé alapján pedig savas gyümölcsökre asszociálhatunk.
Ez már nem a kóstolásból derült ki, hanem abból a gyertyafényes illatbarangolásból, amellyel az est zárult. Egy hatalmas asztalon különböző zöldségek, gyümölcsök, fűszerek és virágok sorakoztak, és nekünk, kezdő kávékóstolóknak kellett csoportosítanunk az illatokat egy elsőre el nem árult szempont szerint. Persze hamar kiderült, hogy a fent említett három régióból származó kávéval asszociálható aromákat kellett szétválogatnunk, az afrikaihoz például kifejezetten a vattacukor illatára emlékeztető szárított mangó és orgona került, a dél-amerikaihoz pedig értelemszerűen a csoki és a mogyoró is.
Hogy mindezt miért kellett gyertyafény mellett kivitelezni, arra az esemény időpontja adja meg a választ. Szombaton este volt a Föld Órája, és így a kávéház minimálisra próbálta csökkenteni az elektromos energia használatát.
De nem csak ez volt az egyetlen környezetvédelmi aspektusa az estének - a Starbucks egyre tudatosabban kísérletezik környezetkímélő megoldásokkal. Például arra ösztönzik a termelőket, hogy az ültetvényeken ne próbálják növelni a termőfelület nagyságát az ott található fák kárára. A kávéházláncban tehát jó eséllyel botolhatunk ún. árnyékban termesztett kávéba, amely a gazdagabb aromák mellett a termővidék növényvilágának egyensúlyára is vigyáz.
A Starbucks arra is próbál figyelni, hogy a kávébogyók sokszori átmosása során keletkező fölösleges víz ne vesszen kárba, hanem hasznosuljon újra.
Mindezekre a lépésekre szükség is van, hiszen a globális felmelegedés komolyan veszélyezteti a kávétermelést. A The Guardian brit napilap arról számol be, hogy 2050-re például a világ legnagyobb előállítója, Brazília elveszítheti ültetvényeinek kétharmadát pusztán csak az átlaghőmérséklet 2-3 Celsius-fokkal történő növekedése miatt. Amennyiben ezek a jóslatok teljesülnek, úgy gyerekeink már csak nagyon drágán, és meglehetősen rossz minőségű kávékat szürcsölhetnek majd. Ezért fontos néha tudatosítanunk a kávé mögött rejtőző embereket, aromákat és történeteket.
(Nyitókép: Flickr.com)
