Kukoricaszárból hegedű, csutkából baba, fűzfából síp – Így játszottak régen a falusi gyerekek.
A gyerekek anno drága játékok helyett fából, nádból, dióból és kukoricacsutkából készült játékokkal játszottak. A falusi emberek találékonysága és az együtt töltött idő megfizethetetlen volt, amiről még ma is jó szívvel mesélnek nagyszüleink.
Csutkababa
A csutkababához egyetlen fillér sem kellett, mégis a kislányok egyik legkedvesebb játéka volt. A kukoricát lemorzsolták a csutkáról, beborították a kukorica száraz héjával, majd madzaggal körbetekerve kialakították a baba fejét, testét és ruháját, apró gallyakból pedig a kezeit.
Biciklikerék, fakarika
A legegyszerűbb játékok közé tartozott a biciklikerék és a fakerék is. Egy kiszolgált kerékről lefejtették a gumit, az abroncs menetébe pedig egy pálcát, botot illesztettek, és indulhatott a kerékhajtás. Ugyanerre szolgált a fakarika is, aminek hajtását az udvar egyenetlenségei megnehezítették, de aki sokat gyakorolt, utcákon keresztül tudta maga előtt görgetni a kiszolgált kereket.
Kisebb méretű fakarikákkal két pálca segítségével is lehetett játszani: az egyik gyerek eldobta, a másik elkapta.
Játékok kukoricaszárból
Mivel régen falun minden háznál sok kukorica volt, így a csutka mellett a kukoricaszár volt az egyik legkézenfekvőbb játék alapanyag. A kukoricaszárból játék hegedűt, és néhány vékony pálca segítségével állatokat, tehenet, lovat is formázhattak, amikkel a gyerekek aztán órákon át játszottak.
Csutka jenga
De a kukorica felhasználás itt még nem ért véget: a ma is népszerű ügyességi játékot anno nem pálcákból, hanem kukoricacsutkából építették meg a gyerekek, és még szüleink is játszották.
Csúzli
A csúzlit régi autókerék belsőből készítették, és a fiúk egyik kedvenc játéka volt. Egy „Y” alakú botra ráfeszítették a gumidarabot, amibe sárból készült, napon kiszárított golyókat, vagy kavicsot tettek, és úgy lövöldöztek az üres dobozokra.
Nádsíp, fűzfasíp
A nádsíp hangja még három házzal arrébb is hallották, amikor a gyerekek belefújak saját készítésű hangszereikbe. A nádsípot néhány perc alatt el lehetett készíteni, de a fűzfa síp megalkotása sem tartott sokkal hosszabb ideig. Némi faragás és hangolás után az egész falu a gyerekek sípjaitól volt hangos.
Dióból pörgettyű
Ami nekünk a ’80-as években a búgócsiga volt, az jelentette nagyszüleinknek a dió pörgettyűt. Falun semmi sem ment veszendőbe, és a gyerekek mindenben meglátták a játékot: a diót kifúrták, egy vékony pálcával ráerősítették egy kör alakú, vékony fakörre, majd megpörgették.
De egy egyszerű, kiszáradt mákgubó is tökéletes játék volt:
Zúgattyú, búgattyú
A legtöbben még ma is ismerjük a zúgattyú gomb és cérna alkotta változatát. Anno egy hosszúkás, henger alakú fadarab közepébe lyukat fúrtak, amibe belefűztek egy erősebb madzagot, majd a végét megkötötték. A madzagot megfogták a két szélén, és addig pörgették a fadarabot, amíg a madzag be nem csavarodott; ekkor széthúzták, majd a pörgő fadarab lendülete újra betekerte a madzagot, amit ismét szét kellett húzni. Miközben a fadarab pörgött, búgó hangot adott ki, és minél ügyesebb volt valaki, annál tovább tudott búgattyúzni.
Rivalizáló leánybandák, birkózó fiúk, mulatságok hajnalig - Retró ügyességi próbák, amelyek során a fiúk legénnyé válhattak, a lányok pedig eladósorba kerülhettek.
Régen nem plázakirakatokat, valóságshow-kat és az okostelefonjukat nézték a fiatalok, hanem bálokban, fonóházakban ropták a táncot. Így szórakoztak anno dédanyáink.
Omlós és puha csirkét képzeltetek el a családi ebédhez? Akkor bizony érdemes tejben-vajban füröszteni őket a sütés előtt, hogy igazán finomak legyenek!
Kalácsot nemcsak különleges alkalmakra süthet az ember, sőt, a legjobb, ha teljesen átlagos hétköznapokra készítünk olyan kelt tésztákat, amelyek rögvest ünneppé teszik majd a reggelit, uzsonnát.
Itt az ideje, hogy megdolgoztasd egy kicsit az agyadat egy szuper képrejtvénnyel! Ezúttal egy részletre vagyunk kiváncsiak. Találd meg, mi nem stimmel a képen!
A tunkolás művészetét a legtöbbször a húsos raguknak és pörkölteknek tartjuk fenn, pedig megannyi olyan zöldségragu akad, amiben szintén nagy élmény megfürdetni egy szelet kenyeret. Például az alábbiakban.
