„A fő célom, hogy legyen kapcsolat az emberek és tárgyak között” – Tábi Eszter keramikus stúdiójában jártunk

Ahogy egyre igényesebbek vagyunk arra, hogy mi kerül a tányérra, ma már az sem mindegy, hogy milyen az a bizonyos tányér. Az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak a kézzel készült hazai kerámiák, és mi is rajongunk számos hazai alkotó munkájáért. Tábi Eszter fiatal tehetség, akinek tárgyai már több étteremben is megtalálhatóak, ráadásul a Nosalty videókban is felbukkannak, ezért körülnéztünk Eszter stúdiójában.

Az embereket mindig foglalkoztatja, hogy valaki hogyan kerül egy ilyen kreatív alkotói pályára. Te hogy találtál rá a kerámiákra, és miért választottad ezt a hivatást?

Kisiskolás korom óta érdeklődtem különböző művészetek iránt, viszont nem tudtam pontosan, milyen irányba induljak el. Egy véletlennek köszönhetően elkerültem egy keramikushoz segédnek. Ott még nem készítettem én kerámiákat, csak besegítettem, de ezáltal megismerkedtem az alapvető folyamatokkal. Később a vendéglátásban kezdtem el dolgozni, és mivel már korábban beleszerettem a kerámiákba, adta magát, hogy jó lenne a kettőt összefésülni. Idővel aztán úgy döntöttem, kockáztatok, feladtam a vendéglátást, és vidékre költöztem, hogy kizárólag a kerámiákkal tudjak foglalkozni. A korábbi munkahelyemen megismerkedtem Fekete Norbert séffel, ő segített elindulni ezen az úton, mert nagyon megtetszettek neki a munkáim. Ő rendszeresen közreműködik különböző éttermek koncepciójának kialakításában, így ezeken a helyeken az én munkáim is megjelennek általában. Ennek köszönhető, hogy el tudtam kezdeni ezzel foglalkozni. A Jaschlik Álmos Művészeti Szakgimnáziumba jártam, ahol megismerkedtem pár hasonló gondolkodású keramikussal, és amikor visszatértem Pestre, együtt, öten megalapítottuk a LUNO Stúdiót.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

A saját stílus kialakítása és a kerámiákban rejlő lehetőségek megismerése azért több időt vesz igénybe, mint azt az iskola keretei engedik. Te emellett hogyan fejlesztetted, fejleszted magad?

Számos workshopon vettem részt, de leginkább az otthon kialakított kis sarkomban gyakoroltam, fejlesztettem magam, amennyit csak tudtam. Leginkább az interneten és a könyvekből gyűjtöm azokat a módszereket, eljárásokat, ötleteket, amiket én is tudnék hasznosítani, és bele tudok illeszteni a saját munkámba, emellett rendkívül inspiráló számomra a természet. Ennek a szakmának minden része gyönyörű, kifejezetten jó benne, hogy ha valamit esetleg elrontok, akkor bármikor vissza tudom dolgozni az agyagot, hogy aztán valami új készülhessen belőle. Próbálok magam elé minél nehezebb célokat kitűzni, és azokat megvalósítani.

Az alkotáshoz folyamatos inspirációra van szükség. Számodra mi adja meg ezt?

A leginspirálóbb a közeg, ami a műhelyben körülvesz, ugyanis együtt dolgozunk, és egymás munkáiból tudunk ötleteket meríteni. Arra törekszem, hogy nagyon egyszerű, letisztult tárgyakat alkossak, mégis legyen bennük valami apró különlegesség, ami hozzám köti őket. A kísérletezés is sokat segít ebben. Jelenleg előregyártott mázakat használok, és sokat kísérletezem az összekeverésükkel, illetve azzal, hogy melyik agyagon hogyan mutatnak, ugyanis teljesen más hatást lehet elérni egy-egy mázzal különböző, színre égő agyagokon. Célom, hogy a jövőben saját mázakkal dolgozzak, melyek elkészítéséhez még hosszú út vezet.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Tányérokról, tálakról, csészékről beszélünk, vagyis funkcionális tárgyakról, amelyeket mégis a megjelenésük alapján választunk ki. Te hogyan egyezteted össze a funkcionalitást és az esztétikumot?

A kettőt nem is tudom elképzelni egymás nélkül. Ugyanakkor az esztétikumot helyezem inkább előtérbe, hiszen úgy próbálom kialakítani a tárgyaimat, hogy önmagában mindegyik valamilyen szinten egy műalkotás legyen. A funkcionális tárgyak mellett egyre inkább érdekelnek a figurális alkotások - kisplasztikák, szobrok, dísztárgyak - , melyekkel a későbbiekben szeretném bővíteni a profilomat. Fontos számomra, hogy ne csak éttermekbe, hanem otthoni felhasználásra is eljussanak a termékeim.

