Túrós burek, vasárnap, és egy jó ügy

Jót tenni jó - lapos mondat, de igaz. Az állítás igazát egy gyors túrós burekkel demonstrálom!

Ha szóba kerül Amerika, szinte mindig van valaki, aki megkérdezi tőlem, mi a legnagyobb különbség, ami másfél év alatt feltűnt. Sok mindent tudnék mondani - jót is, rosszat is - , de általában az összefogást emelem ki. Az önkénteskedés, valamilyen civil szervezet, ügy támogatása ott olyan természetes, mint az, hogy hat éves korunkban iskolába kell menni. Ha van valami, amit hazatelepítenék onnan, akkor az ennek a kultúrája lenne - adott egy ügy, ami nekem szimpatikus, és szívesen áldozok rá a szabadidőmből, szívesen adakozok, ha kérik, és nem várok el semmilyen ellenszolgáltatást cserébe. Csak támogatom, mert megtehetem, és mert adni igenis jó.

A kapros-túrós burok receptjét itt találod

Hogy a Heti betevőről a nyomtatott sajtóban, valamelyik blogon vagy a Facebook-on hallottam először, azt meg nem mondom, viszont azonnal tudtam, hogy csatlakozni szeretnék valamilyen formában. A civilek által alapított, éttermekkel együttműködő csoport minden vasárnap több száz nélkülözőnek biztosít ebédet a budapesti Klauzál téren, és újabban már Makón is. Anyagi támogatást is elfogadnak, önkéntes ebédosztóknak is örülnek, de ha valakinek van egy kis ideje, hogy megörvendeztessen egy rászoruló nagycsaládot, egy kisnyugdíjast vagy egy hajléktalant egy adag étellel, akkor akár egy tepsi süteménnyel is hozzájárulhat a vasárnapi ebédosztáshoz.

A kapros-túrós burek receptjét itt találod

Első alkalommal lett volna egy csomó kérdésem - hova vigyem, hányra vigyem, sós legyen vagy édes, mekkora adag, és így tovább - de e-mailben nem sikerült senkit elérnem, így aztán szombat reggel, mikor volt egy szabad 2 órám, úgy döntöttem, improvizálok, aztán meglátjuk, mi lesz. Egyik nagy kedvencemre, az igencsak laktató kapros-túrós burekre esett a választásom, mert könnyű elkészíteni, és ha lehet, másnap még finomabb, mint frissen. A szombat esti baráti eszmecsere előtt egyszerűen beugrottam a főhadiszállásként megnevezett Kisüzem nevű helyre, és megkérdeztem élőben, hányra hozhatom az addigra a konyhámban már kihűlt, szépen felszeletelt török eredetű péksütit - nehogy már internet nélkül ne lehessen ügyet intézni - , így aztán délelőtt már csak a sütit kellett leadnom.

A kapros-túrós burek receptjét itt találod

Félreértés ne essék, nem akarok úgy tenni, mintha egy tál sós túrós burek megsütése és felajánlása hatására hű de jó ember vált volna belőlem, mégis mindenkinek ajánlom. Mert a napi rutin hisztik, kiborulások, "miért nincs nekem ez is meg az is" meg "á, mindenkinek egyszerűbb, mint nekem" megjegyzések egy pillanat alatt válnak semmissé, ha eszembe jut, hogy probléma nélkül meg tudtam venni a hozzávalókat, van gázom, hogy megsüssem, és még egy BKV-bérlet boldog tulajdonosa is vagyok, így aztán még el is szállíthatom az adományomat - viszonylag - gyorsan és kényelmesen. És ettől nemcsak a soron következő puffogás ragadt bennem, hanem kifejezetten jó napom is lett - biztosan nem utoljára választottam ezt programnak vasárnap délelőttre. Ha esetleg nektek is megjött a kedvetek, akkor itt utánanézhettek a részleteknek. Remélem, egyszer összefutunk egy-egy tálca házi sütivel a helyszínen is.

Hozzászólások

witch

En is be tudnek allni a sorba, akik szidjak amerikat, DE az biztos, hogy amikor karacsony elott a 70-80 koruli bacsik ajandekra meg ennivalora gyujtenek, az arra raszorulo csaladoknak es megkoszonik a par dollart amit beledobok a muanyag dobozba, en meg sose tudtam kinyogni, hogy en koszonom, mert Te allsz itt a minusz 30 fokban orakig, mert a torkomban levo gomboc mindig nemava tesz.

Dacota

Ebben jók. :) Na ezt eltanulhatnánk...hogy lehet, hogy ez is belejátszik az ország m?ködésébe. :)

Artemisz

Kedves Dacota! Félreértés ne essék, becsülöm, ha valaki ad, segít. De. Hajléktalanok esetén mindig az jut eszembe, vajon hányszor verték meg a feleségüket..., és amíg én éjjel-nappal dolgoztam (dolgozom), addig ?k kerülték a munkát és az idejüket inkább kocsmában töltötték... El lehet engem ítélni, de nem tudok humánus lenni... Ráadásul egy nap több pénzt összetarhálnak, mint a minimálbéresek napi fizetése... Azt én álláspontom az, hogy soha nem a munkakerül?ket kell támogatni, hanem a dolgozókat. A valódi szegény soha nem kuncsorog, inkább éhezik, fázik. Üdv. A

