Az ízek szeretetét, a körülült asztal meghitt hangulatát átadni az egyik legszebb „feladatunk” nekünk, édesanyáknak. Egy-két rázósabb pillanatot leszámítva nem is olyan nehéz, hisz nem kell mást tennünk, mint hiteles példát mutatnunk.
Ha a gyermekünk egészen aprócska korától azt látja, hogy az asztalnál ülni csuda jó, mert mindig kap valami finom falatot, megismer egy-egy újabb ízt, derűsen-ráérősen beszélgetünk, egyszóval kellemes, meleg a légkör, nem kínként fogja megélni az asztalnál töltött perceket. Egyszerűen egyszer csak elkezdi majd várni, hogy mikor ül le a család újra, együtt étkezni.
Következetesség a titok nyitja
Persze, vannak alapszabályok, melyeket nem árt, ha az első kanál ételtől kezdve következetesen betartunk:
- Az étel nem játék, vagyis dobálni, tépkedni, maszatolni stb., játszani vele nemszabad!
- Az asztalnál étkezés alatt nincs játék, tv-, mesenézés! A kedvenc maci maximum az asztalon ülhet (karnyújtásnál messzebb) és onnan nézheti, milyen szépen eszik a kis gazdája.
- Sose kényszerítsük őket: fogadjuk el, ha valami nem ízlik nekik! Nem kell örökre lemondani az adott ételről, ízről, pár hét/hónap múlva újra próbálkozhatunk, könnyen előfordulhat, hogy akkor már nagy sikert arat.
- Olykor adódnak rosszalkodásból eredő, mégis komikus szituációk az asztalnál ülve, próbáljuk megállni, és ne nevessünk rajtuk, hanem ekkor is igenis tiltsuk, amit nem szabad.
- Ne engedjük nekik, hogy étkezések között csipegessenek, különben nem csoda, ha csak ímmel-ámmal eszik az ebédet. (A napi ötszöri étkezés betartásának fontossága: reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora!)
- A legszerencsésebb, ha szomjoltóként, folyadékpótlóként vizet adunk nekik.
- Evés befejeztével köszönjék meg a reggelit/ebédet/vacsorát.
