A teafű régen olyan értékes volt, hogy lakat alatt őrizték az enyveskezű tolvajok elöl

A gyümölcsformájú, fából faragott tartók apró lakatjai nem mást rejtettek, mint illatos teafüvet. A 18. században legalább úgy féltették a teát, mint az ékszereket.

Ma már bármelyik kisboltban hozzájuthatunk a teához, de cirka 300 éve néhány gramm teafű ára magasabbra rúgott, mint egy ügyvéd egész éves bére.

Tea, a féltve őrzött kincs

A teát a 17. században ismerte meg Anglia, amikor Kínából megérkeztek az első illatos, és rendkívül drága teaszállítmányok. A tea értékét jól mutatja, hogy az 1690-es években Argyll grófnő 6 uncia, azaz nem egész 17 dekagramm teáért 10 fontot fizetett, miközben akkoriban egy ügyvéd éves jövedelme is csak 20 fontra rúgott. Néhány tehetős család a szolgáik bérének egy részét is teában fizette, vagy szerény teajuttatást biztosított számukra, amit nem mindenki nézett jó szemmel, mivel úgy vélekedtek, hogy a tea csak az igazán jómódúakhoz méltó.

Sok jómódú családban tartottak attól, hogy a tolvajok nemcsak a családi ezüstöt, hanem az otthonukban féltve őrzött teafüvet is ellopják. Sőt, az elszánt tolvajok olyan gaztettekre is képesek voltak, hogy a használt, kiázott teafüvet kiszárították, és újra eladták. Ezért a családok szó szerint lakat alatt, tenyérnyi méretű tárolókban őrizték a teákat, amik az angol társadalmi osztályokat is hivatottak voltak reprezentálni.

A színes, szépen díszített tartók Mark Bramble 450 darabos gyűjteményéből valók

Virágzó teacsempészet

Az elképesztően magas teaárakat a hírhedt Brit Kelet-Indiai Vállalat alakította ki, ami monopol helyzetben volt a Kínával folytatott kereskedelemben. Ez, és a tea iránti vágy virágzó feketepiacot eredményezett, ami miatt megjelentek a silányabb minőségű, sokszor hamisított teafüvek. Az 18. század végén virágzott a teacsempészet.

A legtöbb csempésztea gyenge minőségű volt: a hajókon nem tudták biztosítani a megfelelő hőmérsékletet, az aromájuk gyenge volt, és össze-vissza keverték a különböző füveket. A tiszta, jó minőségű tea megmaradt luxusnak, amihez külön leírás tartozott, hogy miként kell tárolni, elkészíteni, tálalni (!) és fogyasztani. Megjelentek a minőségi teákhoz szánt teatartók, az ezüst cukorfogó csipeszek és a díszes kiöntők.

Ez is egy teatartó dobozka

A tea értéke 1833-tól kezdett csökkenni, ugyanis az Ópium-háborúra koncentráló Brit Kelet-Indiai Vállalat elvesztette kereskedelmi monopóliumát Kínában. A társaság árai az egekbe szöktek, így a britek más megoldásokhoz folyamodtak. Azért, hogy bővítsék kereskedelmi hatalmukat, és kiaknázzák a teában rejlő pénzügyi lehetőségeket, az Északkelet-Indiában elterülő, párás, nedves éghajlattal, gazdag termőfölddel megáldott Asszámot gyarmatosították, és teaföldeket alakítottak ki, pontosabban alakíttattak ki szolgáikkal. Asszám még ma is a világ egyik legkiválóbb teatermelő régiója.

A 19. század végére a teatermesztés központja a két brit gyarmat, India és Srí Lanka lett. 1901-ben már több mint 6 kiló teát importáltak minden teaimádó angliainak, és a teafogyasztás több mint háromszorosa emelkedett az 50 évvel korábbihoz képest. A tea végérvényesen a brit kultúra része lett.

Asszám gyönyörű tája

Ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?

A Metallica nevével fémjelzett sört dobtak piacra – Megkóstolnád?

via

Címlapról ajánljuk

Sajttól roskadó húsvéti sós sütik

Megadjuk a módját a húsvéti vendégvárásnak: sajtos sós sütiket sütünk, de nem sima pogácsát vagy sajtos rudat: stanglit dupla sajttal, csigát fokhagymásan-sajtosan, mini kiflit libazsírosan, krumplisan, és persze sajtosan.

Nosalty

További cikkek