Amíg a divatot a konfekcióruhák, addig az otthonainkat a Kádár-korszak jellegzetes bútorai uralták. Mindegy volt, hogy a szomszédban, vagy a rokonoknál járunk, jellemzően ugyanazokat a tárgyakat fedezhettük fel a vendégségben is, mint otthon.
A műbőr legalább annyira részese volt a rendszerváltás előtti lakásoknak, mint a linóleum. Sokunk nappalijában műbőr borította a kanapét és a foteleket, amikről a Rabszolgasorsot, vagy éppen az Onedin családot néztük. Amikor kényelembe helyezkedtünk rajtuk, jellegzetes, egy eresztő gumimatrachoz hasonló, sziszegő hangot adtak ki.
Ez a piros-fekete ülőgarnitúra az előzővel ellentétben a csendes ülőalkalmatosságok közé tartozott. Évtizedekig bírta a strapát, de a varrás mentén egy idő után megadta magát, és a műbőr alól előbuggyant a szivacs. Pléddel leterítve még sokáig kiszolgálta a családot, ha volt idegzetünk a műbőrről folyton lecsúszó takarót igazgatni.
Természetesen léteztek textilborítású ülőgarnitúrák is, amik az anyaguk miatt komfortosabbnak számítottak, ugyanis a műbőrrel ellentétben nem tapadtunk oda a felületükhöz. De a formatervezők feláldozták a kényelmet a dizájn oltárán, és a foteleket éles karfákkal látták el, amikbe gyerekként rendszerint mindenünket beütöttük.
Ha egy nehéz nap után egy kis egzotikumra, vagy erdei látképre vágytunk, elég volt csak besétálni a nagyszobába, ahol egy egész falat beterítő falikép díszelgett. Hangulatunknak és ízlésünknek megfelelően választhattunk a pálmafás, tengerpartos, erdei patakos és vízeséses faliposzterek közül.
A tervgazdálkodás éveiben vitrines szekrény nélkül nem létezett nappali. A hatalmas, fényesre lakkozott szekrények adtak helyet a ruháknak, a fehérneműnek, az iratoknak, a könyveknek, vagyis jóformán az egész életünknek.
Az üveges részben tároltuk a féltve őrzött teáskészletet és a porcelán díszeket is, amikkel rendszerint rogyásig pakoltuk a polcokat, alóluk pedig a csipketerítők sem hiányozhattak.
A televízió tetején, a dohányzó asztalon, a díszek alatt és még a kanapén is ott figyelt a csipketerítő. Nem létezett olyan dolog, ami alá, vagy a tetejére ne tettünk volna egy-egy csipke csodát. Sok otthonból még ma is kirobbanthatatlan dísz.
A rendszerváltás előtt a legnépszerűbb szobanövény a fikusz volt és a legtöbb lakásban ott magaslott. Idővel aztán óriás méretűvé nőtt, és sokan kénytelenek voltunk megszabadulni a növénytől – a búcsú előtt egy friss hajtást azért újra elültettünk.
Anno mindenkinél lógott legalább egy gobelin kép és egy fali subaszőnyeg – utóbbi kiválóan magába szívta a port. A fali subákon fekete bőrű kávéhordók, vagy absztrakt minták díszelegtek, a gobelin képeken pedig tájképek és virágok.
A dizájnos bútorok és díszek összhangjához a lámpatestek is hozzájárultak. A repülő csészealjakra hajazó, valamint a rugós, egészen a földig is lehúzható lámpák nagyon kelendők voltak. A rugós változatok viszonylag hamar tönkrementek és jöhetett a madzagos sufnituning.
Ezeket olvastad már?
Ilyen volt az élet a Kádár-korszak paneljeiben
Az apró fürdőszobák, a strangcsövön terjedő hangok és a panelek közötti játszóterek sokunk gyerekkorát meghatározták. Neked milyen emlékeid vannak a panelekről?
Petrás Gabriella
Így készíts saját illatosítót, hogy még jobb legyen otthon bekuckózni
Fogj egy csésze gőzölgő narancsteát, teríts magadra egy puha plédet, és élvezd az illatok kavalkádját! Így burkolhatod finom illatfelhőbe az otthonodat.
Petrás Gabriella
A Kádár-korszak legnagyobb vendéglátós átverései - Így lehetett 50 literes...
A mindenre elszánt, haszonorientált vendéglátós egy szezon alatt termelte meg az egész éves bevételét.
Petrás Gabriella
