„Azt éreztem, nem fogom tudni tovább élni az életem úgy, ahogy addig" – a Vegán Hegylakóval, Karalyos Gáborral beszélgettünk

Karalyos Gábort a legtöbben valószínűleg színészként ismerik, négy éve azonban Vegán Hegylakó néven vezet blogot, amiben mindennapjait dokumentálja Budapest szélén, egy hatalmas kertből. Önfenntartásról, környezettudatosságról és a veganuárról beszélgettünk vele.

A növényi étrend mindig jár egy váltással, ami mindenkinél más módon, más indíttatásból történik. Nálad hogyan történt ez az áttérés, milyen út vezetett a vegánságodhoz?

Voltak vegetáriánus ismerőseim, barátaim, akikre felnéztem, és tiszteltem őket azért, mert úgymond képesek ekkora lemondással élni csupán az állatok szeretetéből fakadóan. Aztán ők váltottak vegánra, és akkor azt éreztem, hogy ez már nem normális dolog, fanatizmus. Soha nem próbáltak megtéríteni, de gyakran beszélgettünk az ő indokaikról, és egyszer elküldtek nekem egy linket egy előadáshoz. Nem voltam hajlandó vágóhídi jeleneteket nézni, utólag belegondolva egyszerűen nem akartam tudni, mi az, amit támogatok a húsevéssel, miközben azt tartottam magamról, hogy állatbarát ember vagyok. Egy amerikai srác előadása volt a veganizmus ideológiájáról, amit gimnáziumokban és egyetemeken szokott előadni, és úgy voltam vele, hogy egy órát rászánok az életemből. Megnéztem, és sokkhatásként ért, ahogy összeszedte a gondolatokat a vegánságról. Úgy keltem fel a székből, hogy azt éreztem, nem fogom tudni tovább élni az életem úgy, ahogy addig.

Fotó: Karalyos Gábor

A vegán részt már értjük a Vegán Hegylakóból, de miként váltál hegylakóvá?

14 éve szabadúszó színész lettem, és akkor azt a döntést hoztam, hogy nem Budapesten lesz a bázisom, elköltöztem vidékre, egész pontosan egy Kaposvár melletti kis zsákfaluban éltem hét évig. Itt kezdődött a kertészkedés és a természetközeli lét. Aztán hét évvel ezelőtt visszaköltöztem Budapestre, de egy-két hét után éreztem, hogy akkora a kontraszt az erdőszéli kis falu és a nyolcadik kerület között, hogy ez nekem nem fog menni. Elkezdtem keresgélni valamilyen telket vagy nyaralószerűséget, amire elment fél évem. Végül egy ismerős ajánlotta, hogy nézzek szét a Csúcshegyen, amit nem ismertem korábban, de azonnal szerelembe estem, és sikerült is megtalálnom azt a helyet, ami ma már az otthonom. Először csak egy nyarat töltöttünk itt elég kalandos körülmények között, de ez nem szegte kedvem, inkább kihívásként éltem meg. Azt kell erről a helyről tudni, hogy zártkerti övezet, mezőgazdasági területnek számít, leginkább gyümölcsösök, nyaralók vannak itt, a közművekből pedig egyedül az elektromos áram van bekötve, a többit alternatív módon kellett megoldani. Az első évben télre visszatelepültem a városba, de ismét jött a rossz érzés, és akkor eldőlt, hogy ez lesz az állandó otthonom. Ez öt éve történt. Az én kertem közel 1300 négyzetméter, kis nadrágszíjparcella, 10 méter széles, 130 méter hosszú, és van rajta egy 17 négyzetméter alapterületű, háromszintes ház, ami nagyon komfortos, abszolút elég arra, hogy otthon legyen.

A kertet tudatosan ápolod és alakítod, vagy úgy fejlődik, ahogy éppen sikerül?

