Van az a nyári pillanat, amikor az ember teljesen ártatlanul sétál haza, aztán szembejön vele egy kerítésen átbukó barackág, egy járda fölé hajló körtefa vagy egy utcafronton roskadozó szilvafa. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy ami már majdnem az utcán van, az egy kicsit mindenkié. A valóság viszont kevésbé romantikus, és sokkal inkább jogi kérdés.
A Hobbikert összefoglalója szerint ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a fa közterületen áll, magánkertből nyúlik át az utcára, vagy a gyümölcs már magától leesett a földre. Ezek között nagy különbség van, és nem árt tisztában lenni vele, mielőtt valaki jóhiszeműen leszedne pár szemet.
Ha a fa közterületen áll, nem feltétlenül azé, aki gondozza
Sokan ültetnek gyümölcsfát a házuk előtti zöldsávba, locsolják, metszik, figyelik, mikor érik rajta az első termés, és teljesen természetesnek érzik, hogy a gyümölcs is őket illeti. Csakhogy az utcafronti zöldsáv jellemzően közterület, vagyis többnyire az önkormányzat tulajdona.
A legjobb megoldás: a kultúrált problémamegoldás
ilyenkor az, ha nem indul el a „kié a szilva” típusú szomszédsági hadviselés, hanem mindenki kulturáltan kezeli a helyzetet. Attól, hogy valaki gondozza a fát, még nem lesz automatikusan az övé a termés, de attól sem lesz szép gesztus teli szatyorral távozni egy olyan fa alól, amelyet más locsolt egész évben.
Az utcára lógó ág nem meghívó szüretre
Egészen más a helyzet, ha a fa törzse magánterületen áll, de az ágai átnyúlnak a kerítésen vagy akár az utca fölé. Ilyenkor a fa tulajdonosa továbbra is az ingatlantulajdonos, és a fán lévő gyümölcs is az övé marad.
Vagyis ha egy barack, alma vagy körte még az ágon lóg, azt nem szabad csak úgy leszedni, még akkor sem, ha az ág az utcáról könnyen elérhető. Ugyanez igaz a szomszéd kertje fölé átnyúló ágakra is: a belógó termés nem válik automatikusan a szomszédé.
Ha nagyon zavaró az átnyúló ág, vagy rendszeresen hullik a termés a járdára, érdemes először beszélni a tulajdonossal. A „majd én megoldom metszőollóval” típusú akciók könnyen konfliktushoz vezethetnek, és jogilag sem ez a legbiztosabb út.
A lehullott gyümölcsnél már más a helyzet
A fán lógó és a földre esett gyümölcs között fontos különbség van:
1.) Ha a termés magától lehullik a közterületre, például a járdára vagy az utcára, azt bárki felszedheti, amennyiben a fa tulajdonosa nem gondoskodott időben a begyűjtéséről.
2.) Ha a gyümölcs a szomszéd telkére hullik át, a szomszéd is jogosult lehet felszedni és megtartani, ha a fa tulajdonosa elmulasztotta a betakarítást. Ez a szabály részben arról is szól, hogy a romlandó termés ne rohadjon ott feleslegesen, ne csalogassa a darazsakat, és ne okozzon rendetlenséget.
A lényeg tehát röviden:
ami még az ágon van, az nem biztos, hogy vihető, ami viszont már lehullott közterületre, az sokkal inkább szabad préda lehet.
Az út menti gyümölcsöt megenni nem feltétlen jó ötlet
Még ha jogilag rendben is van a gyümölcsszedés, az egészségügyi oldaláról sem érdemes megfeledkezni. A forgalmas utak mellett álló fák termésére por, kipufogógázból származó szennyeződés és egyéb lerakódás kerülhet, ezért mosatlanul semmiképpen sem ajánlott megenni.
TIPP:
Akkor mit érdemes megjegyezni?
- Ha a gyümölcs magánkertben álló fáról lóg ki az utcára, engedély nélkül ne szedjük le.
- Ha a fa közterületen áll, a helyzet településenként és tulajdonviszonyok szerint is érzékeny lehet, ezért érdemes óvatosnak lenni.
- Ha a termés már lehullott a közterületre, azt általában össze lehet szedni, feltéve, hogy a tulajdonos nem gondoskodott róla.
És persze van egy régi, jól működő módszer is: ha nagyon csábító az a barackág, kérdezzünk rá. Néha egy mosolygós „Szedhetek pár szemet?” többet ér, mint bármilyen jogi okoskodás.