Ha egy ilyen kerámiát a kezedbe veszel, az sokkal személyesebb, mint az, amit csak úgy megvásárolsz a boltban, ráadásul a tulajdonosa is ki tud alakítani vele egyfajta kötődést. A fő célom, hogy legyen kapcsolat az emberek és tárgyak között.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Ha egy étterem számára készítesz tányérokat, akkor hogy néz ki az alkotás folyamata?

Ilyen megkeresés esetén elmegyek az étterembe, hogy megismerjem a hely atmoszféráját, hangulatát, beszélgessek a séffel, közösen megnézzük, hogy milyen ételeket kínál az étterem, és hogy mi az ő elképzelése. Olyan még nem fordult elő, hogy egy konkrét ételhez készítettem volna tányért, de a legutóbbi alkalommal például egy levesestányért kreáltunk közösen a séffel. Ez egy kalaptányér volt széles, majdhogynem vízszintes peremmel. A fő szempont az volt, hogy ne csak a tányér belsejébe, hanem a peremére is lehessen tálalni, például levesbetétet vagy ropogóst. Összefésüljük az igényeket, aztán én legyártok pár mintadarabot, ők megnézik, kipróbálják, ha valami apróság nem tetszik, azon változtatunk, amíg tökéletes nem lesz, így akár egy többkörös folyamatról is beszélhetünk itt. Ha megvan a kialakult kép, akkor elkezdem elkészíteni a kerámiákat. Főleg az ételekhez alakítjuk a tányérokat, de az étterem stílusához is passzolniuk kell. Fontos, hogy egy olyan tányér kerüljön a vendég elé, amin az étel is egy műalkotás, és a tányér is ennek a része, ahogy körülöleli azt.

Magánszemélyektől is kapsz hasonló megrendeléseket?

Az egyéni megrendelések úgy zajlanak legtöbbször, hogy megtetszik a megrendelőnek egy, az oldalamon lévő termék, és ahhoz nagyon hasonlót szeretne. Előfordul, hogy két tárgyat kombinálnának, ilyenkor a kiválasztott formára kerül egy másik terméken látott szín. Legutóbb az ünnepi asztalra szeretett volna étkészletet egy hölgy, de a gyakoribb, hogy egy-egy darabot kérnek.

Neked melyik az eddigi kedvenc munkád?

A hajtott tányér az egyik kedvenc munkám, ami egy hiba révén alakult így. Nem tetszett a tárgy lekorongozott formája, ezért úgy gondoltam, hogy behajtom a szélét, hogy könnyebben lehessen megfogni. Kíváncsi voltam, hogy ez hogyan fog mutatni az asztalon, működni a gyakorlatban, és nagy sikert aratott. Egy másik kedvenc munkám egy szobor, egy Picasso festmény 3D-s feldolgozása. Ezt laptechnikával készítettem, vagyis formára vágott agyaglapokat illesztettem össze, amit rakuban égettem ki. Ennek az égetési technikának a lényege, hogy szabadtéren kell felfűteni a kemencét nagyjából 1000 fokra, majd amikor vörösen izzanak a tárgyak, akkor kell berakni őket hirtelen egy redukáló közegbe, ami lehet például faforgács, föld vagy hamu, ami ráég a tárgyra, ezáltal alakítva a színét.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Mi lenne számodra a legnagyobb szakmai elismerés?

Az már egy nagyon nagy szakmai elismerés lenne, ha egy Michelin-csillagos étteremnek  készíthetnék tányérokat. Mivel figurális irányba is el szeretnék indulni, egy képzőművészeti díjat egyszer szívesen elnyernék, akár Magyarországon, akár külföldön.

Említetted, hogy a hajlított tányér a kedvenced. Esetleg otthon magadnak is szoktál a kerámiáidra tálalni?

Nagyon érdekes, nekem otthon nem igazán vannak saját kerámiáim, legfeljebb egy-egy darab. Inkább a csészéim azok, amiket szívesebben használok. A családomnak szoktam ajándékozni a munkáimból, apukámnak például készítettem egy teljes szettet, és ő rendszeresen tálal arra.

Van kedvenc technikád, amit szívesen alkalmazol a munkáid során, amiről szeretnéd, ha ismernének, vagy a védjegyed legyen?

