Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

5 dolog, amit nagyszüleinktől tanulhatunk a fenntartható életmódról

A műanyagmentesség és a fenntartható fejlődés napjaink legfontosabb célkitűzései. Hogyan érhetünk el sikereket? A legegyszerűbb válaszokat a nagyszüleinknél kell keresni!

A nagyszüleimet sok mindenért tisztelem és szeretem, de sokáig bele sem gondoltam abba, hogy mennyi mindent tanulhatok tőlük mondjuk a fenntarthatóság vagy a környezetvédelem terén. Lehet, hogy a te nagyszüleid is akarva-akaratlanul ökoharcosok voltak?

1. Ami elromlik, azt próbáld megjavítani!

Fogyasztói társadalomban élünk, annak minden előnyével, és hátrányával. Évente-kétévente cseréljük a mobiltelefonjainkat, ha pedig valami meghibásodik a lakásban, rögtön veszünk helyette egy újat, ahelyett, hogy próbálnánk megjavítani. Elromlott kávéfőző, mosógép, hűtő – ez mind megtartható, ha akarjuk.

Hogy csinálták a nagyszüleim?

Míg nekünk egy drága autó vagy egy elektromos roller számít luxusterméknek, addig nagyszüleim idejében nagy becsben tartották például a televíziót. Ha elromlott, akkor hívták a tévészerelőt, akiről manapság ritkán hallani. De egy leszakadt polc, vagy egy elromlott hajszárító helyett sem tudtak újat venni. Nagyapám ilyenkor elővette a szerszámosládáját, és megpróbálta őket megjavítani. Ha nem sikerült, akkor sem dobta ki az elektromos eszközöket, hiszen az egyes alkatrészek még jól jöhettek egy következő szerelésnél.

Mi a tanulság?

A nagyszüleim arra tanítottak, hogy ne dobjam el azt, ami elromlott, vagy ne vegyek újat egy régi termék helyett, csak mert az divatosabb. Amit lehet adjak tovább másoknak – mondjuk a rászorulóknak -, vagy ha lehetőség van rá, próbáljam megjavíttatni. Így eshetett meg, hogy a mai napig van egy használható asztali ventillátorom a 70-es évekből, amit nagymamámtól kaptam.

2. Tanulj meg varrni!

A ruházati termékek vásárlása kapcsán is elkényelmesedtünk. Általában egy, maximum két szezonra veszünk egy kabátot vagy nadrágot. Ha elszakad a póló, farmer, akkor sok helyen rögtön megy a kukába, hiszen boltok ezreiben szerezhetünk be egy másikat.

Hogy csinálták a nagyszüleim?

A nagymamáim nagyon nehezen váltak meg a ruháiktól, hiszen ha úgy vesszük, keményen megdolgoztak értük. A Rákosi- illetve Kádár-rendszerben egy átlagember nem tudta tonnaszámra vásárolni a szebbnél szebb öltönyöket és blúzokat, ezért minden darabot nagy becsben tartottak, és tartanak még ma is.

Szinte minden háznál akadt egy varrógép, és a lányokat megtanították varrni, vagy kötni. Emlékeztek, régen a zoknikat is stoppolták, amikor kilyukadtak? Ma simán dobjuk őket a szemétbe!

Én még emlékszem, hogy gyerekkoromban a nagymamám által kötött pulcsikat hordtam, egyik másikat nagyon utáltam, pedig ma már mit nem adnék egy jó minőségű pulóverért, amilyet ő készített. A másik nagymamámra a ruhajavításban lehetett számítani, hiszen profin használta az előszobában pihenő villanyvarrógépet.

Mi a tanulság?

Aki tud, és szeretne, az tanuljon meg varrni! Márcsak azért is, mert egyre kevesebb varrónő dolgozik, így lehet, hogy a ruháink javítása, megvarratása egyre több időbe telik majd.

A ruhákat ne dobáljuk ki egy kis szakadás miatt, inkább vigyük el egy varrónőhöz, aki ha nem tud rajta segíteni, akkor próbáljuk meg újrahasznosítani. Ha azonban mindenképp meg kell tőle válnunk, akkor keressük a ruhagyűjtő helyeket.

Ez is érdekelhet!

Nem garantáljuk, de így talán még a gyerekeid is életben maradhatnak a Földön – VIDEÓ!

3. Hasznosítsd újra a műanyagot!

Régen a műanyag slágerterméknek számított, mert olcsó volt, és könnyen előállítható. Ma már azért küzdünk, hogy ez a rendkívül környezetszennyező anyag örökre eltűnjön az életünkből. Magyarországon is egyre többen vásárolnak műanyagmentesen, ami jó hír, de van még hova fejlődnünk.

Hogy csinálták a nagyszüleim?

A műanyagszatyrok a 70-es években lepték el a boltokat, így már a nagyszüleim is találkoztak velük. Igaz, náluk még használható volt a jól megőrzött hálós szatyor és a kosárka is, de amikor én születtem (80-as évek vége), akkor már szinte csak a műanyagváltozatokkal jártak boltba. Igen ám, de mivel minden forintot meg szerettek volna spórolni, ezért a vásárlásaik során annyiszor használták a műanyagszatyrot, ameddig el nem szakadt. Ezután csomagolóanyagként hasznosították újra.

Nagymamám a műanyag szatyor mellett a margarinos és fagylaltos dobozokat is mindig elrakta. Előbbibe palántákat vagy zsírt tett, esetleg a kis kacatokat rendszerezte benne, utóbbiba pedig ételt rakott. Sokaknak ismerős, nem igaz?

Mi a tanulság?

