Az első néhány hétben a legnagyobb problémát a rosszullétek okozzák, folyamatos émelygés, hányás. Később aztán jönnek az egyéb fizikai tünetek is, mint fáradékonyság, hajhullás, lábdagadás, derékfájás stb, mindez megspékelve a teljesen kiszámíthatatlan hangulatingadozásokkal. Ezek ellenére a legtöbb nő élvezi a terhességét, hiszen valami olyasmi történik vele, ami minden abnormalitása ellenére teljesen természetes, és aminek eredményeképpen végül lesz egy (esetleg 2, 3...) pici babája.
A terhességgel járó minden nyűg és nyavalya közt a kívánóssággal van a legkevesebb baj, sőt, számtalan vicces anekdotát is eredményez. Mindenki hallott már arról, hogy ebben a 9 hónapban a leendő anyukák mindenféle bizarr ételre és italra képesek ráéhezni. A leggyakrabban a kovászos uborkát szokták említeni, illetve azt, hogy amire az illető korábban rá sem bírt nézni, a másállapotban a kedvencévé vált és fordítva. Én speciel megszállott kávérajongó és –fogyasztó vagyok, de a terhességeim alatt még a szagától is émelyegtem.
De voltak egyéb furcsaságok is: az első terhességem legelső 2(!) hetében, amikor még nem is tudhattam, hogy babám lesz, valami őrült módon kívántam a májat. Sütve, rántva, resztelve, pástétomként, folyton májat ettem. Egyetlen dolog volt még, amiért megvesztem, az pedig a bab. Megesett, hogy éjjel felriadtam álmomból, és azonnal muszáj volt kibontanom egy babkonzervet, mert azt éreztem, hogy anélkül megpusztulok.
Aztán később, mikor már jártam orvosnál, meg is született erre a racionális magyarázat: erősen folsav- és vashiányos voltam, pedig ezekre a szervezetnek és a babának - különösen a terhesség legelején - nagyon nagy szüksége van. És hogy hogy nem, a máj és a bab igen nagy mennyiségben tartalmazza ezeket a létfontosságú anyagokat. A testem tehát üzent, hogy azonnal folsavat és vasat akar, az agyam pedig lefordította az üzenetet a máj és a bab iránti kérlelhetetlen éhségre. Szerencsére a hiányállapot – végül némi gyógyszeres rásegítéssel – el is múlt, de azóta is nehezen térek napirendre efölött az eset fölött.
Tehát a kívánósságnak gyakran megvan a maga, az egészségünk szempontjából gyakorlatias oka, de ez nincs mindig így. Egy kedves rokonom, akinek azóta már felnőttek a gyerekei, a terhessége alatt folyton kényszeresen cigarettacsikkeket szagolgatott, pedig korábban sosem dohányzott, sőt, a cigifüsttől is rosszul lett. Egy másik ismerősöm pedig néhány hónapon keresztül minden este 10-kor epres shake-et kívánt. Egy idő után a férje már szó nélkül húzta a kabátját 9:45-kor, és indult a nélkülözhetetlen italért.
Beláthatjuk, hogy a várandósság ideje nemcsak a leendő anyukák, hanem az apukák számára is megpróbáltatásokkal teli, mert bizony egyáltalán nem lebecsülendő feladat egy terhes nő kívánalmainak eleget tenni.
Végül még egy érdekesség: van, aki összefüggést vél felfedezni aközött, hogy milyen ételeket kíván a terhessége alatt, és hogy mi lesz a baba neme. Így aki sósat és savanyú dolgokat kíván, az állítólag fiút, aki pedig inkább az édességeket, az várhatóan lányt hord a pocakjában. Nektek mi a tapasztalatotok? Mit kivántok/kívántatok abban a bizonyos 9 hónapban?
