Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Különleges vagdalthús, azaz GYÍKHÚS, löncshús és rakott káposzta: a Kádár-korszak felejthetetlen konzervjei

A Kádár-éra igazi konzerv mennyország volt: a virslitől kezdve a rakott káposztán át a májkrémig mindent konzervből ettünk, és lássuk be, imádtuk! Neked volt kedvenced?

A legszebb gasztro emlékeink nem feltétlen a legízletesebb ételekhez kötődnek, sokat inkább a gyerekkori, fiatalkori emlékek szépítenek meg. Újra és újra érezni vágyjuk a régi korok ízeit, hátha egy pillanatra újra visszacsöppenhetünk oda, ahol olyan jó volt.

Debreceni virslikonzerv

A magyar konzervgyártás fénykorában rengetegféle konzerv sorakozott a boltok polcain. Nem egyszer olyan ételek is a konzervdobozban találták magukat, amiknek egyébként nem sok keresnivalója lett volna ott. Bár talán csak keveseknek rémlik, az egyik legszürreálisabb konzerv a tojásrántottás volt, amitől a virsli konzerv messze elmarad, de tény, mégsem minden napos.

Persze, ha már volt, megvettük és megettük, amolyan korabeli gyorsételként: melegítés után mustárba tunkolva, kenyérrel haraptuk, tudni illik a kiflis hot-dog akkoriban még nem volt divatban.

Különleges vagdalthús, alias gyíkhús

A különleges vagdalthúst már csak a neve miatt is ki kellett próbálni, hiszen az elnevezés nem hétköznapi élvezetet ígért. Tény ebben nem csalódtunk, egy cseppet sem volt az, de a konzerv felnyitása után a különleges jelzőt már egészen másként értelmeztük. Azon keveseket kivéve, akik szerették, a legtöbbünket a hideg rázott a különleges vagdalthústól – nem hiába kereszteltük el gyíkhúsnak.

Az arany-zöld színekben pompázó konzerv az iskolai táborokban éppúgy fellelhető volt, mint a kórházakban vagy a katonaságnál, sőt: a hadsereg a mai napig ezzel a konzervvel riogatja a katonákat. Tegyük hozzá, azért szép számmal vannak, akiknek kedves emléke fűződik a különleges vagdalthúshoz: volt, aki fasírozottat, más sültet készített belőle, de olyan is akadt, aki csak úgy, magában ette kenyérrel.

A különleges vagdalthús igaz túlélő, még ma is létezik!

Löncshús és egyéb húsfélék

A húsféle elnevezés tökéletesen leírja azt, hogy a konzervhúsok java része nem sok valódi húst látott, csak nyomokban tartalmazott egy keveset. A Budapesti Konzervgyár jóvoltából az asztalunkra kerülhetett az arany-piros dobozos löncshús, és szinte nem létezett olyan háztartás, ahol ne lett volna gyakran és szívesen látott vendég. Volt, ahol kirántották (!), máshol fasírozott alapanyagként szolgált, de sokszor leginkább nemes egyszerűséggel csak magában ettük.

Exportra készült löncshús a '70-es, '80-as évekből! Ha akarod, itt meg is veheted az alábbi példányt!

Konzerv készételek

A rendszerváltás előtt ezer és egyféle konzervétel gördült le a gyártósorokról. Némelyikre jobban, másokra kevésbé emlékszünk, és mindegyiket lehetetlenség is lenne felsorolni. Talán a sólet és a rakott káposzta konzerv volt a legnépszerűbb, de a szegedi halászlé és a nagykőrösi babkonzerv (kolbásszal) is emlékezetes lehet, ha kóstoltad.

De bármikor kinyithattál egy marhagulyást, egy csirkeragu levest, vagy akár egy tarhonyás kacsapörköltet is. Sőt, a májas hurka is előbukkanhatott egy konzervdobozból!

A Kádár-érában a májas és a véres hurka különösen propagált étel volt, így nem maradhatott ki a konzervek sorából sem:

Igazi klasszikus, a nyári kempingek egyik főszereplője, a rakott káposzta konzerv:

Ha nosztalgiáznál, örökre a tiéd lehet ez a doboz, ha ide kattintasz:

Sertésmájkrém

Kevés olyan konzerv van, ami évtizedeket átívelő, töretlen karriert tudhat a háta mögött – az egyik ilyen a sertésmájkrém. Az aranyszínű kis konzerv mindannyiunk gyerekkorát végig kísérte: tízóraira ugyanolyan tökéletes volt, mint a kirándulásokra, vagy a táborokra, meg persze, egy átlagos délután egy karéj kenyérre kenve is finom uzsonnát rittyenthettünk.

Vajjal, paradicsommal és paprikával ettük, az újító szelleműek ma már ketchuppal is fogyasztják. A sertésmájkrémet még ma is nagyon szeretjük – nem számít, miből készül!

Olajos halkonzerv

Az olajos halkonzerv amolyan kivétel, hiszen nem magyar gyárakban állították elő, a szardínia konzerv mégis nosztalgikus érzést kelt. Olajos halat bőven találtunk a boltokban, hiszen az oroszok nagy halfogyasztók voltak, de déli szomszédunktól – egy kis képzavarral élve – az akkori „nyugatnak” számító, Tito vezette Jugóból is érdemes volt hozni, mint oly' sok minden mást. Az apró halakra néhány csepp citromot csepegtettünk, és máris a mennyországban érezhettük magunkat.

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!