A nagyszüleim egy használat után nem dobták el a műanyag csomagolóanyagokat, nejlonszatyrokat és zacskókat, mert még bármire jók lehettek. Ne dobj ki minden műanyagot az életedből, amit eddig használtál, csak azért, mert eldöntötted, hogy holnaptól műanyagmentesen fogsz élni! Próbáld meg minél tovább használni, vagy megőrizni őket, ameddig tudod. Én is fém szívószálat használok évek óta, de a már meglévő műanyagváltozatokat nem dobtam ki.

4. Termessz saját zöldségeket és gyümölcsöket!

Egyre kevesebb olyan háztartás van, ahol saját termesztésű zöldség, gyümölcs van. Ennek részben az az oka, hogy a 20. század második felére a társadalom elvárosiasodott, és egy kicsit talán el is kényelmesedett. Minek termeljünk saját sárgarépát, vagy ültessünk almafát, ha megvehetjük a boltban is, néha egész olcsón? Vannak persze pozitív példák, elég csak a vidéken újrakezdő családokra gondolni, de nekem az tapasztalatom, hogy egyre többen vásárolják a boltokban kapható zöldséget és gyümölcsöt a saját termesztés helyett!

Hogy csinálták a nagyszüleim?

Mindkét nagymamám városban él, ahol volt zöldséges kertje. Ma már csak azért nincs, mert idősek, és nem tudnak egyedül ültetni, kapálni és szüretelni. Régen eszükbe sem jutott például nyáron paprikát vagy paradicsomot venni a piacon vagy a boltban, hiszen megtermett a kertben is. Emlékszem, még a szüleimet is leszidták, ha ők vásároltak. Más idők jártak, és talán pénzt is jobban spóroltak azzal, hogy maguk termeltek meg szinte mindent.

Mi a tanulság?

Nehéz azt mondani, hogy holnap vágj bele, és termessz zöldségeket! Nyilván, ha van kerted és időd, akkor próbáld meg magadnak megtermelni azt, amit tudsz, ahogy azt tették régen a nagyszüleink is. Ellenkező esetben a vásárlásoknál legyél tudatosabb, és támogasd azokat a hazai termelőket, akik minőségű zöldségeket és gyümölcsöket árulnak.

Ez is érdekelhet!

4 hely, ahonnan magyar termelőktől rendelhetsz friss alapanyagokat

5. Ne pazarold az ételt!

Hazánkban nagyjából 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente, amelynek nagyobbik része a háztartásokban termelődik. Ez óriási mennyiség, és sajnos annak is betudható, hogy a fejlett országokban nem létezik az a fogalom, hogy élelmiszerhiány. Dúskálunk a finomabbnál, finomabb élelmiszerekben, miközben a világ más szegleteiben éheznek.

Hogy csinálták a nagyszüleim?

Nagyszüleim ismerték az élelmiszerhiányt, és néha még az éhezés fogalmát is. Nagyapámnak több mint 10 testvére volt, így náluk nem mindig jutott elég étel az asztalra, főleg a második világháború évei alatt. De a Rákosi- és Kádár-rendszerek sem tartogattak mindenkinek jólétet. Sokan álltak sorban kenyérért, vagy éppen olyan luxusterméknek számító gyümölcsért, mint a banán. Éppen ezért nem került szinte soha étel a kukába, maximum a disznók moslékába, de oda is csak nagyritkán. Amit az asztalra raktak a nagyszüleim, azt meg kellett enni.

A saját maguk által termesztett gyümölcsöt sem pazarolták. Még a földre hullott barackot is felhasználták a lekvárfőzésnél, ha volt egy kis hibája, azt kivágták belőle. A boltban vásárolt gyümölcsöt pedig még nagyobb becsben tartották.

Mi a tanulság?

Nagyszüleim igazi maradékmentők voltak, ezért én is próbálok az lenni. Ne pazaroljuk az ételt, és csökkentsük az élelmiszerpazarlást. Vásároljunk tudatosan, és tegyünk többet azért, hogy minden család asztalára kerüljön étel.

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások (3)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

pqi
pqi Sun, 2020-01-05 13:56

A nagyon szép anyagú ruhákat, amitől nehéz megválni, akár szakadt, akár méretében már nem jó, vagy divatjamúlt fazonú, szétbontjuk, és újra felhasználható "méteráruként" tárolhatjuk, ha van rá hely. Ilyenből lett a nagylánynak koktélruha, unokának hercegnő jelmez, vagy a kicsi fiúnak régi plédből medve öltözék. Egyetlen kisszoknyát, shortot, nadrágot nem vettünk még boltban, még az ünneplős blúzok is itthon készültek. Mindig egyedi az öltözködésük, ami Nagylánynál számít különösen. Közben tanulja a tervezést, a szabás-varrást. Jó móka.

pqi
pqi Sun, 2020-01-05 13:11

Az elektromos "cuccot" ha hozzáértő javítja, az nem fogja leégetni a házat. A szakadt ruhákat pedig olyan használt textil begyűjtőbe kell vinni, ahol ezeket újra felhasználásra szánják. Legutoljára egy MÉH-telepen találtam ilyen depót. Papírgyártásnál használják fel, vagy ún. géprongyot tépnek belőle. Tehát újrahasznosul.

libaláb
libaláb Sat, 2019-12-07 23:32

Vannak használható tippek, de azokban semmi nem újdonság, minden jótanács unalomig ismételt. A ruhagyűjtő konténerbe tett, használhatatlan szakadt ruha és a hetvenes években gyártott, tűzveszélyes elektromos cucc használata pedig kimondottan rosszindulatú. A szegényeknek sem kell szakadt holmi, és ha leég a ház, akkor sokra megyek egy kis spórolással az ezeréves tárgy cseréje helyett.