A kocsmakaja az egy külön műfaj. Országonként hatalmas eltérések vannak azt illetően, hogy a poharazás mellé mi a leggyakoribb kínálat. Görögországban valami könnyű meze-szerű krém és olajbogyó. Spanyolországban a megszámlálhatatlanul sokféle és megunhatatlan tapas a jellemző - hajszálvékony sonkák, zöldséges tortillák, kolbászkarikák, friss halak. Amerikában pedig a csirkeszárny - egy olajban sült, vajba forgatott, titkos-csípős szósszal erősen megküldött darab, ami úgy lett kifejlesztve, hogy a felhasznált szalvéta mennyiségétől függetlenül a szósznak legalább a felét szét lehessen kenni arcon, ruhán, terítőn. Nem akarok sznobnak tűnni - elvégre, nálunk e műfaj győztese az üvegbúra alatt fél napokat várakozó hatalmas szelet zsíros deszka lila hagymával, és azért lássuk be, az sem lesz soha Bocuse d'ore-on induló versenyző - , de ettől nekem még nagyon hiányzik.
A Buffalo wings-zel először pár éve Ohióban találkoztam, az étteremben, ahol nyári munka címen tevékenykedtem - hogy mennyire ki voltam borulva az egésztől, azt majd egy másik cikkben kifejtem - és első kóstolásra kifejezetten nem ízlett. Egy olajban tocsogó, túl édes, túl csípős, keményítős szószban ázó, agyonszárított csirkeszárnyat képzeljetek el ipari kéksajt-öntettel és némi fonnyadt halványító zellerrel. Nyilván nem a kaja, hanem az étterem hibája volt, de én azért leálltam a fogyasztásával egy időre. Viszont ahogy - maradva az említett példánál - óriási különbség van egy szeletelt kenyérre kent ipari disznózsíros és a rozskenyeres-kacsazsíros verzió között a zsíros deszka esetében, ugyanúgy el lehet készíteni a Buffalo wingset is igényesen.
A neve egyébként nem a bölényből ered, hanem egy New York állambeli városból, Buffalóból. Egy helyi étteremben, az Anchor bárban készítették először, nem is olyan régen, 1964-ben. Frank Bellissimo, az étterem akkori tulaja azt mesélte, hogy egy nap rossz szállítmányt kapott, és ott állt egy halom csirkeszárnnyal, amit egyébként csak levesbe főztek, így szólt a feleségének, Theresának, hogy legyen kreatív, és oldja meg az ügyet. Theresa ezzel szemben úgy emlékszik, hogy a fiúk, Dominic egyik este pár barátjával későn - és meglehetősen éhesen - érkezett a bárba, ő pedig a maradékokból készített egy gyors vacsorát nekik.
A lelkes ifjúság javaslatára a csípős csirkeszárny végül felkerült a menüre is. Dominic szerint az eset úgy történt, hogy egy péntek éjszaka a bár vendégei sokat fogyasztottak, és ő kérte meg édesanyját, készítsen valami gyors húsos snacket, amit - éjfél elmúltával - a katolikus fogyasztók is értékelni fognak. (Ebben a verzióban külön tetszik az éjfélig a kocsmában ülő hívek böjtjének figyelembe vétele). Mivel a három érintett közül már egyik sem él, soha nem tudjuk meg a valóságot, de talán nem is olyan fontos.
Az étel egy darabig csak New York államban terjedt el, a nyolcvanas években viszont robbanásszerűen meghódította az egész országot. Amerikában hatalmas kultusza van a sport-bároknak, ahol a szurkolók egy nagyobb adag sör mellett egymást túlkiabálva szurkolhatnak a kedvenc csapatuknak - és ehhez az életérzéshez ugyanúgy hozzátartozik a Buffalo stílusú csirkeszárny, mint a múlton kesergő magyar kocsmázóhoz a fröccs és feles.
A kaja rendkívül népszerű még a többezres baseball és focimeccseken, ahol papírkosárban árulják. Szülővárosában 1977 óta minden évben tartanak csirkeszárny napokat sőt, Philadelphiában csirkeszárnyevő versenyit is rendeznek évente ahol a tavalyi bajnok - egy hölgy - harminc perc alatt 363 csirkeszárnyat termelt be. Ne izguljunk, ennyire azért nem jó a cucc.
Őszintén szólva az eredeti recept nekem még így is túl nehéz, de tény, hogy egy kis átalakítással sok minden kihozható belőle. Az eredeti, buffalói recept természetesen titkos - tudjuk, hogy van benne vaj, cayenne-bors, némi ecet, és egy másik nagy amerikai kedvenc, a Frank's hot sauce. Ezt az ecetből, cayenne borsból és fokhagymából kevert szószt 1920-ban dobták a piacra, és rengeteg grillezett húsnak és szósznak lett az alapja. Természetesen sokat dobott a marketingen, hogy a csirkeszárnyak is ezzel készülnek. Ha nem jutunk hozzá, aggodalomra semmi ok, nyugodtan variáljuk a receptet - az eredeti úgyis csak egy helyen kóstolható - , mi meg bátran legyünk kreatívak ezzel a fogással. Tökéletes kerti bulikra, baráti összejövetelekre, piknikre, mert gyors, nagyon olcsó, és előre elkészíthető. Egyébként pedig ha már a szurkolós evésnél tartunk, mindjárt itt a VB, úgyhogy csirkeszárnyra fel!
