2020.11.30.

Válságban idegenekkel is képesek vagyunk összefogni?

admin

Egy pszichológus gondolatai arról, hogyan kötött össze egy egész világot az utóbbi két hónap. Hogyan lehet, hogy másokért (is) képesek voltunk áldozatokat hozni?

A koronavírus nemcsak az immunrendszert támadja meg, de megváltoztatja az egész életünket - másképp dolgozunk, vásárolunk, sportolunk, barátkozunk, és máshogy tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel.

Áldozatot hoztunk

A legtöbb országban hivatalosan is össze kellett fognunk közös, társadalmi érdekekért, és meg kellett változtatnunk az életmódunkat - írja egy pszichológus a The Conversationnek. Az emberek általában nem jól reagálnak arra, ha meg kell változtatniuk a szokásaikat, és van egy határa annak, amíg a saját igényeiket a közös érdekek alá képesek rendelni, és elfogadják a szigorú korlátozásokat.

A korlátozásokat nehéz volt tartani

Persze tudjuk, hogy eddig sem tartotta be mindenki az előírásokat, sokan az utóbbi két hónapban is csapatba verődtek, kint járkáltak, nem maradtak otthon, és a távolságot sem tartották, ez azonban egyáltalán nem meglepő. Az ember társas lény, természetéből adódik, hogy mások fizikai közelségében szeret lenni. Azt is biztosan tudjuk, teszi hozzá a szakértő, és kutatások is bizonyítják, hogy mindennél fontosabbak számunkra a csoportokban betöltött szerepeink. Ezeket a kapcsolatokat nem szeretnénk elengedni vagy megtörni hagyni, mert alapvető emberi igényünk van rájuk annak érdekében, hogy megtartsuk a mentális egészségünket.

Ezt olvastad már?

Kevésbé veszélyes a koronavírus azokra, akiknek nincs D-vitamin-hiányuk

Magányosak voltunk

Annak a kísértésnek ellenállni, hogy másokkal érintkezzük, nem olyan könnyű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ha nem találkozunk a barátainkkal és szeretteinkkel, magányosnak érezzük magunkat, olyannyira, hogy ez akár az egészségünkre is rossz hatással lehet - depresszióssá válhatunk, de nőhet a szívproblémák és a magas vérnyomás kialakulásának veszélye is.

Tudjuk, de nem érezzük

Éppen ezért éreztük a lezárások idején azt, amit a pszichológusok kognitív disszonanciának neveznek. Ilyenkor kényelmetlenül érezzük magunkat azért, amiért bizonyos gondolatok vagy vágyak ébrednek bennünk. Tudtuk, hogy muszáj otthon maradnunk és tartanunk a távolságot másoktól, ugyanakkor nagyon elmagányosodtunk, a két érzés között pedig erős pszichológiai ellentmondás lépett fel, így természetes, hogy sokan már ideje korán megtörték a szigorú karantént, hogy ezt a feszültséget feloldják.Mások minden lehetséges formáját igyekeztek megtartani a távolságtartó érintkezésnek, online kvízjátékok, videócset-házibulik, edzések formájában.

A magányon is segít az összefogás érzése

A történelemben már máskor is bebizonyosodott, hogy a társadalom krízisben képes az összetartásra, különösen, ha egy olyan félelmetes közös ellenséggel áll szemben, ami nem tesz különbséget ember és ember között. Nemcsak tapasztalatok, de a szakértő szerint kutatások is bizonyítják, hogy ilyenkor a közös fenyegetés egy olyan összefogást vált ki, amelynek során képesek vagyunk a köztünk lévő különbségeken felülemelkedni, és közös választ adni a kihívásokra.

Segítünk egymáson - és máris nem leszünk egyedül

Nőtt azoknak a száma is, akik önkénteskednek, jótékonykodnak vagy bármilyen módon segítenek egymáson. A kutatások szerint az, hogy tömegesen tudunk együttműködni, egymásért tenni, egy különleges, kollektív érzelmi kötődésből, egy “mi” érzésből fakad, ezáltal érezzük úgy, hogy a fizikai távolság ellenére mégis közel vagyunk másokhoz, hogy összetartozunk, mert együtt küzdünk egy közös célért.

Mindennek pedig a szerző szerint a járványon túlmutató következményei is lesznek: az, hogy képesek vagyunk másokért megváltoztatni az életformánkat, biztosan nyomot fog hagyni az életünkön hosszú távon is.