A kenyér történelme nagyjából egyidejű az emberiség létezésével. Már az előember is ropogtatott gabonamagvakat, majd a tűz megismerése alapjaiban változtatta meg az emberiség étrendjét.
A kenyér, mint az égiek ajándéka
Feltételezések alapján elődjeink egy tál kását felejtettek a forró kövön, így az kenyérfélévé változott, amit az égiek csodatételének gondoltak és a kezdetleges tűzhelyekre oltárként tekintettek. Más indíttatásból, de a kenyér tisztelete a magyar kultúrában és hitben a mai napig jelen van, ugyanis Jézus testét szimbolizálja.
A kenyér sokáig a kovásztalan lepényt jelentette, amit só, víz és liszt elegyéből, sütőkövön, hamuval, parázzsal letakarva sütöttek meg. Innen ered a hamuban sült pogácsa elnevezés is, amit a népmesék szegény sorsú főhősei magukkal vittek tarisznyájukban, amikor útra keltek szerencsét próbálni egy jobb élet reményében.
Készíts kenyeret házilag!
Számos országban a mai napig megmaradtak a kenyér kovásztalan lepény formájánál: a török és arab világban a pita, Indiában a csapti, a Szentföldön a macesz, a Távol Keleten pedig rizsből készül többféle kenyér.
Kovász: a múlt a jelen és a jövő jelképe
A Földközi-tenger mellett élő népek sós vízzel, majd tejjel és joghurttal keverve készítették a kovászos kenyeret, ami így lazább, ízletesebb lett. Az egyiptomiak kelesztették, sőt, az első pékek is Egyiptomból származnak, a rómaiak pedig már a fehér és a barna kenyeret is ismerték. A fehér kenyér a gazdagok eledele volt, a rozs, árpa és egyéb gabonákból készült barna kenyér pedig a szegényebbeké, csak úgy, mint hazánkban. A szegények eledele sokáig ama drágának számító rozs és fekete kenyér volt, miközben a jómódban élők csak fehér kenyeret faltak. Petőfi Sándor Fekete kenyér című versében is többet jelent a kenyér puszta ételnél:
„Miért aggódol, lelkem jó anyám,Hogy kenyeretek barna, e miatt?Hisz meglehet: ha nincs idehaza,Tán fehérebb kenyérrel él fiad.De semmi az! csak add elém, anyám,Bármilyen barna is az a kenyér.Itthon sokkal jobb ízü énnekemA fekete, mint máshol a fehér.”
Régen a férjhezmenetelt követően az új asszonyok kovászt kaptak a család nőtagjaitól az új háztartás vezetéséhez, ugyanis a kovász nemcsak egyszerűen a kenyérhez kellett, hanem magában hordozta a család múltját, jelenét és jövőjét.Egészen a 20. század közepéig a legtöbb család magának sütötte a kenyeret: fateknőben dagasztották, szakajtóban kelesztették, végül búbos kemencében vagy sparheltben pirosra sütötték.
A magyarok kenyere
A Kárpát-medence éghajlata és földjetökéletes volt a magas sikértartalmú gabona és búza termesztésre, amibőlmennyei kenyeret süthettek. Régen, amikor még pékségek sem igen voltak, az asszonyok sütötték a kenyeret, aminek mesterségét már egészen kislány koruk óta tanulták. Sőt, a kenyérsütésben tehetséges lányok hamarabb elkeltek, mint a sütéshez nem igen értők. A kenyérsütés külön mesterséggé nőtte ki magát, és kenyérsütő asszonyoktól is vehettek kenyeret az emberek, akik olyan roma asszonyok voltak, akiknek kivételes kovász receptúra volt a birtokukban, ugyanis a jó liszt mellé a kovász is kellett.
A kenyér mindig is fontos szerepet töltött be a magyarság életében, olyannyira, hogy a zsoldos katonák a zsoldjuk mellé 2 személyre 1 kenyeret kaptak minden nap - innen ered a kenyérpajtás szavunk is. De a kenyérkereset, a kenyértörés és a kenyérleső is a beszédes szavaink körét gazdagítják. A 19. századtól kezdve egészen a Balkánig exportáltuk a magyar lisztet, a hazai kenyérnek pedig csodájára jártak a burgonyán és kölesőrleményből készült kenyereken élő népek. Neked melyik kenyér a kedvenced?
Ezeket olvastad már?
3 retró reggeli gyerekkorunkból – Te melyiket etted?
Bundás kenyér, fokhagymás pirítós és tejbe áztatott kenyér – így indítottuk a reggeleket 40 éve.
Petrás Gabriella
Lecsótörténelem – a magyar klasszikus lecsó régen és most
A lecsó az egyik legfinomabb nyári étel, amiért már Krúdy Gyula és Kodály Zoltán is rajongott. Te is kitunkolod a szaftját?
Petrás Gabriella
