Az anorexia nervosa betegség kezelésével kapcsolatban sok tévhit kering. Sokan gondolják - még akár családtagok is -, hogy elég csak rávenni a beteget, hogy egyen, hogy ne legyen olyan sovány, mások talán már tudják, hogy ennél többről van szó, hogy pszichoterápiára van a betegnek szüksége. Megint mások pedig hideg-rideg kórházi körülményeket képzelnek el, amelyek között a betegeknek hónapokat kell eltölteniük. Vajon hol az igazság?
Pszichoterápia
A pszichoterápia az anorexia kezelése során elengedhetetlen. A terápia megkezdésekor a kezdeti nehézség általános jelenség, ugyanis általában a betegeknek nincs betegségtudatuk és - sajnos - gyermekek esetében a család sem mindig együttműködő.
A kezelés során különböző terápiás formák választhatóak, mint pl. az egyéni-, a család-, a csoport-, a viselkedés- és kognitív-, a mozgásterápia, illetve a hipnózis. Ezeket a formákat jó, ha kiegészíti az ún. pszichoedukáció, azaz a betegséggel kapcsolatos ismeretek átadása. Ezeket a terápiás eljárásokat lehet kombinálni – több kórházi osztályon pontosan ez történik –, attól függően, hogy a betegnek mi segít a legjobban.
Meglátásom szerint gyermekek esetében a családterápia nem elhagyható, mint beavatkozási forma az anorexia családdinamikai háttere miatt, amiről majd a következő cikkemben írok részletesen.
Mindenképpen kórház lesz a vége?
A kórházi kezelés valóban része lehet a terápiának, bár nem minden anorexiás kerül kórházba, de sokan közülük nem tudják kikerülni a kórházi kezelést. Gyakran emlegetik a 40 kg-os testsúlyt, mint kritikus pontot, azaz, ha ez alá kerül a beteg testtömege, akkor mindenképpen kórházba kell vonulnia. Ez a konkrét szám persze félrevezető tud lenni, ugyanis egyáltalán nem mindegy, ki milyen magas, milyen alkat – azaz mihez társul az a 40 kg. Az azonban igaz, hogy extrém alacsony testtömeg esetén otthon, családi környezetben – ambuláns ellátás mellett – nagy lehet annak a kockázata, hogy nem fog a beteg súlya kellően gyarapodni. A kórházakban azért gyarapodhat a súly könnyebben, mert ott ha a beteg nem együttműködő, egy ponton túl infúzió és gyomorszonda bevezetését alkalmazzák. Ennek lehetnek negatív pszichés következményei, ugyanis egyesek „megerőszakolásként” élik meg, míg mások pedig megkönnyebbülnek attól, hogy úgy gyarapszik a súlyuk, hogy ők maguk nem ettek semmit.
Egyéb együttes diagnózis, mint pl.: depresszió, szorongásos zavarok, alkoholizmus stb. megléte esetén is kórházat szoktunk javasolni, mert ekkor gyógyszer szedése is indokolt lehet a terápiás ellátás mellett. Emellett vannak olyan objektív, életveszélyesnek tekinthető állapotok, melyek mindenképpen kórházi ellátást igényelnek. Ilyen pl. ha a testtömeg nem éri el az ideális testtömeg felét, ha máj-vese-ionháztartásbeli zavarok jelentkeznek, ha csökkent a szérumfehérje-tartalom, ha súlyos depresszió vagy pszichózis, illetve az öngyilkosság veszélye áll fenn. És bár kevésbé ismert, de az anorexiás betegek körében is létezik önhánytatás - ha ez naponta több alkalommal is megjelenik, illetve ha a fizikai állapot annyira leromlik, hogy ez elkerülhetetlen, akkor is inkább kórházat javasolnak a szakemberek.
A fentiek mellett vannak olyan betegek is, aki kifejezetten kérik a kórházi ellátást, mert úgy érzik, ott tudnak igazán meggyógyulni. A kórházi kezelés általában néhány hét szokott lenni, ezt követően otthon, ambulánsan folytatható.
Lehetséges a gyógyulás?
Az anorexia nervosa terápiája a szakemberek szempontjából sem könnyű. A betegség tagadása mellett ugyanis megjelenhet a súly manipulálása, a család támogatásának, együttműködésének hiánya és egyéb pszichiátriai kórképek.
Éppen ezért nehéz azt megmondani, mikor tekinthető gyógyultnak valaki. Persze vannak ennek objektív mutatói: pl. amikor elérte a kezelőorvos által megjelölt célsúlyát, amikor visszatér a menstruációja, amikor az evéssel kapcsolatos viselkedése már nem mozgatja az egész életét. Ez utóbbival kapcsolatban azonban láthatjuk, hogy erősen szubjektív lehet, hiszen vannak betegek, akik bár gyógyultak, de továbbra is foglalkoztatja őket az egészséges táplálkozás, vagy pl. már nem az evészavar, hanem mondjuk párkapcsolati nehézségek miatt járnak terápiába.
A pszichológusok által vezetett terápia során ideális esetben a beteg és a szakember együttesen jutnak el arra a pontra, hogy már nincs szüksége további kezelésre, a terápia lassan lezárható. A pszichológusok pedig folyamatosan konzultálnak a kezelőorvossal, pszichiáterrel, így a terápia vége, illetve annak kimondása, mikor tekinthető a beteg gyógyultnak, az ő közös kompetenciájuk.
Olvasd el a betegséggel foglalkozó sorozatunk korábbi cikkeit is!:
Ezeket olvastad már?
Mindig is kíváncsi voltál, hogy mit és mennyit eszik egy...
Életem anorexiával c. sorozatunk új cikkében az anorexiával élő Szandra étrendjét ismerhetitek meg.
Bodon Judit dietetikus
Mitől lesz valaki anorexiás, mi rejtőzik az evészavarok mögött?
Mitől lesz valaki anorexiás? A nővérem is anorexiás volt, örökölhetem tőle ezt a betegséget? Vajon fertőző? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ cikkünkben.
Peer Krisztina pszichológus
Élet anorexiával - árulkodó jelek. Mit tegyünk, ha gyanút fogtunk?
Az anorexia nervosa egy lassan kialakuló betegség - ezekre tünetekre a kellene odafigyelnie a beteg környezetében élőknek, hogy még időben felismerésre kerüljön.
Peer Krisztina pszichológus
„Ez egy komoly lelki betegség, minden étkezésnél bűntudatod van” -...
Új cikksorozattal jelentkezünk a Nosaltyn, amelyben az anorexiáról tudhattok meg többet, és megismerkedhettek Szandrával, aki ebben a betegségben szenved.
Fenes Gábriel
