Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Válságban idegenekkel is képesek vagyunk összefogni?

Egy pszichológus gondolatai arról, hogyan kötött össze egy egész világot az utóbbi két hónap. Hogyan lehet, hogy másokért (is) képesek voltunk áldozatokat hozni?

A koronavírus nemcsak az immunrendszert támadja meg, de megváltoztatja az egész életünket – másképp dolgozunk, vásárolunk, sportolunk, barátkozunk, és máshogy tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel.

Áldozatot hoztunk

A legtöbb országban hivatalosan is össze kellett fognunk közös, társadalmi érdekekért, és meg kellett változtatnunk az életmódunkat – írja egy pszichológus a The Conversationnek. Az emberek általában nem jól reagálnak arra, ha meg kell változtatniuk a szokásaikat, és van egy határa annak, amíg a saját igényeiket a közös érdekek alá képesek rendelni, és elfogadják a szigorú korlátozásokat.

A korlátozásokat nehéz volt tartani

Persze tudjuk, hogy eddig sem tartotta be mindenki az előírásokat, sokan az utóbbi két hónapban is csapatba verődtek, kint járkáltak, nem maradtak otthon, és a távolságot sem tartották, ez azonban egyáltalán nem meglepő. Az ember társas lény, természetéből adódik, hogy mások fizikai közelségében szeret lenni. Azt is biztosan tudjuk, teszi hozzá a szakértő, és kutatások is bizonyítják, hogy mindennél fontosabbak számunkra a csoportokban betöltött szerepeink. Ezeket a kapcsolatokat nem szeretnénk elengedni vagy megtörni hagyni, mert alapvető emberi igényünk van rájuk annak érdekében, hogy megtartsuk a mentális egészségünket.

Ezt olvastad már?

Kevésbé veszélyes a koronavírus azokra, akiknek nincs D-vitamin-hiányuk

Magányosak voltunk

Annak a kísértésnek ellenállni, hogy másokkal érintkezzük, nem olyan könnyű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ha nem találkozunk a barátainkkal és szeretteinkkel, magányosnak érezzük magunkat, olyannyira, hogy ez akár az egészségünkre is rossz hatással lehet – depresszióssá válhatunk, de nőhet a szívproblémák és a magas vérnyomás kialakulásának veszélye is.

Tudjuk, de nem érezzük

Éppen ezért éreztük a lezárások idején azt, amit a pszichológusok kognitív disszonanciának neveznek. Ilyenkor kényelmetlenül érezzük magunkat azért, amiért bizonyos gondolatok vagy vágyak ébrednek bennünk. Tudtuk, hogy muszáj otthon maradnunk és tartanunk a távolságot másoktól, ugyanakkor nagyon elmagányosodtunk, a két érzés között pedig erős pszichológiai ellentmondás lépett fel, így természetes, hogy sokan már ideje korán megtörték a szigorú karantént, hogy ezt a feszültséget feloldják.
Mások minden lehetséges formáját igyekeztek megtartani a távolságtartó érintkezésnek, online kvízjátékok, videócset-házibulik, edzések formájában.

A magányon is segít az összefogás érzése

A történelemben már máskor is bebizonyosodott, hogy a társadalom krízisben képes az összetartásra, különösen, ha egy olyan félelmetes közös ellenséggel áll szemben, ami nem tesz különbséget ember és ember között. Nemcsak tapasztalatok, de a szakértő szerint kutatások is bizonyítják, hogy ilyenkor a közös fenyegetés egy olyan összefogást vált ki, amelynek során képesek vagyunk a köztünk lévő különbségeken felülemelkedni, és közös választ adni a kihívásokra.

Segítünk egymáson – és máris nem leszünk egyedül

Nőtt azoknak a száma is, akik önkénteskednek, jótékonykodnak vagy bármilyen módon segítenek egymáson. A kutatások szerint az, hogy tömegesen tudunk együttműködni, egymásért tenni, egy különleges, kollektív érzelmi kötődésből, egy “mi” érzésből fakad, ezáltal érezzük úgy, hogy a fizikai távolság ellenére mégis közel vagyunk másokhoz, hogy összetartozunk, mert együtt küzdünk egy közös célért.

Mindennek pedig a szerző szerint a járványon túlmutató következményei is lesznek: az, hogy képesek vagyunk másokért megváltoztatni az életformánkat, biztosan nyomot fog hagyni az életünkön hosszú távon is.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Getty Images

via

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!