Az iskolatáskánk valóban nehéz volt, ahogy azt Demjén Ferenc is megénekelte, de még mindig édesebb teher volt, mint amit néha felnőttként cipelünk. Nosztalgiázz velünk te is!
Emlékszel, hogy vártuk, hogy a nyári szünet után újra meghalljuk az iskolacsengő hangját? Hát persze, hogy nem rémlik, mert a legtöbben egyáltalán nem vártuk. De visszagondolva mégis szépek voltak azok az évek.
Az iskolacsengő hangjára nem egyszer ugrott össze a gyomrunk, ha olyan óra előtt szólalt meg, amire nem készültünk, vagy a tanárt nem szívleltük. De sokszor hozott enyhülést is, amikor az óra végét jelezte - persze, néhány tanár ezt olykor csak tájékoztató jellegű hangjelzésnek vette.
Mindenki, aki a rendszerváltás előtt, és az azt követő években volt iskolás, jól emlékszik a nejlon köpenyekre. Hogy is felejthetnénk el, amikorfényes szikrákat szórt a sötétben, és a hajunkat is égnek állította, amikor kibújtunk belőle! Az biztos, hogy a szerepét betöltötte: uniformizált minden gyereket: tehetősebb családból származót és kevésbé módosat, mégis, nagy egyetértésben együtt utálta minden diák.
Ha napközis voltál, akkor járt tízórai is, aminek elmaradhatatlan része volt a mackósajt, a kifli, a parizereszsemle, a körözött, délután pedig a mézes-vajas vagy lekváros-vajas kenyér. Mindezt pedig iskolatejjel, kakaóval és minden ital legnemesebbikével: menzateával öblítettük le. A tea tökéletes kikeverési arányát csak a konyhás nénik tudták, a titkot pedig azóta is őrzik.
Anno, első, második osztályos korunkban sokunknak volt teljesen egyforma iskolatáskája. A kék-piros színű, kocka alakú fémcsatos táska szinte mindent elnyelt, amire szükség is volt, hiszen akkoriban sok füzetet és könyvet kellett cipelnünk.
A 4 színt egy tollban egyesítő színváltós toll amolyan felnőttes dolog volt, és még a pax tollnál is menőbbnek számított. Komolyabb értéket képviselt, mint egy szimpla golyóstoll, és az egyszerű színes tollak - ha lapult ilyen a tolltartónkban, vigyáztunk rá, de azért néha a köpenyünk zsebére tűztük és közszemlére tettük. Sőt, ha ügyesek voltunk, felső tagozatban, dolgozatjavításnál simán átpattintottuk a pirosat zöldre.
Régen nem vittük túlzásba a cicomát az iskolaszerek terén: a grafitceruza sárga bevonatot kapott, a végén rózsaszínű radírral. Persze, a radír inkább amolyan esztétikai tuning volt, ugyanis nem igen radírozott, ellenben maszatolt és beszínezte a papírt. A színes ceruzákkal sem tudtunk - és nem is akartunk - flancolni, nagyjából mindenkinek egyforma volt.
A meggyszósz - főtt hús - krumpli kombináció először egészen bizarrnak tűnt, de valójában a gasztronómia egy új, és addig ismeretlen szegletébe nyerhettünk bebocsátást. A menzán sokszor randevúzott a krumpli és a tészta gránátos kockaként egyesülve, meg a darás tészta, császármorzsa egy leheletnyi baracklekvárral - persze, ha jóban voltál a konyhás nénikkel, a lekvármérésnél több került a tányérodra. De nem feledjük a betűtésztás paradicsomlevest, valamint a zöldség és hús nélküli, de annál több cérnametélttel tálalt húslevest se!
A szorzótáblás ceruza nemcsak dizájnos, hanem praktikus is volt, amit érthető módon soha nem szabadott kihegyezni. Korrekt módon tartalmazta az egész szorzótáblát, és érdekes módon a matektanárok nem tiltották ki az órákról.
A műszálas tornadressz az általános iskolák egyik legrémesebb öltözéke volt a köpeny mellett, amit jóformán minden lány utált. Se perc alatt beleizzadtunk, nem lehetett benne rendesen mozogni anélkül, hogy ne cuppant volna be a két farpofánk közé, és kamaszodva kifejezetten kellemetlen volt a viselése.
A '70-es években még pamut anyagú volt a felszerelés, később azonban a nejlon átvette az uralmat:
10 perces szünetek
A szünetekben kocsiztunk, gumiztunk és ugróiskoláztunk. A kocsizás országtájanként máshogy hívják, nálunk azt jelentette, hogy ketten szembe álltunk egymással, megfogtuk egymás kezét keresztben, és oldalazva elkezdtünk pörögni - a szédülésig tudtuk játszani.
A gumizásnak nem volt ilyen hamar vége: a különböző alakzatokban kifeszített gatyagumit egymásnak adtuk át, és az veszített, aki nem tudta átvenni tőlünk. De egy-egy hosszabb példányt a lábunkra is kifeszítettük, és a harmadik társunk meghatározott koreográfia alapján ugrálta át.
Mégis mi lehet annál jobb, mint amikor egy szuper olasz étel annyira szerelmes lesz egy mexikóiba, hogy rögtön belé akar bújni? Szerencsére az iCarly nevezetű sorozatban megalkották ezt a szokatlan csodát.
Első hallásra valószínűleg nem sok vásárló fog örülni a felvetésnek, ám a szakértő szerint nagyon fontos lenne higgadtan végiggondolni egy ilyen fontos kérdést.
Mai menünket imádni fogjátok! Izgalmas ízvilág, rögtön egy pórés kukoricalevessel, amit egy zöldséges marharagut követ, végezetül pedig egy mennyei palacsinta a jutalom.
