Feladok mindent, és elköltözöm a világ végére! — biztosan mindannyiunktól elhangzott már legalább egyszer ez a mondat. Persze kicsi az esélye, hogy a kimondott szó meg is valósul, de az elmúlt 10-15 évben egyre többektől halljuk, hogy megszokott, rutinszerűen élt nagyvárosi életüket, karrierjüket felcserélik az ismeretlenre, a vidéki létre. Irodista stresszből egyéb prioritások felé tolódik minden, nem a Google-naptár lesz a főnök, hanem az évszak és a föld. A dombon túl története motiváló, a srácok által létrehozott vegyszermentes minigazdaság és műhely jó példával szolgál, és megmutatja, hogy érdemes belevágni!
Pályaelhagyók
Balázs a kereskedelem világából érkezett, míg Kornél fodrászként kereste a kenyerét. Általánosságban mindkettejükről elmondható, hogy az elmúlt években egyre közelebb kerültek a fenntarthatóbb háztartáshoz, ráéreztek a balkonkertészkedés ízére, sokat piacoztak, és termelőkkel ismerkedtek — egyszóval tudatos felnőttként menedzselték a hétköznapokat, de a vászontáskás termelői piacozásnál valahogy többre, másra vágytak.
„Biztos tudod, milyen az, amikor már nem érzed magad annyira komfortosan a megszokott mindennapjaidban. A stressz, a monotonitás sok mindent kiöl az emberből. Így éreztük mi is a világot, amikor fokozatosan elkezdtük kicsit másképp szervezni az életünket: sokat kirándultunk, amikor nem kifejezetten szállodákban szálltunk meg, hanem vidéki kisházakat kerestünk fel, az egészséges és fenntarthatóbb alapanyag-beszerzés és táplálkozás is fontos rendezőelvek lettek. Fokozatosan elhagytuk az előrecsomagolt, adalékokkal készült élelmiszereket, magunknak csináltunk szinte mindent” — mesélte Balázs.
Az említett piacozások sokszor a Pancsot jelentették, ahol Kornélék megismerkedtek a Szorgos Gazda vállalkozás alapítóival, ami odáig jutott, hogy többször ellátogattak hozzájuk Nagykátára, hogy testközelből is megfigyelhessék a gazdaságukat.
Itt volt meg az áttörés, amikor egyre biztosabbá vált, hogy ők sem a fővárosban képzelik el az életüket, hanem attól távol, szorosan együttműködve a természettel.
Ezért egy hosszabb háznézési folyamat következett, amikor először közelebbi, agglomerációban található településeken nézelődtek, később messzebb is… de egy netes hirdetés lett a szerelem, már képről is: mézeskalácsházat idéző, gyönyörűen felújított zalai ingatlan, óriási kerttel. Fél év is eltelt, amíg nyélbe ütötték az üzletet, felszámolták a budapesti életüket, és végleg Szentkozmadombjára költöztek, álmaik vályogházába.
„Tiszadobon tapasztaltuk meg először azt a csendet, amire vágytunk, de aztán Szentkozmadombján kötöttünk ki. 2020. november 30-án beköltöztünk, és azóta itt vagyunk. Hiába a szépen felújított ház, a földdel volt problémánk: nagyon agyagos a talaj, és eleve 30 évet pihent, művelés nélkül, így még több törődést igényel. 6500 négyzetméternyi földről beszélünk, ráadásul nem sík, hanem dombos, meredek, ami szintén egy nehezítő tényező. Első évben megküzdöttünk az elemekkel, de már a második szezonunkat jóval tapasztaltabban kezdjük” — így Kornél a dombon túl kezdeteiről és első akadályairól.
Többféle témába belenyúltak, de végül kialakult, hogy a kenyérsütés, a gyógyteakészítés, a zöldségtermesztés, a tésztakészítés lettek a fő tevékenységek. Sajnos a házban lévő kemencéjük nem használható, de szeretnék odakint a pajtában újraépíteni ezt, egy műhellyel együtt. A környéket már el tudják érni — gyakorlatilag szájról szájra terjedt a hírük, hogy remek kenyeret sütnek, és további kézműves termékeket értékesítenek. Ráadásul fölöttük egy vendégház is üzemel, ahonnan sok megrendelést kapnak. Balázs szerint szeretettel, de csodálkozással fogadták őket a helyiek:
„A faluban nagyon rácsodálkoztak, hogy ilyen fiatalon, ráadásul fix lakóként érkeztünk. Mert ez annyira nem sűrű errefelé, hogy fiatalok életvitelszerűen maradnak, nem kiadó házat üzemeltetnek, vagy évi 2-3 alkalommal jönnek csak. Szóval már megszokták, hogy itt vagyunk, Zalaegerszegig is elment a hír, vannak webes megrendeléseink, amiket örömmel teljesítünk.”
Az életmódjukhoz és kis vállalkozásukhoz tartozik egy hangulatos, szerethető Instagram-profil is, ahol gyakorlatilag egy képnaplót figyelhetünk meg a dombon túl megélt hétköznapokról, fejlesztésekről, munkákról, sok szép kenyérfotóval, nem művien, hanem inkább ösztönzően, egy lelassultabb, közvetlen formában. A fotókat Kornél készíti, aki láthatóan nagyon jól elkapja a csendes, meghitt zalai pillanataikat.
Hát így néz ki most a dombon túl, mely hamarosan második szezonjára készül az újraforgatott, termékennyé tett földjükkel és megkapó kis mézeskalácsházukkal. Alig várjuk a folytatást!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több izgalmas interjú itt:
- „Nagyon nagy fantáziát látok a zöldségekben!” — interjú Bicsár Attila kreatív séffel
- „Szerintem a római lesz az új nápolyi pizza” – az Anyukám mondta egyik alapítója, Dudás Szabolcs mesélt nekünk
- „Hogyha valamit elkezdek, akkor azt lehetőleg meg kell nyernem” – interjú Szabados Ágival, a népszerű híradóssal
