Honnan lehet sejteni valakiről, hogy volt-e már Amerikában, vagy csak a tévében látta, olvasott róla? Meg kell kérdezni, mit gondol az amerikai konyháról. Aki ugyanis azt állítja, hogy rossz, unalmas, egészségtelen, az valószínűleg még csak hírből hallott a kontinensnyi országról. Amúgy is feláll a hátamon a szőr, ha valaki egy másik ország konyháját szidja kategorikusan - vagy a sajátját, tök mindegy. Lényeg a lényeg, Amerikában legalább annyira könnyű jó ételt találni, mint rosszat - nagyvárosokban legalábbis biztosan. Különösen kellemes meglepetést tud okozni egy-egy állam vagy tartomány specialitása.
A crab cake - amelyről egy jó ideig azt hittem, valamilyen egzotikus, rákkal töltött sütemény - például kihagyhatatlan, ha valaki a keleti-parton, azon belül pedig a maryland-i Baltimore környékén jár. A rákból vagy tengeri halakból készült serpenyőben vagy olajban sült pogácsa egyébként angol hagyomány, a recept velük érkezett az Egyesült Államokba. A rákban gazdag vizek mentén mindenhol népszerű lett. Eredeti receptje természetesen nincs, a legtöbb változat rákhúst, száraz kenyeret és különböző fűszereket kever össze. Az arányok leginkább a készítő gazdasági helyzetétől függenek: a sok kenyérmorzsával készült receptek kifundálói minden bizonnyal kétszer is átgondolták, mire költenek, míg a "csuparák" darabok szakácsai kevésbé foglalkoztak ilyen földhözragadt kérdésekkel.
A neve is változatos: a XVII. századtól kezdve legalább 17 néven található meg különböző szakácskönyvekben, crab cake, vagyis "ráktorta" néven csak 1930 óta fut. Eredetileg egy egyszerű, rákban gazdag helyen nem volt igazán drága recept, mára még a legkevésbé jó minőségű sem tartozik az olcsó élelmiszerek közé, a házi készítésű pedig kifejezetten drága. Egyszer egy évben azért belefér. Magyarországon nagyon nehéz tarisznyarákot beszerezni, de folyami rák húsából legalább annyira finom. Én most egy egyszerű alapreceptet hoztam, de gyakorlatilag bármivel dúsítható - jó minőségű házi majonézzel és citrommal meglocsolva a legfinomabb!
