Csutkababa, nádsíp és csúzli – Filléres gyerekjátékok nagyszüleink idejéből

Kukoricaszárból hegedű, csutkából baba, fűzfából síp – Így játszottak régen a falusi gyerekek.

A gyerekek anno drága játékok helyett fából, nádból, dióból és kukoricacsutkából készült játékokkal játszottak. A falusi emberek találékonysága és az együtt töltött idő megfizethetetlen volt, amiről még ma is jó szívvel mesélnek nagyszüleink.

Csutkababa

A csutkababához egyetlen fillér sem kellett, mégis a kislányok egyik legkedvesebb játéka volt. A kukoricát lemorzsolták a csutkáról, beborították a kukorica száraz héjával, majd madzaggal körbetekerve kialakították a baba fejét, testét és ruháját, apró gallyakból pedig a kezeit.

Biciklikerék, fakarika

A legegyszerűbb játékok közé tartozott a biciklikerék és a fakerék is. Egy kiszolgált kerékről lefejtették a gumit, az abroncs menetébe pedig egy pálcát, botot illesztettek, és indulhatott a kerékhajtás. Ugyanerre szolgált a fakarika is, aminek hajtását az udvar egyenetlenségei megnehezítették, de aki sokat gyakorolt, utcákon keresztül tudta maga előtt görgetni a kiszolgált kereket.

Kisebb méretű fakarikákkal két pálca segítségével is lehetett játszani: az egyik gyerek eldobta, a másik elkapta.

Játékok kukoricaszárból

Mivel régen falun minden háznál sok kukorica volt, így a csutka mellett a kukoricaszár volt az egyik legkézenfekvőbb játék alapanyag. A kukoricaszárból játék hegedűt, és néhány vékony pálca segítségével állatokat, tehenet, lovat is formázhattak, amikkel a gyerekek aztán órákon át játszottak.

Csutka jenga

De a kukorica felhasználás itt még nem ért véget: a ma is népszerű ügyességi játékot anno nem pálcákból, hanem kukoricacsutkából építették meg a gyerekek, és még szüleink is játszották.

Csúzli

A csúzlit régi autókerék belsőből készítették, és a fiúk egyik kedvenc játéka volt. Egy „Y” alakú botra ráfeszítették a gumidarabot, amibe sárból készült, napon kiszárított golyókat, vagy kavicsot tettek, és úgy lövöldöztek az üres dobozokra.

Nádsíp, fűzfasíp

A nádsíp hangja még három házzal arrébb is hallották, amikor a gyerekek belefújak saját készítésű hangszereikbe. A nádsípot néhány perc alatt el lehetett készíteni, de a fűzfa síp megalkotása sem tartott sokkal hosszabb ideig. Némi faragás és hangolás után az egész falu a gyerekek sípjaitól volt hangos.

Dióból pörgettyű

Ami nekünk a ’80-as években a búgócsiga volt, az jelentette nagyszüleinknek a dió pörgettyűt. Falun semmi sem ment veszendőbe, és a gyerekek mindenben meglátták a játékot: a diót kifúrták, egy vékony pálcával ráerősítették egy kör alakú, vékony fakörre, majd megpörgették.

Diós finomságok az oldalunkról:

De egy egyszerű, kiszáradt mákgubó is tökéletes játék volt:

Zúgattyú, búgattyú

A legtöbben még ma is ismerjük a zúgattyú gomb és cérna alkotta változatát. Anno egy hosszúkás, henger alakú fadarab közepébe lyukat fúrtak, amibe belefűztek egy erősebb madzagot, majd a végét megkötötték. A madzagot megfogták a két szélén, és addig pörgették a fadarabot, amíg a madzag be nem csavarodott; ekkor széthúzták, majd a pörgő fadarab lendülete újra betekerte a madzagot, amit ismét szét kellett húzni. Miközben a fadarab pörgött, búgó hangot adott ki, és minél ügyesebb volt valaki, annál tovább tudott búgattyúzni.

Ezeket olvastad már?

Címlapfotó: Fortepan

Címlapról ajánljuk

További cikkek