Kedvenc koreai élelmiszerboltom hűtőpultjában böngészgetve vettem észre egy fura, kicsi és fehér hengeralakú bigyókkal teli zacskót. Mivel kizárólag koreai leírás volt rajta, és a bolt eladója is csak mosolyogni tudott magyarul, egyelőre nem vittem haza a csomagot. Otthon azonban bizarr keresőszó-kombinációkat használva sikerült kinyomoznom az ismeretlen finomság kilétét.
A garaetteoknak nevezett koreai specialitás vastag, hosszúkás rizstésztaféleség, ruganyos, nyúlós kalóriabomba.
Szárítva és hűtve, frissen is kapható, sőt, otthon is elkészíthető. Nem kell hozzá más, mint rizsliszt, só és víz, meg két erős kar. A rizsnokedli – ahogy elneveztem – elkészítéséhez ugyanis a fenti keverék alapos összedolgozása szükséges. Mivel nekem nem volt kedvem a tésztával birkózni és biztos akartam lenni a sikerben, a kész tésztaféleség vásárlása mellett döntöttem. A pénztárnál azonban kissé felszaladt a szemöldököm, ugyanis – szemben a hazai változattal – ez a nokedli drága mulatság. Azon kezdtem el törni a fejem, mivel lehetne helyettesíteni, végül a gnocchit választottam, és búcsút mondtam a garaetteoknak. Nem bántam meg: nem csupán a pénztárcám volt elégedett a cserével, hanem az ízlelőbimbóim is.
A gnocchit „királyi” módon főztem meg. Nem mintha aranypanírt kaptak volna, hanem a „királyi udvar konyhájáról” elnevezett stílusban készítettem el őket.
Ez alapvetően azt jelenti, hogy az ételbe nem kerül a jellegzetes koreai csípős paprikakrémből. Megpirítottam egy kis laskagombát, vékony csíkokra vágott répát, hagymát és kápiapaprikát, szórtam rá két gerezd zúzott fokhagymát, majd szójaszósszal, kevés ecettel és cukorral ízesítettem, végül jól megborsoztam a keveréket. Miután egy pohárnyi vízzel felengedtem, hozzáadtam a gnocchit, és 3-4 percig pároltam. Szezámolajjal megöntözve, pirított dióval és tojássárgájából készült omlettcsíkokkal tálaltam a fogást. Persze nem maradhatott el a legfontosabb hozzávaló sem. Minden adag tetejére vékony szeletekre vágott sült kacsamellcsíkokat fektettem.
Desszertnek meg jöhet egy szelet görögdinnye, az elég könnyű, ugye?
