Félreértés ne essék, semmi gondom a fagyigéppel. Ha lesz egyszer három csemetém, és a fagyi ára úgy nő, mint az elmúlt tíz évben, továbbá egy kétszáz literes mélyhűtő tulajdonosa leszek, akkor biztosan lesz fagyigépem is. De amíg akkora a mélyhűtő, hogy három fagyisdoboznyi alaplé meg egy zacskó mirelit borsó fér csak bele, marad a cukrászda.
Kivéve nyaranta egyszer, mikor tombol a kánikula, és rámjön a fagyigyárthatnék. Voltak alternatívák olívávalmeg tejföllel, de idén teljesen beretrósodtam, és egy gyerekkori kedvencet képzeltem el reggel: jeges tejberizsparfét finom kis sárgabarackdarabokkal turbózva.
Realizáltam, hogy az egész napos rohangálás mellett aligha lesz időm óránként keverni egyet a krémen, úgyhogy parfét kell csinálni adagokban. De mibe tegyem? Műanyag bögrében nem túl szép, a kis lekvárosüvegeim szétcsattannak a mélyhűtőben, olyan jópofa műanyag, házi jégkrém készítésére alkalmas eszközöm meg nincs, és tudtam, hogy nem ma lesz a napja, hogy kölcsönkérjek.
Ekkor jutott eszembe a mentőmegoldás - hát van nekem muffinsütőm! Igaz, hogy muffint utoljára akkor sütöttem, mikor hat éve bébiszitterkedtem, és egy hasznos és kreatív délelőttöt akartam szervezni a rám bízott kislánnyal. Neki nagyon tetszett, nekem a csendes pihenő másfél órája alatti takarítás már kevésbé.
De a tepsim azért még természetesen megvan, előszeretettel sütök benne fasírtot vagy készítek minitortát vagy bármit, amit az átlagosnál kisebb formában, előre porciózva szeretnék kínálni. Bevallom őszintén, a tejberizsparfét első körben őzgerincformában képzeltem el, de nem találtam a tepsik között - hogy kölcsönadtam valakinek, vagy a kétszáz költözés közben tűnt el, az örök rejtély marad, mindenesetre felírtam a bevásárlólistára, hogy szerezzek egyet. Szembe jött viszont a muffinforma, így aztán egy perc alatt megoldódott minden. Fél óra alatt teljesen szétfőztem egy adag jázminrizst jó zsíros tejben és tejszínben - ez csak azért fontos, mert minél zsírosabb folyadékból készítjük a házi fagyit, annál kevésbé kristályosodik ki.
Feldobtam vaníliával meg citromhéjjal, amíg főtt, addig csináltam egy gyors barackkompótot sziruppal, majd miután a rizst bébiétel állagúra pürésítettem botmixerrel, összekevertem a kettőt, és már mehettek is a folpackkal bélelt muffinformákba. Onnan meg a hűtőbe pár órára.
Az eredmény? Bizony mondom néktek, mindenféle trükkös szerkezet nélkül is lehet csodás házi fagyit gyártani, főleg, ha a végeredményt felturbózzuk egy kis házi baracklekvárral és mandulaforgáccsal.
