A toszkán konyha egyik leginkább napsütötte fogása a kenyérsaláta, azaz a panzanella. Tipikusan olyan étel ez, amit régen akkor fogyasztottak, amikor nem volt otthon más, csak a toszkán konyha legelemibb hozzávalói: rengeteg paradicsom, maradék, vastag héjú kenyér, bazsalikom, ecet, kapribogyó… ezekből tényleg fenséges, isteni panzanellát lehet összerakni, ha ügyesek vagyunk, semmi nem fog ecetben és paradicsomlében úszni.
Eredetileg a helyi, tipikus kenyérrel, a só nélküli cipóval készített saláta ez, de ennek híján természetesen bármilyen más, vastagabb kérgű pékáruval elkészíthetjük. Az is nagyon lényeges, hogy ne friss, csakis szikkadt kenyérrel dolgozzunk. Egy két-háromnapos ciabatta pont megfelel a célnak, ecettel finoman itassuk át, semmiképp se locsoljuk agyon, itt követik el a legnagyobb hibát a panzanellával próbálkozók: elég lesz a művelet végén beledobálni a salátába a kenyérkockákat, addig tegyük félre.
Paradicsomból minél pirosabbat válassz, kapribogyó szintén nem maradhat ki, ha zöldhagymát vetünk be, minél vékonyabb karikára vágjuk őket, de be is áztathatjuk felhasználás előtt, hogy veszítsen az erejéből. Az uborka is viszonylag elterjedt összetevőnek számít, de nekem valamiért az autentikus panzanellához nem passzol, nem úgy a paprika, a színe és az édes íze miatt is érdemes kápiát vásárolni, s ha nagyon jól szeretnénk villantani, vastag falú serpenyőben meg is piríthatjuk a kockára szelt paprikát. Az ecet lehet balzsamecet, fehérborcet. A paradicsom levét némileg kinyomhatjuk – folyassuk végig a salátánkon, aki szereti, fokhagymát is pakolhat még hozzá. Végső simításként szardínia vagy bármilyen más apró hal tehet jót a salátánkkal.
Minden friss fűszert is pakoljunk hozzá, 15–60 percig hagyjuk állni, addig csuda jól összeérnek az ízek.