Törölt felhasználó

Kedves Artemisz! Részben megértem a fenntartásaidat, de úgy gondolom, hogy a rászorulók akiknek segítenek ezzel az akcióval, nem merülnek ki a naplopó hajléktalanokban. Rászoruló egy nyugdíjas, egy nehéz helyzetbe kerül? szül?, stb. Nem kell mindig általánosítani és ítélkezni. Adj feltétel, elvárás nélkül. Lehet csak egy ilyen pozitív hátsóba rúgáshoz van szüksége annak a naplopó hajléktalannak, h vissza kapja a hitét az emberekben, saját magában, a jöv?jében. Mindenki kerülhet nehéz helyzetben ezért v azért. Van aki könnyebben fel tudja dolgozni a vele történteket, vki nehezebben. Ha tudunk segítsünk, ha nem akarunk, akkor ne segítsünk. Üdv: minyima

Dacota

Kedves Minyima, Minden szavaddal egyetértek. :) Szép napot! Üdvözlettel, Nóra

Dacota

Kedves Artemisz, El?ször is, nemcsak hajléktalanok állnak sorban a Heti betev? ételosztásakor, hanem nagycsaládosok, kisnyugdíjasok is. Biztosan te is láttál már aluljáróban virágot áruló nénikét meg bácsikát- nekem valahogy soha nem jut eszembe, hogy szétdrogozta az agyát, vagy részegen eltángálta az asszonyt, és a ház árát meg a helyi kocsma nyer?gépébe hajigálta. Az jut eszembe, hogy ez az ember valószín?leg végigdolgozott egy életet, csak épp a nyugdíja semmire sem elég. Nagycsalád dettó. Nem volt még olyan régen 2008, és lehet, hogy az én személyes filozófiám az, hogy hitelt soha semmire nem szabad felvenni, de nem próbáltam meg gyereket két gyereket nevelni másfél szobás albérletben, lehet hogy úgy gondoltam volna 2006-ben, hogy vágjunk bele egy családi ház építésébe. meg egyszer már mondtam neked valamelyik kommentben, hogy volt olyan ismer?söm, aki szétdolgozta magát, 10 évig épített egy családi házat, majd miután az asszony otthagyta, egy penészes 8. kerületi szuterénban húzta meg magát, végül pedig öngyilkos lett 58 évesen. Amúgy nem ivott, soha nem verte a feleségét, nem lovizott, a gyerekeit szerette. Csak megunta, hogy magányos és az ismer?sök vásárolnak be neki. Amúgy élménybeszámolóból tudom, hogy minimálbérért dolgozó pedagógusok is felt?nnek az "eseményen" - jó, hát az ? hibájuk, miért nem lettek marketingigazgatók... A dolog másik része pedig az, hogy ez egyfajta közösségi élmény. Aki sorban áll, annak sokat adhat, hogy az emberekb?l nem veszett ki teljesen a segíts?készség. Az meg, aki ad, elgondolkozhat rajta, hogy valóban akkora probléma-e egy otthon hagyott pénztárca, egy hisztis f?nök, egy olyan nap, amikor sok apró probléma miatt azt hisszük, hogy összeesküdött ellenünk a világ. Lehet élni a magunk kis világában, de úgy annyi dologból kimaradunk. Szép napot! Üdvözlettel, Nóra

Artemisz

Kedves Nóra, kiragadok egy momentumot: az aluljáróban virágot áruló kisnyugdíjas. Én nem támogatom az illegális kereskedelmet. Konkrét történet: van egy félig-meddig rokonom, egy ma már 80 körüli asszony. Aki mindig is nagyon szorgalmas volt, mindig sokat dolgozott. De meg is lett az eredménye: jólétben él(t). (Nem sajnáltam t?le.) Nos, néhány évig ? is virágot árult az Örs vezér téri aluljáróban. Hajnalban kelt, a saját (nagyméret?, jó márkájú) személyautójával ment a nagybanira virágért, amit úgy adott el, mintha a kertjében termett volna... Azt is elmondta, hogy az aluljáróban árult virágokat nem adják kevesebbért, mint a virágboltban, dehát az emberek hülyék... (A virágboltban ugyanazért a pénzért még be is csomagolják.) Ezzel a tevékenységgel nagyon jól lehetett keresni. Ami a legnehezebb része v olt, hogy id?nként futni kellett a rend?rök el?l... Én akkoriban azt mondtam neki, hogy ami energiát belefektet ebbe a fekete kereskedelembe, azzal az er?vel nyithatna legális virágüzletet. (A t?ke megvolt hozzá.) Na igen, de akkor adót, járulékot, stb.-t kell fizetni... Ami a nagycsaládosokat illeti, ma már rengeteg születésszabályozási lehet?ség van, nem tudom elfogadni, ha valaki többet szül, mint amennyit SAJÁT ER?B?L el tud tartani. És változatlanul fenntartom: az igazi szegények nem állnak sorba... Aztán. Olyan helyen dolgozom, ahol egész nap rálátok a hajléktalanokra... Fél liter borért egymást is megölik... Ha munkát ajánlanál nekik, kiröhögnének... Amiben egyetértek: hitelt nem szabad felvenni. :) Üdv. A

Címlapról ajánljuk

További cikkek