Nem tudtam, mire vállalkozom, amikor eldöntöttem, hogy megsütöm a Főzősuli egyik cikkeként a házi rétest. Igen-igen, saját kezűleg gyúrt és nyújtott tésztáról beszélek, igaz, annyira azért nem autentikus, hogy asztalnagyságúra nyújtsam, de így is drága nagymamám ősi, mesés receptjének elkészítését céloztam meg. Nem mondom, a misszió nem kevés munkát igényelt, a felénél elgondolkodtam, hogy mennyire volt épelméjű ötlet ilyesmibe fognom, mert nagyon hosszú, nettó két és fél órás előkészületet vett igénybe a rétes. Töltelék gyanánt csak a párolt káposztában gondolkodtam, elvégre az nagyon őszies, és így azt is elmondhatom majd magamról, hogy készítettem már rétestésztát házilag.
Első ránézésre nem bonyolult a kivitelezés, de a tészta gyúrása közben a víz mennyiségével hadakoztam, míg végül megszületett a tökéletes arány. Zsiradék gyanánt libazsírt használtam, gondoltam a vajra is, de nagyi receptje a zsírról szólt és anyu telefonos tanácsai is ezt a választást erősítették meg. Jó tudni, hogy miután rajztábla nagyságúra nyújtottuk (ezt az arányt írja az eredeti recept is), és megkentük a lisztes zsírral, hagyni kell állni egy keveset a tésztát, hogy a zsiradék megdermedhessen rajta valamelyest, különben feltekeréskor az egész ki fog folyni. Jó 20-25 perc után göngyölíthetjük, majd részekre osztjuk, nekem öt kisebb, négyzet alakú tészta jött ki szeletelés után.
Ebből most csak kettőt sütöttem ki, a maradék ment a fagyasztóba, hogy legközelebb már tényleg csak előkapni kelljen - persze a hajszálvékonyra nyújtást akkor sem úszom meg. Jó tudni! ízHuszár kolléga megfogalmazásában akkor jó a rétestésza, ha átlátunk rajta, a konyhában közös erővel teszteltük, jelentjük, sikerült a terv. Amíg a tésztám állt, addig lereszeltem a fejeskáposztát, két kisebb rúdhoz hetven dekányit, majd három evőkanál zsíron cukrot karamellizáltam és összeforgattam a káposztával, amit ezután meg is pároltam alacsony hőmérsékleten. 180 foknál több nem kell neki a sütőben, illetve 17-20 percnyi sütési idő, figyeljük folyamatosan, ha barnulni kezd a teteje, már nyert ügyünk van.
Az még nagyon fontos, hogy mivel a tésztát öt részre osztottam, így viszonylag vékony réteseket kaptam, aki ezt kevésbé kedveli, persze nyújthat nagyobb adag tésztákat is. Hosszadalmas, és fárasztó folyamat a réteskészítés házilag, nem mondom - de a végeredmény tényleg annyira jó, ráadásul garantáltan adalékanyag-mentes. Aki szereti a kihívásokat, annak ez tökéletes szombat délutáni program!
