Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Kenyértörténelem: a hamuban sült pogácsától a kovászos kenyérig

A magyar népmesékben hamuban sült pogácsát rejt a szegény legény tarisznyája, Petőfi  a fekete kenyeret foglalta versbe. A kenyér hitünk gyakorlásának is szimbóluma. 

A kenyér történelme nagyjából egyidejű az emberiség létezésével. Már az előember is ropogtatott gabonamagvakat, majd a tűz megismerése alapjaiban változtatta meg az emberiség étrendjét.

A kenyér, mint az égiek ajándéka

Feltételezések alapján elődjeink egy tál kását felejtettek a forró kövön, így az kenyérfélévé változott, amit az égiek csodatételének gondoltak és a kezdetleges tűzhelyekre oltárként tekintettek. Más indíttatásból, de a kenyér tisztelete a magyar kultúrában és hitben a mai napig jelen van, ugyanis Jézus testét szimbolizálja.

A kenyér sokáig a kovásztalan lepényt jelentette, amit só, víz és liszt elegyéből, sütőkövön, hamuval, parázzsal letakarva sütöttek meg. Innen ered a hamuban sült pogácsa elnevezés is, amit a népmesék szegény sorsú főhősei magukkal vittek tarisznyájukban, amikor útra keltek szerencsét próbálni egy jobb élet reményében.

Készíts kenyeret házilag! 

Számos országban a mai napig megmaradtak a kenyér kovásztalan lepény formájánál: a török és arab világban a pita, Indiában a csapti, a Szentföldön a macesz, a Távol Keleten pedig rizsből készül többféle kenyér.

Kovász: a múlt a jelen és a jövő jelképe

A Földközi-tenger mellett élő népek sós vízzel, majd tejjel és joghurttal keverve készítették a kovászos kenyeret, ami így lazább, ízletesebb lett. Az egyiptomiak kelesztették, sőt, az első pékek is Egyiptomból származnak, a rómaiak pedig már a fehér és a barna kenyeret is ismerték. A fehér kenyér a gazdagok eledele volt, a rozs, árpa és egyéb gabonákból készült barna kenyér pedig a szegényebbeké, csak úgy, mint hazánkban. A szegények eledele sokáig ama drágának számító rozs és fekete kenyér volt, miközben a jómódban élők csak fehér kenyeret faltak. Petőfi Sándor Fekete kenyér című versében is többet jelent a kenyér puszta ételnél:

„Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.”

Régen a férjhezmenetelt követően az új asszonyok kovászt kaptak a család nőtagjaitól az új háztartás vezetéséhez, ugyanis a kovász nemcsak egyszerűen a kenyérhez kellett, hanem magában hordozta a család múltját, jelenét és jövőjét. Egészen a 20. század közepéig a legtöbb család magának sütötte a kenyeret: fateknőben dagasztották, szakajtóban kelesztették, végül búbos kemencében vagy sparheltben pirosra sütötték.

A magyarok kenyere

A Kárpát-medence éghajlata és földje tökéletes volt a magas sikértartalmú gabona és búza termesztésre, amiből mennyei kenyeret süthettek. Régen, amikor még pékségek sem igen voltak, az asszonyok sütötték a kenyeret, aminek mesterségét már egészen kislány koruk óta tanulták. Sőt, a kenyérsütésben tehetséges lányok hamarabb elkeltek, mint a sütéshez nem igen értők. A kenyérsütés külön mesterséggé nőtte ki magát, és kenyérsütő asszonyoktól is vehettek kenyeret az emberek, akik olyan roma asszonyok voltak, akiknek kivételes kovász receptúra volt a birtokukban, ugyanis a jó liszt mellé a kovász is kellett.

A kenyér mindig is fontos szerepet töltött be a magyarság életében, olyannyira, hogy a zsoldos katonák a zsoldjuk mellé 2 személyre 1 kenyeret kaptak minden nap – innen ered a kenyérpajtás szavunk is. De a kenyérkereset, a kenyértörés és a kenyérleső is a beszédes szavaink körét gazdagítják. A 19. századtól kezdve egészen a Balkánig exportáltuk a magyar lisztet, a hazai kenyérnek pedig csodájára jártak a burgonyán és kölesőrleményből készült kenyereken élő népek. Neked melyik kenyér a kedvenced?

Ezeket olvastad már? 

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!