Az elmúlt években úgy döntöttem elvből nem fogadok meg semmit. Úgy gondolom, ha valamin változtatni akarok az életemben azt nem holmi dátum hatására fogom megtenni, hanem azt a „holnaptól” függetlenül inkább már ma elkezdem. Persze nem mindig vagyok én sem ennyire tudatos, mert az például mindennapi fogadalmam, hogy nem piszmogok el minden apróságon, mégis végül így teszek, aztán pedig csodálkozom rajta, hogy nincs időm semmire.
Itt jön a kérdés - akár fogadalmat teszünk, akár nem -, vajon miért nem sikerül megváltoztatnunk, amit szeretnénk? Vizsgáljuk meg, hogy miért alakult ki az a szokásunk, amit nem tartunk most elég jónak. Én például rájöttem, hogy a piszmogás a pihenést jelenti számomra. Amíg szép lassan és csöndben el teszek-veszek, addig sem rohanok, nem idegeskedem.
Ha tehát változtatni szeretnénk valamin, felül kell vizsgálni aprólékosan, min szeretnék változtatni, hogyan, bele fér-e ez a pillanatnyi életvitelünkbe.
Gondoljuk át!
De kanyarodjunk vissza az újévi fogadalmakhoz. Mielőtt megfogadnánk bármit is, gondoljuk végig a célt. Példának okáért álljon itt az egyik legtipikusabb újévi fogadalomtéma - a fogyókúra.
Először is, tegyük fel a magunknak a kérdést: miért szeretnénk lefogyni? Mert ezt mondta az orvos? Mert nem tetszünk magunknak? Mert nem tetszünk a párunknak? (Utóbbi esetben gondoljuk végig a kapcsolatunk minőségét is, de erről részletesebben majd egy következő cikkben.)
A legfontosabb azt felismerni, hogy tényleg magunk miatt akarunk-e lefogyni, tehát ez egy belső késztetés, vagy pedig valamilyen külső nyomás, (divat, média, egyéb) hatásra szeretnénk formálni a testünket.
(Újra)tervezés
Ha úgy döntöttünk, hogy belevágunk a testsúlycsökkentésbe, akkor a következő lépés a tervezés szakasza:
- Mekkora súlytól szeretnék megszabadulni és mennyi idő alatt? Irreális célkitűzést lehetetlen teljesíteni. Persze jól jön ez akkor, ha a szívünk mélyén nem akarjuk ezt a változást úgy igazán, de majd legalább elmondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk, de sajnos nem sikerült.
- Az sem mindegy, hogy milyen módszert választunk. Rengeteg diéta ismert, sztárdiéta, divatdiéta, én személy szerint a dietetikusoknak hiszek és az életmódváltásban a fogyókúra helyett.
- Mélázzunk el pár percet a környezetünk hozzáállásán is: mennyire támogatják terveinket? Egy egyedül élő embernek ilyen téren jelentősen könnyebb dolga van, mint a házasságban, három gyermekkel egy fedél alatt élőnek. Kell-e pl. majd többfelé főznünk, akar-e esetleg a párunk is életmódot váltani, vagy nap mint nap azt kell hallgatnunk, hogy „már megint azt a borzalmas ízű/állagú/színű kását nyammogod”?
- Gondoljuk végig alaposan az élethelyzetünket! Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt, három hét sport és két hét diéta segített a téli pluszkilók eltüntetésében - ez ma már jó eséllyel nem így lesz. Számoljunk ezzel, hogy ne kelljen egy hónapnyi önsanyargatás után és minimális változást elérve, nyomorult érzések közepette feladnunk a küzdelmet.
Ellenőrizzünk!
Ha kitűztük a reális célt, arra is érdemes kitérni, hogy miből fogjuk látni, hogy haladunk-e a vágyott végeredmény felé. Érdemes például étrendi naplót írni, amiből kitűnik, hogy sikerült-e azt és úgy enni, ahogy terveztük; vagy dönthetünk arról, hogy hetente egyszer, mindig ugyanabban az időpontban mérjük a súlyunkat. Ha az eredmények igazolják, hogy jó úton haladunk, akár meg is jutalmazhatjuk magunkat - de lehetőleg ne egy nagy tábla csokival.
Olvastad már?
Vágjunk bele!
Ennyi gondolkodás, konkrét információgyűjtés és lelki ráhangolódás után, már tényleg nincs más hátra, minthogy megtegyük a fogadalmunkat - akár írjuk is le magunknak mindezt -, majd vágjunk bele!
Tapasztalatok szerint az egyik leghatékonyabb módszer a 30 napos változtatási projekt, vagyis első körben ennyi időre szerződünk magunkkal. Ez egy belátható időtartam, amiből kitűnik, hogy képesek vagyunk-e a magunk számára előírt tennivalókat véghezvinni. Ha a 30 nap végén úgy látjuk, nem működik a dolog, érdemes felülvizsgálni, mi nehezíti a megvalósítást. Amennyiben viszont sikerül, 30 nap elegendő lehet hozzá, hogy hogy az új szokásaink rögzüljenek.
Kis lépésekben kezdjük a változtatást, nem kell egyből megmászni a Mount Everestet, kezdjük inkább a Gellért-heggyel. Ne akarjuk az eddigi napi 3000 kalóriát rögtön 1500-ra csökkenteni, heti 7 spinning edzéssel kísérve. Egyszerre csak egy dolgon változtassunk, tűzzük ki célul például, hogy csökkentjük a fehér liszt használatát vagy elhagyjuk a hozzáadott cukrot étrendünkből.
Végül pedig, azért én sem álltam meg, hogy ne fogadjak meg néhány dolgot 2015-re:
- havonta legalább kétszer elmegyek masszázsra, mert megérdemlem.
- a napi főzőcske helyett, inkább a gyerekkel ülök le rajzolni/gyurmázni/ társasozni, úgy, hogy nem ugrálok fel öt percenként, hogy valami házimunkát gyorsan befejezzek
- lefutom a maratont.
Ezúttal kívánok minden olvasómnak Boldog Új Évet és sok sikert az elhatározások megvalósításában!