A kedvenc technikámat a jelenlegi munkáimon nem alkalmazom, mert ez egy sorozatgyártási technika, mégpedig a porcelánöntés. Ehhez készíteni kell egy gipszmagot, majd arról egy gipsznegatívot, ami az öntőforma lesz, és abba lehet beleönteni a porcelánmasszát. Ez egy nagyon hosszú és sok türelmet igénylő feladat, ügyelni kell a precizitásra, és én nagyon szeretem az ilyen szöszmötölős dolgokat. Viszont a jelenlegi tárgyaimat az elejétől a végéig saját kezűleg készítem, és nem használok semmilyen sablont hozzájuk, de mindenképp szeretnék elindulni a porcelán irányába is. Van egy konkrét elképzelésem egy természet ihlette sorozatra, de még nem szeretnék erről többet elárulni, annyi azonban biztos, hogy ezek mindenképpen porcelánból fognak készülni, és remélem, hogy sok otthonban megtalálják majd a helyüket ezek a dísztárgyak. Közel állnak hozzám a kék szín árnyalatai kifejezetten feketével kombinálva, mint a hajlított tányér esetében. Ezt a tálat el tudnám képzelni egyfajta védjegyemnek.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Van valamilyen rituáléd az alkotásnál, esetleg azelőtt, hogy leülsz a koronghoz vagy épp közben?

A rituálé az agyag begyúrásával indul, ez azért fontos, hogy az agyagmasszában ne maradjon levegőbuborék, ugyanis az égetés során ez a hőtágulás miatt megrepesztheti, vagy akár fel is robbanthatja a tárgyat. Ezután az agyaggombócot a korongon megformázom, majd megvárom, míg bőrkemény állapotúra szárad. Ekkor esztergálással kialakítom az edény fenékszögét, ezt követően a teljes száradás után retusálom, és mehet is a kemencébe. Ez az egész folyamat nagyon megnyugtató és lelassító, kiszakít a mindennapokból.

Azonban minden égetés során nagyon izgulunk, ezért a kemence elindításánál van egy, a műhelytársaimmal közösen kialakított rituálénk is. Amikor elindítjuk az égetést, mindenki megsimogatja a kemence tetejét, és megkérjük, hogy legyen nagyon ügyes.

Ha már szóba került a kemence, hogyan kell elképzelnünk ezt az egész folyamatot, ahogy elkészülnek benne a tárgyak?

Egy 180 kilós és 250 literes kemencéről van szó, ami akár 1350 fokra is felfűthető. Ez már egy roppant modern szerkezet, modern vezérlőrendszerrel, amivel pontosan be lehet állítani, hogy milyen ütemben, valamint hány fokkal emelje a hőmérsékletet. A tárgyakat érdemes kétszer égetni, az első az úgynevezett zsengélés, ami 960 fokon történik, ezt követően mázazok, és utána indítom el a mázas égetést, ekkor 1250-ra fűtöm fel a kemencét. A felfűtési ideje 12-13 óra, és a lehűlés még egyszer ugyanennyi. A magas hőfokon való égetésnek köszönhetően a tárgyak tömörre égnek, ezáltal válnak mikrózhatóvá és bírják a mosogatógépet is, valamint kültéri használatra is alkalmasak lesznek.

Azt mondják, hogy ha valakinek a hobbija a munkája, akkor egyetlen napot sem dolgozik az életében. Ez nyilván nem igaz ebben a formában. Neked szoktak lenni olyan periódusaid, amikor nehezebben megy az alkotás?

Néha előfordul, hogy elveszítem a motivációmat, vagy alkotói válságba kerülök, de ilyenkor egyszerűen ráparancsolok magamra, több energiát teszek bele, többet jövök ide, hogy minél többet találkozzak a műhelytársaimmal. Jellemző rám, hogy az elképzelt tárgyak elkészítését előre megtervezem lépésről lépésre. Ötlet hiányában viszont az segít az átlendülésben, hogy csak fogok egy gombóc anyagot, leülök a koronghoz, és hagyom, hogy az legyen belőle, amivé válni szeretne. Így születnek az újabb és újabb ötletek.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Tábi Eszter Instagramját itt találjátok, Facebook-oldalát pedig itt!

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Olvass korábbi interjúkat:

Címlapkép: Réthly Dávid / Nosalty

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

„Csakis szívvel, lélekkel lehet finom ételeket az asztalra varázsolni" –...

A Nosalty-közösség nem lenne ugyanaz fáradhatatlan házi szakácsai nélkül, akik minden héten újabb receptekkel rukkolnak elő, ezzel is színesítve az oldalt. Ennek a lelkes csapatnak az egyik tagja Kard Éva "Gizi", aki HÚSBAVÁGÓ receptversenyünkön különdíjat nyert citromos-bazsalikomos patisszonkrémlevesével. Ő mesél most nekünk otthonról, konyháról és főzésről.

Nosalty

További cikkek

A görögdinnye tárolásának aranyszabályai

A dinnyével nem könnyű az élet. Már maga a kiválasztás is egy idegőrlő folyamat, ami alatt próbáljuk a legédesebb gyümölcsöt hazavinni. És ha ez sikerül, következik az újabb fejtörés: a tárolás kérdése.