2023.03.10.

A Kádár-korszak legnagyobb vendéglátós átverései - Így lehetett 50 literes hordóból 60 liter sört kinyerni

Petrás Gabriella

A mindenre elszánt, haszonorientált vendéglátós egy szezon alatt termelte meg az egész éves bevételét.

Ugyan az ellenőrzések gyakoriak voltak, de a fekete öves vendéglátósokat már a Kádár-korszakban sem kellett félteni. Az időnként betévedő, gyanútlan magyar nyaralókon kívül főként az NDK-ból és az NSZK-ból érkező turistákra szakosodtak, akik a Plattenseet akarták látni. De az ügyeskedés nemcsak a balatoni éttermekben és lángosozókban, hanem az út menti csárdákban, valamint Budapesten is gyakran művelt tevékenység volt. Vajon ma már minden másként működik?

Vizezett bor és behorpasztott mérőpoharak

Amikor a nyaralni érkező német ajkú turisták egy jó fröccsel szerettek volna életet lehelni megfáradt testükbe, előfordult, hogy emberes adag szódát kaptak egy leheletnyi borral. A bort néha már akkor felvizezték, amikor megérkezett a vendéglőshöz, így a fröccs készítésénél már eleve a vizezett bort hígítottak tovább, ezzel mintegy kiiktatva az alkohol káros hatásait.

A sörcsapolásnál a pohár alján hagytak egy ujjnyi vizet és arra folyatták a nedűt, vagy egyszerűen az olcsóbbik fajtából mérték a folyékony kenyeret, miközben a drágábbat számlázták ki. Az igazán elszántak attól sem riadtak vissza, hogy a 7,5 decis vermutból jóformán a felét, 4 decit szolgáljanak fel egy üveg áráért. A hiányzó 3 decit jéggel igyekeztek pótolni.

Ha valaki nem egy egész üveggel, csak 1-2 pohárral szeretett volna fogyasztani egy kis folyékony boldogságot, akkor is résen kellett lenni. A gyakorlottak még akkor is képesek voltak a szemfényvesztésre, ha előttünk mérték ki az italt: a mennyiséggel könnyen lehetett csalni, ha a mérőpoharat alulról behorpasztották.

Semmi sem az volt, aminek látszott

Az alkoholos italok mellett a szörpökkel, üdítőkkel is trükköztek: a gépi üdítőkhöz egyszerűen több vizet és kevesebbet szörpöt adagoltak, hiszen a sok kicsi sokra megy elve alapján minden csepp számított. Ha a vendég egy jó erős feketétől remélte az ébredést, nem volt kizárt, hogy 2-3 eszpresszónak látszó fekete lé után is könnyedén el tudott aludni. Egy ellenőr beszámolója szerint az erősnek titulált kávé csupán 2,5 grammnyi kávét tartalmazott.

De nemcsak a vendéglátósok, hanem a gyártók is beálltak a sorba, ha a nyereség maximalizálásáról volt szó. A szeszes italok hőfoka gyakran eltért a címkén megjelölttől, és néha az üvegekbe is kevesebb ital került a palackozásnál.

Ellenőrökre szakosodott vendéglátósok

Mivel a balatoni éttermekben a nyári szezonban kellett megtermelni az egész éves bevételt, így a vendéglátósok találékonysága nem ismert határokat. Az étterem-tulajdonosok előre leszervezett csoportokat fogadtak, hiszen sok idegenvezető is fusizott, a tömött busznyi emberért cserébe pedig százalékot kapott.

Arra, hogy megússzák az ellenőrök kiszabta bírságot, számos trükk létezett. Volt, aki a prímását is bevonta a vészriadóba, aki egy adott dalt kezdett el játszani, amikor megjelentek az ellenőrök. Ilyenkor a bélszín valóban bélszín volt, és nem előre érlelt másfajta hús, és a sört sem vizezték. A prézlis húst és a maradék piskótából készült somlói galuskát is más vendégeknek szolgálták fel, az ellenőrök minőséget kaptak.

A nyugatról érkezett vendégek még a megemelt árak és az egyre csökkenő mennyiség ellenére is jöttek. Ugyan a turisták átveréséről a Balaton parti éttermek és a főváros híresült el, de az ország más pontjain is ugyanúgy ment az ügyeskedés. A szakácsok, a pincérek, az üzlettulajdonosok igyekeztek a lehető legtöbbet nyerni egy pohár boron, sörön, vagy a rántott húsos rizibizin. Mindez persze, a kiterjedt kapcsolati háló nélkül, és a sokszor megvesztegethető ellenőrök nélkül nem működött volna sokáig. Szerinted mennyit változott a vendéglátás azóta?