Fontos, hogy fokozatosan öntsük rá a piskótára az öntetet: így érhetjük el a kívánt, szaftos állagot, és kerülhetjük el a mállós, szétázott piskótát. Segít továbbá, ha végigszurkáljuk a süteményt egy villával.

A piskóta légies állagát a külön habosra vert sárgája és fehérje adja. Általában csak az utóbbit szokás habbá verni, azonban egy alapos keveréssel a cukros sárgájába is jelentős mennyiségű levegő kerülhet.

A kisült és kihűlt piskótára kerülő öntet három tejtermékből áll: tejszínből, sűrített tejből és kávétejből. Az utóbbi kettő, nehezebben ugyan, de beszerezhető a nagyobb élelmiszerboltokban. A sűrített tej hozzáadott cukrot is tartalmazó, sűrű állagú elforralt tej, míg a kávétejbe nem kerül édesítő, kellemesen karamellás aromáját a tejben természetesen jelenlévő tejcukor adja (semmiképp ne cseréljük tejporra, ahogy azt néhány recept ajánlja!).

Mindenképpen olyan formában/edényben süssük a piskótát, amin nem fog kiszivárogni az öntet nagy része: a kapcsos vagy kiemelhető aljú formák ilyen szempontból kevésbé alkalmasak, persze, ha jól zárnak, ne vessük el őket.

Persze ennyi folyadékot még egy ilyen légies piskótának sem könnyű felvennie: hagyjuk a süteményt legalább 2 óráig pihenni a hűtőben, hogy alaposan megszívhassa magát. Akár egy egész éjszakát is adhatunk neki: másnap még nagyobbat szól majd.

Tálaljuk a süteményt frissen vert, lágy tejszínhabbal, alapos fahéjas szórással és friss gyümölccsel (tradicionálisan eper szokott rá kerülni, de használhatunk bármilyen szezonális finomságot).