Az egyszer biztos, hogy ha kiszív a nap és a tengervíz, enni jó, sőt enni kell. Strandételajánlónk következik a legnépszerűbb európai tengerparti nyaralóhelyekről! Nyugatról, Portugáliából indulunk, és kelet felé tartunk.
Mariscada, a tenger adta bőségtál Portugáliában
Az óceánparti ország óriási sláger lett a magyarok körében is az utóbbi években. Ha megvolt Lisszabon és az isteni krémes, vaníliás pastel de nata sütemény kellő mennyiségű kóstolása, a tengerparton is adjuk át magunkat az autentikus szokásoknak. A tudatlan turista hamburgert kér, a felkészült viszont azt, aminek valódi szokásai és hagyományai vannak. A halászhálókból frissen kiszedett fogásokból készül a mariscada.
Spanyol beavatás a nyolckarúak világába: pulpo
Érthető, ha valaki idegenkedik a polip megkóstolásától. A tenger gyümölcseinek nevezett vízi herkentyűk már önmagukban is megosztóak, a puhatestű, nyolckarú polip pedig közöttük is extra. Ha kedveljük ezt a csemegét, nem is kell érvelnünk mellette, ha pedig még a beavatás előtt állunk, kóstoljuk meg ott, ahol biztosan nem tévednek vele. A spanyol tengerpartok egyik igazi, friss tengeri fogása (szó szerint!) a pulpo, azaz polip.
A hangulathoz hozzáad, hogy gyakran kint, a szabad ég alatt főzik az akár néhány órával azelőtt halászott állatot, aminek izmos húsa, frissessége az egyik legeredetibb strandétellé teszi a Földközi-tenger spanyol szakaszain. Csupán egy-két fűszer kerül hozzá (a füstölt paprika, olívaolaj alap), és papírtálcán gyakran csak egy fogpiszkálóval fogyaszthatjuk a feldarabolt csápokat.
Street food alla siciliana: panelle
Igazi szicíliai sajátosság a panelle, aminek elsőre talán meglepő módon csicseriborsóliszt az alapja – pedig nem is a Közel-Keleten járunk. Ropogós lepényeket sütnek belőle, és többféle módon kínálják. Árulják tölcsér alakú papírzacskóból kézzel eszegetve, valamint szendvicsként is. Csak semmi flancolás: általában a legegyszerűbb fehér zsemlében kapjuk, benne az olajban frissen kisütött penellével (a feliratokon ezért pane & panelle szerepel). Amilyen egyszerű, olyan kultikus strandétel Dél-Olaszországban.
Ha nem a beach body a cél Horvátországban: fritule
Komoly fizikai kihívás állni a forró olaj mellett, de strand és fánk két jóbarát. Olaszországban bomboloni néven keressük, Görögországban loukoumades, Törökországban lokma, és mézet csurgatnak rá. A horvátoknál a fritule karácsonyi csemegeként is kedvelt, de mi inkább a strandokon szeretünk ismerkedni vele.
A kicsire formázott, golyószerű fánkok tésztájába aszalt gyümölcs, citrusfélék héja és rakia (gyümölcspárlat) is kerül. Kis méretükből adódóan igazán ropogósak, és csak porcukrot kapnak, ha megszavazzuk őket strandoláskor.
Keftedes, a görög minifasírt
Görögország technikailag egy hatalmas nagy tengerpart. Így hát mindaz, ami a görög tavernák slágere, megkapható a strandokon is. Ha csak mártogatósokra éheznénk meg, ott a fetasajt alapú tirokafteri vagy az itthon is jól ismert, uborka-joghurt-fokhagyma szentháromságában készült tzatziki. A napon olykor jólesik csak kikérni egy tálka felkockázott görögdinnyét fetasajttal vagy egy parasztsalátát, magyarul görög salátát.
Ha azonban jólesne egy kis hús a friss tenger gyümölcsei és halak kínálata után, a gazdagon fűszerezett keftedes igazi helyi kedvenc. Darált sertés- és marhahús elegyéből gyúrják, és a fentieken kívül jól áll hozzá a pita is.
Szerző: Pásztor Rozina
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
