Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Élet anorexiával - árulkodó jelek. Mit tegyünk, ha gyanút fogtunk?

Az anorexia nervosa egy lassan kialakuló betegség - ezekre tünetekre a kellene odafigyelnie a beteg környezetében élőknek, hogy még időben felismerésre kerüljön.

Korábbi cikkünkben egy interjú keretében megismerhettétek Szandrát, az anorexia nervosa betegséggel élő fiatal nőt. Sorozatunk mai cikkében azokról az árulkodó jelekről írunk, melyekre érdemes odafigyelnünk, és amelyeket nagyon komolyan vennünk.

Az anorexia nervosa ugyanis egy olyan betegség, amelybe bele lehet halni. Ha bizonytalanok vagyunk a gyanúnkat illetően, akkor mindenképpen forduljunk szakemberhez és kérjünk segítséget, mintsem végignézzük valakinek az éhezését és a pszichés összeomlását.

Mire figyeljen a környezet?

Szülőként, társként, barátként, szomszédként, tanárként egyaránt élhetünk olyan ember mellett, aki anorexiaban szenved, vagy éppen most bontakozik ki nála az evészavar és annak egyes tüneteit, jeleit már mi magunk is felfedezni véljük.

Ha azt látjuk, hogy a gyerekünk, szerelmünk, barátunk, tanítványunk az alábbi tünetek közül többet is produkál, az mindenképpen jelzés értékű:

  • nem eszik, kihagy étkezéseket,
  • rövid idő alatt sokat fogyott,
  • megrögzötten számolja a kalóriákat,
  • ragaszkodik az étkezések időpontjához és azokon nehezen változtat,
  • az étkezései mentén szervezi a napirendjét,
  • intenzíven sportol, erősít,
  • lehangolt és sokszor szomorú,
  • kapcsolatai beszűkültek, nem szívesen megy társaságba,
  • negatív az önértékelése,
  • saját testsúlyát felülértékeli, nem látja reálisan azt,
  • az alacsony testsúlyát tagadja,
  • fél a súlygyarapodástól,
  • elmarad a menstruációja,

akkor tegyük szóvá mindezt, beszéljünk róla, ne tabusítsuk!

A beszélgetés során sok minden kiderülhet számunkra arról, hogyan gondolkodik az illető önmagáról, a súlyáról, a fogyásról. Fejezzük ki aggodalmunkat és legyünk jelen támogatólag! Ha pedig gyerekről van szó, ne késlekedjünk és időben vigyük orvoshoz

Természetesen egy tünet önmagában még nem diagnosztikus értékű, ugyanis egyszerre több tünetnek kell huzamosabb ideig jelen lennie, hogy valaki pszichiáter általi evészavar diagnózist kapjon. De laikusként nem is az a dolgunk, hogy diagnosztizáljunk, az viszont felelősségünk, hogy a környezetünkben élők testi és lelki egészségére odafigyeljünk. Ha pedig azt látjuk, hogy veszélyezteti önmagát, akkor tegyünk lépéseket és a lehető leghamarabb juttassuk el őt a professzionális segítségnyújtásig.

Olvasd el kapcsolódó cikkeinket is!:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!