Ez egy szépen gondozott kert volt, de amikor én rátaláltam, már öt éve elhagyatottan állt. Első körben szelektálnom kellett, mert túlnőtték a gyümölcsfák, aztán elkezdtem ültetni azokat a dísznövényeket, fűszernövényeket, amiket szerettem volna látni magam körül. A fejemben él egy kép arról, hogy miként fog kinézni ez a kert pár év múlva, de ez annak köszönhető, hogy volt már közöm kerthez, és ott megtapasztaltam, hogy ha valamit elültetsz, és még csak egy kis öklömnyi valami, az hogy fog kinézni kettő, öt vagy tíz év múlva. Van egy terv, ami mentén haladok, de nem is a terv a lényeg, hanem a szemléletmód. Próbálom elsajátítani a permakultúrás módszert, ami egy természetközeli, a természetet leutánzó kertművelési mód, mellőzöm a vegyszereket, illetve ha valamit muszáj permetezni, akkor saját készítésű, gyógynövényekből és illóolajokból álló keverékeket használok. Próbálok egy önvédelmi mechanizmussal bíró rendszert beállítani itt. Nagyon sok minden szépen működik, és sok minden még arra vár, hogy kitanuljam, tapasztalatokat gyűjtsek, de ez egy olyan út, amihez idő kell, az eddigi eredmények azonban abszolút kecsegtetőek.

El lehet mondani, hogy te most önfenntartó vagy?

Annyi mindent társítunk az önfenntartó szóhoz, misztikus is egyúttal. Nem gondolnám, hogy lehetetlen lenne, mindenesetre nagyon nehéz leszakadni a mai civilizált világunkról, nem is szeretnék. Ruhát nem tudok szőni, fogkefét sem tudok gyártani, de mivel a zöldségek és gyümölcsök a táplálkozásom alapelemei, ezért fontos, hogy amit fogyasztok, az minél jobb minőségű legyen, illetve külön ajándék, hogy közöm van hozzá. A cél az, hogy a lehető legtöbb mindent meg tudjak termelni a magam számára. Még az elején járok ennek az útnak, de alakul.

Mit ad számodra ez az életforma, hogy a természethez közel élsz? Mondtad, hogy a belvárosban nem bírtad, most sikerült megtalálnod azt a helyet, ahol kiegyensúlyozott vagy?

Azért érdekes ez, mert eredendően lakótelepi gyerek vagyok. Igaz, sok időt töltöttem természetben rokonoknál, voltak falusi nyaralások, így azt is láttam, hogy a rengeteg ajándék mellett, amit ad, mennyi munkát is jelent a kert. Azon túl, hogy otthonra leltem, ami miatt fontos ez nekem, hogy itt tudom megérezni igazán, hogy része vagyok a természetnek. Teljesen másképp lehet érzékelni itt az időt, nemcsak óra-perc viszonylatban, hanem az évszakok terén is. Itt az ember bele tud helyezkedni az univerzumba. Az én lelki adottságom igényli, szükségem van erre ahhoz, hogy mind fizikailag, mind mentálisan toppon legyek.

Említetted, hogy lemondásként, áldozatként láttad még mindenevőként, hogy a barátaid vegetáriánusok. Mai fejjel mivel nyugtatnád meg az akkori önmagad, mit mondanál neki?

Azt gondolom, hogy ez egy út, amin akkor tud az ember elindulni, haladni, ha nyitott rá, és amíg ez nem történik meg, addig szajkózza a sablon mondatokat, amiket a kultúránk belénk nevelt, minthogy 'A haszonállatok azért vannak...', 'Hús nélkül nem lehet élni'..., 'Az ember gyenge lesz, hiánybetegségekhez vezet, ha nem eszik állati eredetű ételeket!'. Ezeket én is nagyon szerettem hangoztatni, mintegy pajzsként magam elé tartani. Leginkább megnyugtatnám magamat, hogy ezeket a félelmeket el kell engedni, ugyanakkor azt gondolom, hogy akkor érkezett el az ideje annak, hogy nyitott legyek a változásra. Sok mindent lehet mondani, de azt biztos nem, hogy ez lemondás. Viszonylag hamar eljutottam arra a szintre, hogy rájöjjek, sokkal változatosabban táplálkozom növényi étrenden. Előtte is szerettem a konyhában tevékenykedni, és még büszke is voltam magamra, hogy férfi létemre nem esek zavarba, ha a főzni vagy sütni kell valamit, de utóbb rájöttem, 15-20 olyan étel volt, amit vetésforgóban készítettem. Annak ellenére, hogy az állati eredetű ételek kikerültek az étrendemből, sokkal több alapanyagot használok, sokkal változatosabban, színesebben eszem. Szokták kérdezni, hogy nem hiányzik-e, nem gondolok-e rá, néha álmomban nem eszem-e húst. Mára eljutottam oda, hogy azért sem tudom lemondásként megélni ezt, mert az állati eredetű alapanyagok számomra nem számítanak ételnek. Nyilván ez egy folyamat része, ahogy kiürülnek ezek a dolgok a szervezetből fizikálisan és mentálisan egyaránt, úgy megváltozik az ember hozzáállása. 

