Így nézett ki a nappalink a Kádár-korszakban

A piros, műbőr ülőgarnitúrán, a fali subaszőnyegek alatt a képcsöves tévé villózó fényében minden szebbnek tűnt. A ti nappalitok is így festett?

Amíg a divatot a konfekcióruhák, addig az otthonainkat a Kádár-korszak jellegzetes bútorai uralták. Mindegy volt, hogy a szomszédban, vagy a rokonoknál járunk, jellemzően ugyanazokat a tárgyakat fedezhettük fel a vendégségben is, mint otthon.

A műbőr legalább annyira részese volt a rendszerváltás előtti lakásoknak, mint a linóleum. Sokunk nappalijában műbőr borította a kanapét és a foteleket, amikről a Rabszolgasorsot, vagy éppen az Onedin családot néztük. Amikor kényelembe helyezkedtünk rajtuk, jellegzetes, egy eresztő gumimatrachoz hasonló, sziszegő hangot adtak ki.

Ez a piros-fekete ülőgarnitúra az előzővel ellentétben a csendes ülőalkalmatosságok közé tartozott. Évtizedekig bírta a strapát, de a varrás mentén egy idő után megadta magát, és a műbőr alól előbuggyant a szivacs. Pléddel leterítve még sokáig kiszolgálta a családot, ha volt idegzetünk a műbőrről folyton lecsúszó takarót igazgatni.

Természetesen léteztek textilborítású ülőgarnitúrák is, amik az anyaguk miatt komfortosabbnak számítottak, ugyanis a műbőrrel ellentétben nem tapadtunk oda a felületükhöz. De a formatervezők feláldozták a kényelmet a dizájn oltárán, és a foteleket éles karfákkal látták el, amikbe gyerekként rendszerint mindenünket beütöttük.

Ha egy nehéz nap után egy kis egzotikumra, vagy erdei látképre vágytunk, elég volt csak besétálni a nagyszobába, ahol egy egész falat beterítő falikép díszelgett. Hangulatunknak és ízlésünknek megfelelően választhattunk a pálmafás, tengerpartos, erdei patakos és vízeséses faliposzterek közül.

A tervgazdálkodás éveiben vitrines szekrény nélkül nem létezett nappali. A hatalmas, fényesre lakkozott szekrények adtak helyet a ruháknak, a fehérneműnek, az iratoknak, a könyveknek, vagyis jóformán az egész életünknek.

Az üveges részben tároltuk a féltve őrzött teáskészletet és a porcelán díszeket is, amikkel rendszerint rogyásig pakoltuk a polcokat, alóluk pedig a csipketerítők sem hiányozhattak.

A televízió tetején, a dohányzó asztalon, a díszek alatt és még a kanapén is ott figyelt a csipketerítő. Nem létezett olyan dolog, ami alá, vagy a tetejére ne tettünk volna egy-egy csipke csodát. Sok otthonból még ma is kirobbanthatatlan dísz.

Ez is érdekelhet!

Ezek voltak a kedvenc konyhai gépeink a Kádár-korszakban

A rendszerváltás előtt a legnépszerűbb szobanövény a fikusz volt és a legtöbb lakásban ott magaslott. Idővel aztán óriás méretűvé nőtt, és sokan kénytelenek voltunk megszabadulni a növénytől – a búcsú előtt egy friss hajtást azért újra elültettünk.

Anno mindenkinél lógott legalább egy gobelin kép és egy fali subaszőnyeg – utóbbi kiválóan magába szívta a port. A fali subákon fekete bőrű kávéhordók, vagy absztrakt minták díszelegtek, a gobelin képeken pedig tájképek és virágok.

A dizájnos bútorok és díszek összhangjához a lámpatestek is hozzájárultak. A repülő csészealjakra hajazó, valamint a rugós, egészen a földig is lehúzható lámpák nagyon kelendők voltak. A rugós változatok viszonylag hamar tönkrementek és jöhetett a madzagos sufnituning.

Ezeket olvastad már?

Hozzászólások

egy kisember

Ma sem sokban különbözik Megjelent a számítógép és lapos a TV.

szudo

Ez egy nagyon eltévedt cikk, vagy nem élt a szerz? a Kádár korszak kés?bbi periódusában. Akkor is létezett ízléses otthon m?b?r bútorok és szörny? giccs faliképek nélkül. Kíváncsi lennék, hogy 20 év múlva milyen fotókat fognak közölni az egyen- egérszürke, kényelmetlen kanapékról és házilag összeszerelend? IKEA vagy mindegy, milyen bútorokról.

levanne

A falra szerelt díszek, vagy horgolt terít?k, mind kézm?ves munkák, amiért manapság sok pénzt kifizet az, aki nem tudja saját kez?leg megcsinálni. Ma is vannak m?b?r garnitúrák, lehet, hogy már a "lélegz?nek " mondott változat, de még is csak m?b?r !! A lakkozott bútorok sokkal id?tállóbbak voltak, mint a mai divat bútorok ! Hiába fogyasztói társadalomban élünk, semmi nem id?tálló. Régen, 20 - 30 évig is lehetett használni a bútorokat, kiegészít?ket, ma már 5-10 évente változik a divat, így sok ember rengeteg pénzt áldoz a divat diktálta változásokra.

xylonka

a fogyasztói társadalom lényege pont az, hogy párévente cserélje a terméket.

L. Hedvig

Az akkor fiataloknak és/vagy középkorúaknak számító átlagemberek ma már nyugdíjasok, ha még egyáltalán élnek. Ennek a cikknek semmi értelme, hiszen ezek az emberek örülnek, ha éppen nem lakoltatják ki ?ket vagy éppen meg tudják fizetni a gyógyszereiket, nemhogy bútorcserére fanyalodnának. Azzal együtt, mennyivel szebb ma a saját összerakójú, led?l?get?, gyereket agyonnyomó Ikea sztenderd?

xylonka

kedves "cikkíró"! írd azt, hogy így nézett ki a ti nappalitok, de ne általánosíts. a miénk pl. egyáltalán nem így nézett ki, nem is volt puffunk, nemhogy m?b?r. gobelinünk se volt, soha nem is hímzett ilyesmit senki nálunk.rugós, lehúzható giccses m?anyaglámpánk se volt. FA - érted?- fabútorok, faszékek, párnázott fakanapé, ilyesmik. faliképek helyett meg fakönyvespolcok. régen se volt ám ízlésficamos mindenki. amúgy ha nem hiszed, vegyél el? néhány lakáskultúra nev? magazint abból az id?b?l.

pqi

Imádtam az üveges szekrényeket, a féltett könyveket ott tartottuk . A foteleknek napjainkban is van karja, az asztalok se mindig legömbölyítettek. Nem volt m?b?r fotelunk, nem is emlékszem, hogy ismer?sünk lakásában lett volna. Intézmények lobbijában, orvosi várókban láttam, de mindenféleképpen közösségi használatú helyiségben. Poszterünk nem volt, (ha a kamaszlány Beatles- Rolling Stones poszterét az ajtaja bels? oldalán) csak hallottam, meg képen láttam, hogy van ilyen tapéta. A lehúzható lámpánk ma is megvan, csak új búrát kapott, színtelen üvegb?l. M?ködik. Fikuszunk se volt, és csak egy id?s néninél láttam ilyen szörnyet. Ha a cikkírónál voltak ilyen holmik, nem volt rá törvény, hogy mindenkinek ilyen berendezése legyen. Persze szomszédok, rokonok utánozták egymást (talán ma is :D).

Címlapról ajánljuk

További cikkek