A bakancslistám a könyvvel még közel sem ért véget, sőt! Szerepel rajta az is, hogy egyszer szerettem volna egy tökéletes kenyeret sütni. Nos, jelentem sikerült, és egyszerűbb volt, mint valaha hittem volna.
Még 2006-ban jelent meg a New York TimesbanJim Lahey írása és videója a dagasztás nélküli kenyérről, amely aztán fénysebességgel végigszántotta az internetet és az akkori gasztroblogger-társadalmat. Mindenki oda volt meg vissza - istenítették a receptet. Nem, nem az a legnagyszerűbb benne, hogy a homlokgyöngyöztető dagasztással nem kell törődni, hanem az, hogy tényleg hihetetlen a végeredmény. Egy ropogós héjú, belül puha, igazi foszlós és levegős házi kenyér, ami ízre, állag és látványra is első osztályú. Ennek függvényében azt sem bánnám, ha kicsit többet kellene érte dolgozni, de nem, baromi egyszerűen megvan. Ez tényleg az a recept, amit mindenkinek tudnia és ismernie kell!
Annyi csalás van a dologban a klasszik kenyérhez képest, hogy kap egy kis serkentőt: instant élesztőt az elején, amitől szépen beindulnak a folyamatok, és kiváltjuk vele a kovászolást. Minimális benne az élesztő, tényleg összvissz egyetlen gramm, de az teszi a dolgát szépen.
A folyamat a következő: tálba a liszt, a só és az élesztő. Elkever, vizet hozzácsorgat, és összedolgoz. Gyakorlatilag ennyi. Aztán várnunk kell legalább 12 órát, de a legjobb, ha van türelmünk 14-15 óráig is (bár ha már egy fél napot hagyjuk, az a plusz egy-két óra oly mindegy, nem?), aztán alaposan belisztezett deszkára borítjuk a tálból.
Nagyon lágy és ragadós lesz, de ne adjunk hozzá plusz lisztet, és véletlenül se gyúrjuk át, viszont a deszkánk legyen szinte teljesen fehér, máskülönben odaragad. Ha kiügyeskedtük a tálból (ehhez a legjobb egy spatula amúgy), akkor finoman lisztezzük a tetejét is, és óvatosan lapogassuk ki. A tészta négy oldalát hajtsuk egymás után középre, majd fogjunk egy nagy és tiszta konyharuhát, és terítsük a pultra. Jó alaposan szórjuk meg búzakorpával és liszttel (ha csak lisztünk van az se nagy gáz), és tegyük rá a tésztát úgy, hogy a hajtogatott fele nézzen lefelé. Újra szórjuk meg a kenyeret korpával és liszttel, majd hajtsuk rá a konyharuhát, és hagyjuk békén 1,5-2 órát. Legyünk nagyon alaposak a konyharuha lisztezésével, mert máskülönben ráragad. Ha nem akarunk ezzel vacakolni, akkor hagyjuk nyugodtan a deszkán, ne bugyoláljuk, csak fedjük be a textillel.
Jön az egyik fontos elem: szükségünk lesz egy hőálló edényre, aminek fedele is van. Legjobb az öntöttvas, de lehet ez jénai is. A sütőt állítsuk maximum fokozatra, és tegyük be az üres edényt fél órára, hogy teljesen átmelegedjen. A forró edényt vegyük ki, és borítsuk bele a konyharuháról a tésztát úgy, hogy a hajtott fele nézzen most felfelé. Legyünk óvatosak, mert irtó forró az edény, próbáljuk meg sérülés nélkül megúszni.
Fedő rá, és mehet vissza a sütőbe 30 percre, majd fedő le, és 10-15 perc további sütés, amíg szép barna nem lesz. Sütőből ki, kenyér edényből ki egy rácsra, és várjuk meg, amíg teljesen kihűl, majd csak ezután szeleteljük.
Ígérem, senki nem fog csalódni! És most foglaljuk örökre imábaJim Lahey nevét!
