A wagashi a japán desszertek gyűjtőneve, viszont korántsem holmi sima süteményekről vagy bonbonokról van szó - minden érzékre ható, egész filozófiát felölelő, szebbnél szebb színes, szoborszámba menő apró édességekről.
A Z 5 É R Z É K S Z E R V M Ű V É S Z E TE
A gyönyörű falatok az évszakok, a természet körforgását képezik le, amellett, hogy a híres japán teaceremóniák során is fontos szerepet töltenek be. Ízük sosem uralhatja le a felszolgált tea aromáját.
Egyszerre hatnak az ízlelésre, a látásra, a szaglásra és a tapintásra, sőt akár a hallásra is, ahogy megelevenítenek egy-egy természeti jelenséget. Minden évszakban más fajtát készítenek és fogyasztanak:
T É L:ekkor a havat szimbolizáló, hófehér cukros wagashik a jellemzőek
T A V A S Z:virág (főleg cseresznyefavirág) alakú színes apróságokat készítenek fehér- és vörösbabpasztából
N Y Á R:ilyenkor a hűsítő, zselés, átlátszó, víz tematikájú (például halas) édességek a jellemzők
Ő S Z: ekkor pedig szezonális gyümölcsöket és faleveleket ábrázolnak piros, barna, sárga színekben, sokszor juharfalevél formában
M I B Ő L K É S Z ÜL?
Fő összetevője a nyúlós rizsliszt, az azuki babpaszta, az agar-agar és a cukor. Ezen anyagok különféle módszerekkel való feldolgozásából számos állagú, keménységű, típusú, formájú wagashit készítenek, ilyen a mochi, az usagi, a wanama, a rakugan, a manju, a dango, a monaki, és még sorolhatnánk.
T Ö R T É N E T E
Az édességnek hihetetlen történelme van: a Yayoi érára datálódik vissza (i.e. 300 és i.u. 300 között), de ekkoriban még "csak" a bogyós gyümölcsöket illetve a dió- vagy mogyoróféléket hívták wagashinak. Később a buddhista szerzetesek által Kínából átvett különféle technikáknak köszönhetően Japánban is elindult a mochi illetve a dango készítése - ezek a rizs alapanyagú édességek már valódi wagashinak - és luxusterméknek - számítottak, és közben fokozatosan apró műalkotásokká nőtték ki magukat.
A Muromachi időszakban (1336-1537) a virágzó kereskedelemnek köszönhetően Japánba érkeztek olyan alapanyagok, amelyek új ízeket, eljárási módokat eredményeztek. Megjelent például a cukor, amivel kedvükre édesíthettek - eddig ugyanis az összetevők természetes cukortartalmával operáltak. A 19. századra a wagashi-kereskedelem is fellendült, régiókat ívelt át, a verseny pedig nőtt. Ma már Japán édes gasztronómiájának legfőbb jellegzetessége, az ország rajongóinak egyik kedvence.
Ezt is nézd meg az ízHUSZÁR-on!
Enzsöl Balázs édességei mellett nem lehet szó nélkül elmenni