Ebből a változatos étrendből van esetleg olyan étel, ami a kedvenced, amit nagyon gyakran készítesz?

Nem tudnék kedvenceket mondani, mert az ételkészítés öröme is táplál. Azt tudom javasolni mindenkinek, aki kacérkodik a vegánsággal vagy éppen átáll, hogy tanulja meg magának elkészíteni az ételeket, mert azzal a saját helyzetét könnyíti meg. Könnyebb átvészelni az ilyen váratlan helyzeteket is, mert hogyha éhes valaki, és azonnal kell ennie valamit, akkor valóban egyhangúvá válik, ha csak a boltok polcairól tud a készételekből válogatni. Én kimondottan játékosan tekintettem arra, hogy belevetettem magam a növényi alapanyagokból való főzésbe. Sok dolog eltér a megszokottól a vegán ételek készítése során, de ezeket pikk-pakk el lehet sajátítani, és az internet mindenben segít, recepteket, videókat lehet nézegetni, amik megmutatják, hogyan lehet egészséges, változatos, ugyanakkor finom és látványos ételeket kreálni. Ez a játékosság kifejezetten hozzáad, hogy élvezettel tudjak főzni, táplálkozni. Nincs kedvencem, illetve ez folyton változik, mivel próbálok mindig szezonális alapanyagokat használni.

A Vegán Hegylakó blogodat már több mint 20 ezren követik a Facebookon, ez egy óriási eredmény, de felelősség is. Van valamilyen célod, magad számára megfogalmazott küldetésed vele?

Eleinte játéknak indult, és én magam sem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődést fog kiváltani. Amikor vegán lettem, a felismerés, a sokkhatás annyira felborzolta a kedélyeimet, hogy azt éreztem, erről most mindenkit meg fogok győzni egy pillanat alatt. Ha nekem sikerült egy óra alatt eljutnom oda, hogy megértettem, hogy mi a veganizmus lényege, másnak is át fogom tudni adni. Szerintem ez egyfajta velejárója is a dolognak, hogy sokan agresszíven vagy nem a megfelelő módon kommunikálnak erről, és én is belecsúsztam ebbe, de hamar rájöttem, hogy ezzel egyáltalán nem azt a hatást érem el, amit szeretnék, sőt, inkább az ellenkezőjét. Akkor vettem észre, hogy jobban érdekli az embereket, ha alternatívát kínálok. Amikor eldöntöttem, hogy teljesen kiköltözöm a hegyre, akkor jött az ötlet, hogy ha már úgyis mindent dokumentálok a magam számára afféle fényképes naplóként, akkor ezt nyilvánossá teszem, biztos lesz pár barátom, ismerősöm, rokonom, aki ezt követné, olvasná. A négy év alatt eljutottunk több mint 20 ezer követőhöz, és volt egy pont, ahol megéreztem ennek a felelősségét. Konkrét célom nincs, szeretném  megmutatni, hogy a vegánság egyáltalán nem bonyolult, könnyen megvalósítható, és kellő felkészültséggel és egy pici odafigyeléssel lehet egészségesen és változatosan étkezni. A felelősséget akkor éreztem meg igazán, amikor egyre több visszajelzést kaptam olyan emberektől, akik ennek az oldalnak a hatására váltottak, vagy ez volt az utolsó lökés a váltáshoz. Volt olyan nagymama, aki bajban volt, hogy mit főzzön a vegán unokájának, ezért innen inspirálódott. Nagyon jó érzés ezeket az üzeneteket olvasni, jó tudni, hogy már azzal is segítek másoknak, hogy a magam módján dokumentálom azt, ahogyan élek.

Amellett, hogy növényi étrendet követsz, és a természet közelében élsz, esetleg még más módon is teszel a környezetvédelemért?

