Van egy perzsa eredetű, Irán környékéről származó cukorkaféleség, ami Pashmak névre hallgat, és egészen elképesztően néz ki. Neve szó szerint annyit tesz: "gyapjúszerű". Na most ez annyira igaz, hogy megtévesztésig hasonlít is a gyapjúra - vékony, puha, fonalszerű szálakból áll, szóval az utolsó, ami eszünkbe jutna róla, hogy egy isteni, a szánkban azonnal oldódó édességről van szó.
Míg sokáig hagyományosan, házilag készítették a helyiek - igen pepecselős munka ez, erő és idő kell hozzá - , manapság már profi cukrászok állítják elő gépesített infrastruktúrával, és világszerte értékesítik a "Perzsa tündér-vattacukor" névre keresztelt édességet.
3 fő összetevő: vaj, liszt, cukor
Egy edényben vajat hevítenek, majd lisztet öntenek hozzá, összekeverik, leveszik a tűzről. Ezután következik a nagyobb mennyiségű cukor karamellizálása. Ezután egy mustármagolajjal kikent fém tálcára öntik a folyós cukorszirupot, kicsit hűtik, hajtogatják, majd elkezdik gyúrni, mint a tésztát, végül egy jókora hengeres karikát formáznak belőle. Ezután a kétféle anyagot egy hatalmas asztalon összevegyítik: a cukorkígyót beleforgatják a vajas lisztbe, és négyen négyfelé rángatva, tekerve, húzva, vonva tulajdonképpen szálasra szedik a furcsa édességet, ami szinte fonalakra esik a végén.
A pashmak tehát nem más, mint egy kézzel készített vattacukor, amit sokszor ízesítenek is, kerülhet hozzá narancsvirág, rózsavíz, szezámmagolaj, sáfrány, pisztácia vagy például kardamom is.
Ezt láttad már az ízHUSZÁR-on?
A japánok miniatűr édességeik köré is filozófiát költenek - ez a wagashi, a falatnyi művészet
