Van már csokis, kávés, narancsos, sőt sajtos változata is, mi most mégis az eredetit, a vaníliás creme brulee-t mutatjuk be nektek. Higgyétek el, ez a legjobb dolog, ami egy tenyérnyi tálkába belefér!
Emlékszem az érzésre, amikor először fogtam a kezembe a Drágát. Kis, barna cserépedényben szolgálták fel, letették elém a kék kockás abroszra, és egy külön kistányéron hozták hozzá a kanalat. Ami ebben az esetben nemcsak az elfogyasztását segíti elő, hanem egyenesen célszerszámként szolgál. A creme brulee egyik legnagyobb vonzereje ugyanis a törésben rejlik. Tizen-iksz év távlatából is emlékszem, ahogy a kezembe vettem a kiskanalat, és jól irányzott csapásokkal feltörtem a kemény karamellréteget, hogy aztán a vaníliakrémmel összeforgatva elropogtathassam a mennyei törmelékeket. Első élményem a creme brulee-vel meghatározó volt, pedig nem is hazájában Franciaországban, hanem Barcelonában kóstoltam.
Másnap aztán megvolt az első élmény a spanyol változattal, a katalán krémmel is, ami csak annyiban különbözik francia rokonától, hogy fahéjjal és citrommal készítik. A műfaj lényege ugyanis a kiváló alapanyagokban rejlik. Mindegy, hogy mivel dobjuk fel, és ízesítjük a több mint 300 éves receptet, a szinte elronthatatlan édesség sikere csak az alapanyagokon múlik. Na, és persze a karamellen –hiszen az élvezet a kiskanállal való kalapácsolásnál kezdődik!
Még több creme brulee-recept itt >>
Tudtad? Az első creme brulee receptje egy 1691-es szakácskönyvben jelent meg, melynek szerzője Francios Massialot volt.
| 
| 
|
| 
| 
|
