Nagymamámnak volt egy kertje. Ez önmagában még nem nagy dolog, sok nagymamának van, a világ minden táján. Az enyémnek azonban kettő is volt - egy szerényebb, fővárosi, meg egy igazi vidéki, messze, a Tisza-tó partján. Hat éves voltam, mikor házat vettek a nagyapám szülőfalujában, ahol aztán pár nyáron át csuda kalandokon mentem keresztül.
Mert azért egy Budán felnőtt, játszótéren szocializálódott hat évesnek van abban kaland bőven, hogy egész nyárra leküldik egy olyan világba, ahol saját kerekeskútból húzzuk a vizet a mosdáshoz, az utca végéből, vödrökkel cipeljük az ihatót a főzéshez és iváshoz, ahol a nagypapa hasogatja a fát a sparhert felfűtéséhez, ahol a kert végében illedelmesen bújik meg a pottyantós, ahol teljesen megszokott kérés, hogy a libákkal kicsit ki kéne menni sétálni, hadd legeljenek, az esti feladatok közé nemcsak a lavórból lábmosás, de a másnapi tej kannában való hazacipelése is helyet kap, és ahol tavasszal százötven kiskacsa piszkítja össze az udvar első részét, örökre eldöntve a kérdést, hogy akkor kell-e gyep vagy sem.
Nagyon szerettem Poroszlón lenni, még akkor is, ha a tévén csak egy csatornát lehetett fogni, videó egyáltalán nem volt, és a sulyom mindig összeszurkálta a lábamat, mikor bementem úszni a tóba - ilyenkor, nyár elején, mikor a borsó megjelenik a piacon, mindig eszembe is jut, hogy húsz évvel ezelőtt mennyire vártam, hogy vége legyen az iskolának, és mehessünk a Mamához. Különösen azért, mert ilyenkor indult a borsószezon.
A nagymamám mesebeli kertjében ugyanis minden volt: málna, mogyoróbokor - igaz, az a csirkéknek elkerített részben tanyázott - , kapor, zöldbab, mák. Még jó, hogy a TEK nem kapcsolta le szegényt - uborka, ribizli, sőt, az egyik évben még görögdinnye is! És természetesen zöldborsó. Az a zöldség, amit a nagymamám nagyon szeretett volna levesbe, köretnek vagy főzelékbe felhasználni, ha már elültette meg kapálgatta, de amit az alatt a hat nyár alatt, amíg megvolt a ház, soha nem sikerült a konyháig eljuttatni - mert a martalóc unokák általában már a kertben a bokorról, jobb esetben a szedés után, a pléhvájdlingból kiették az utolsó szemig.
A házat már rég eladták, a nagyim már túl idős ahhoz, hogy borsót kapálgasson, nekem nincs kertem, viszont a vakáció kezdetének hetében mindig készítek valami borsós ételt. Most ezt a gyors, egyszerű krémes csirkét a hétvégére. Hamar megvan, nagyon finom, és csak arra kell ügyelnem, hogy dupla adag borsót vegyek, mint amit a recept kér, mert a rossz szokásokat egyeseknek még húsz év után sem sikerül levetkőzniük.
