Gyerekkoromban nem igazán számított ünnepnapnak, ha apukám főzött. Bár, így visszagondolva, lehet, hogy csak mi voltunk finnyás gyerekek, mert a kuszkusza tök jó, a hús egyben sütéséhez ért, és általában az örmény rakottasából sem marad semmi. Csak valahogy akkor volt baj, ha improvizált, és egy húsz évvel korábban, a világ másik pontján kóstolt fogást akart otthon reprodukálni. Az általában nem jött össze.
A bácskai rizses hús azonban mindig az egyik kedvencem volt, főleg, ha ő készítette. Általában amúgy csak a menzán futottam bele, ahol a hús mócsingos volt, a rizs száraz és ízetlen. Apukám bácskaija ezzel szemben szaftos, mint egy rizottó, ízes, mint a hajdúsági nyelvjárás, a hús pedig mindig sovány és tökéletesen megpirított.
Nem csoda, hogy a rizses húsos egytálételeket azóta is szívesen eszem, bárhol a világon. Van is belőlük bőven - szinte nincs is olyan nemzet, aki ne készítené valamilyen formában. Hozzánk a törökök piláfjával került, de változatai vannak a Balkánon, a Mediterráneumban, Kelet- és Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben, a világhódító étel bölcsője pedig Indiában van, állítólag.
Egyszer lehet, hogy írok egy szakácskönyvet a világ piláf-verzióiról, de addig is az egyik nagy kedvencemet, az orosz változatot hoztam el nektek. Orosz...szóval ez sem olyan egyszerű... Az étel nem a cári udvarban készült, és értelemszerűen nem is az Uralban, de az egykori Szovjetunió közép-ázsiai térségében meglehetősen népszerű volt. Ez a verzió terjedt aztán el a szovjet konyhában, és ez az, amit ma is orosz piláfnak hívunk.
Persze ebből is van vagy ezer verzió - készülhet báránnyal, birkával, marhával vagy csirkével - én must az utóbbira szavaztam, nézzétek el nekem, hogy nem állok neki birkát sütögetni harminc fokban. A fűszerezése meglehetősen egyszerű - a rengeteg reszelt répa adja a gerincét, amit csak pár egyszerű fűszer követ, na meg rengeteg friss kapor.Bár be kell hozzá kapcsolni a sütőt, nem nagy kunszt az összeállítása, és langyosan is nagyon finom. Ha készen van, nem kell mellé más, csak egy adag friss, saját kovászos uborka, káposztasaláta meg egy nagy pohár hosszúlépés, és garantáltan a nyár egyik legjobb fogását fogjuk a tányérunkra szedni.