Ez is az út része volt. Ahogy mindenevőként azt gondoltam, hogy menő vagyok, hogy tudok sütni-főzni, ugyanazt éreztem, hogy mivel szelektíven gyűjtöm a hulladékot, azzal sokat teszek a környezetért. Amikor kiköltöztem ide, szembesültem vele, hogy valójában mennyi is az a hulladék, amit egy háztartás termel, mivel itt hetente egyszer viszik el a szemetet, a szelektív hulladékgyűjtőket pedig havonta egyszer ürítik. Amíg a 30 lakásos belvárosi ház nagy halmához tapasztottam oda a saját szelektív szemetem, addig ez nem tűnt fel. Itt szembesültem azzal is, hogy mennyi minden van, ami kiküszöbölhető ebből. Tavaly januárban megkeresett Tóth Andi (a Háztartásom hulladék nélkül blog alapító-szerzője - szerk.), és egy egy hónapos kihívás kapcsán segített, ellátott tanácsokkal, idejött, kiborogattuk a kukánkat, megkaptam a könyvét. Döbbenetes volt, hogy egy pici odafigyeléssel a hulladék kilencven százaléka be sem kerül az otthonunkba. Azon vagyok, hogy ezen a téren is tovább fejlődjek. Emellett mivel itt csak elektromos áram van a közművekből, ezért a vizet magunknak kellett megoldani. Több opció létezett erre, és a legkörnyezettudatosabb megoldást keresve bukkantam rá Dr. Országh József professzor (elektrokémikus, vízkutató, fenntartható vízgazdálkodás-mozgalmár, tanár, vállalkozó - szerk.) munkássága nyomán a most használt vízfenntartó-rendszerünkre. Ez azt jelenti, hogy nem termelünk szennyvizet, mert komposzttoalettet használunk. Ez bent van a házban, nem egy kerti budi, csak az a különbség, hogy ez egy száraz toalett, aminek tartalma komposztálásra kerül a kertben. A mosogatásból, zuhanyzásból, mosógépből származó szürkevíz pedig alkalmas locsolásra, mivel növényi alapú, természetes tisztítószereket használunk. Így a felhasznált vizünk nem kerül be csatornába, nincs szükség emésztőre, amit időnként üríttetni kéne, hanem a természet körforgásában marad, és visszajut a talajba.

Jelenleg is zajlik a veganuár, ami a növényi táplálkozás kipróbálására buzdít. Szerinted mi a legnehezebb az átállásban hónaptól függetlenül, és mit tanácsolnál, miként lehet ezen átlendülni?

Szerintem az a legnehezebb helyzet, ha az embert nem támogatja a környezetében senki. Pont ezért tartom fantasztikus kezdeményezésnek a veganuárt, mert a 30 nap alatt nemcsak recepteket, hanem olyan komplex tudásanyagot kap az ember napi szintre lebontva, hogy pont ez az elveszettségérzés kerül ki a képből. Annak idején bennem is sok kétely, rossz beidegződés merült fel, aminek utána kellett olvasni. Nekem akkoriban az segített, hogy csatlakoztam több olyan oldalhoz, ahol a vegán életmód volt a téma, és eljártam vegán piknikekre, ami azáltal támogatott, hogy találkozhattam hasonszőrű emberekkel. A veganuár azért nagyon hasznos, mert ad egy alap biztonságot, ami mentén az ember sokkal könnyebben tud elindulni ezen az úton. A veganuár Facebook-csoport is nagyon támogató, és nagyon sok időt és energiát tud az embernek megspórolni. A legjobb pedig, hogy nemcsak januárban lehet elkezdeni, az ember belevághat február közepén is ennek a rendszernek köszönhetően.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!

Ezeket olvastad már?

Gáspár Bea újra a konyhájába invitál: megjelent a Bea konyhája...

Gáspár Beát valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, de amikor három évvel ezelőtt megnyert egy tv-s főzőműsort, valószínűleg sokan egy új oldaláról ismerték meg. A tavaly megjelent nagy sikerű Bea konyhája kötet után idén ősszel megérkezett a Bea konyhája 2. Ennek kapcsán kérdeztük a szerzőt főzésről, családja kedvenc ételeiről és a közelgő karácsonyról.

Szász Nóri

“A tudatod csak akkor lesz tiszta, ha tiszta az ételed”...

Dr. Árvai Anita Veganeeta néven kezdett blogolni az ételekről, egészséges táplálkozásról, vegánságról, majd megnyitotta saját kis vegán otthonát Balatonalmádiban, Veganeeta Home néven. Vidámsága, életigenlése, energiája a képernyőn keresztül is ragadós, ételei pedig a megrögzött húsimádókat is új utakra csábítják. A veganuár apropóján beszélgettünk vele.

Szász Nóri

Címlapkép: Karalyos Gábor

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek