Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Csűrdöngölő és citeraszótól hangos fonóházak - Így mulattak régen a fiatalok

Régen nem plázakirakatokat, valóságshow-kat és az okostelefonjukat nézték a fiatalok, hanem bálokban, fonóházakban ropták a táncot. Így szórakoztak anno dédanyáink.

Régen még egészen máshogy kapcsolódtak ki a fiatalok, mással töltötték a szabadidejüket, mint napjainkban. Képesek voltak meglátni a munka szórakoztató oldalát is, de ők sem voltak restek hajnalig mulatni.

Bálok, ahol a legények nem csak a pultot támasztották

A falusi bálok rendszerint az ünnepekhez, jeles eseményekhez kötődtek: jellemzően szüret, aratás, búcsú, pünkösd, farsang, húsvét és karácsony idején rendezték őket. A 18. században még bérelt házaknál tartották, később kocsmákban, vendéglőkben vagy az udvaron felállított sátrakban rendezték meg a mulatságokat. Léteztek páros és nős bálok, ahová a jegyben járók, valamint fiatal és középkorú házasok jártak, ugyanis a párjukat kereső legények, leányok, valamint a serdülők is külön bálokban ropták a táncot. A leglátványosabb események azok voltak, amiket a legények szerveztek: ilyenkor ők gondoskodtak a zenészek és a leányok meghívásáról is.

Receptajánló:

A bálok foglalkozás és társadalmi réteg szerint is rétegződtek: az iparosok, a cselédek, a tűzoltók és a pásztorbálok is népszerűek voltak, de a katonabevonulások előtt is rendeztek regruta bálokat.

Ha felépült egy ház, nem maradhatott el a csűrdöngölő sem, vagyis a taposóbál, amit a még vakolatlan új házban tartottak, ahol a lakószoba és a konyha hordott földjét tánc közben keményre taposták a meghívottak.

Kedvelték a batyus bálokat is, amikor mindenki vitte magával a sült pogácsát, kalácsot és a süteményeket, de a szabad bálok is népszerűek voltak, ahová mindenki mehetett, aki megfizette a belépőt, amiből a zenészek költségét fedezték.

Fonóházak: nem csak a kendert fonták

A fonóházak sokkal többet jelentettek a kenderszösz felfonásánál. A fonóházak tele voltak eladó sorba került lányokkal, és miközben készültek a szebbnél szebb szőttesek, a pletykák, a mesék, a mondókák mellett a játék, a tánc és az énekszó is helyet kapott. A fonóba járás az őszi kenderbetakarítástól a farsang végéig tartott: a rokonok, barátok is kisegítették egymást, de módosabb gazdák is felkérték a falu lányait a munkára, aminek fejében megvendégelték őket, és a szórakoztatásukról is gondoskodtak.

Ezt láttad?

Így nézett ki a konyhánk a '80-as években

A felnőtt lányok is szerveztek fonót, ezek a későbbiekben intézményesedtek, és a fiatalok kedvelt szórakozási formáját jelentették. A fonóba járók kibéreltek egy házat a faluban, megvették a tüzelnivalót, a petróleumot, és mindenki magával vitte a saját eszközeit, munkáját. Léteztek táncos fonók is, amiket este rendeztek meg és a legények is látogatták, akik hajnalig ropták a táncot a lányokkal. A fonóházak jellemzően korcsoportonként tagolódtak: külön béreltek szobát a fiatalok, külön az idősebbek, akik kicsit szolidabban, de ugyanolyan jól szórakoztak, mint az ifjabb korosztály.

Alakoskodás és játékok felnőtteknek

Az alakoskodásokat, vagyis a népi színjátékokat amatőr színjátszókörnek is nevezhetnénk. A betyárjáték, a kecskealakoskodás, a halottas játék és a lakodalmas játék során a fiatalok és idősebbek is egymás társaságában szórakoztak. A legények Angyal Bandit, Rózsa Sándort és Patkó Bandit, vagyis a híres betyárokat elevenítették fel, de házaspár, medve vagy kecske szerepébe is előszeretettel bújtak. A bújócska és a fogócska sem csupán a kisgyerekek kiváltsága volt, hanem még a nagyobbak is szívesen kergették, keresték egymást. De a séta is tökéletes kikapcsolódást jelentett, amikor az eladósorba lépett lányok együtt, csoportokban rótták a falu utcáit, miközben a szépen megmunkált kerteket és a szembejövő legényeket nézegették.

Ezeket láttátok?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!