Már kiskorom óta érdekel és kikapcsol a főzés, szeretem nézni és hallani hogy ízlik a főztöm… azt hiszem aki szakácsként itt van a NoSaltyn, ezt nagyjából így gondolja.
Mindezeken túl elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mikor és hol dőlt el, hogy engem érdekel a főzés. 3 dologgal tudom ezt magyarázni (kell egyáltalán magyarázni? J ).Szóval az első emlékeim között az van, ahogy nagypapám igyekszik megtanítani, hogyan kell a zöldségeket mértani pontossággal felaprítani ugyanolyan méretű és formájú darabokra. Mert az úgy szép, mert úgy fő meg egyenletesen, és csak mert Ő ilyen. Én pedig próbáltam mindenben utánozni, és végül már egész ügyesen daraboltam a répát, krumplit, hagymát.
Ezeket olvastad már?
Ehhez kapcsolódóan tizenéves korom környékén virágzott a Jamie Oliver-projekt, mindenhonnan Ő folyt, akkoriban robbant be a köztudatba. Én pedig lelkesen néztem, hogy milyen laza, milyen ügyes technikával aprítja a hagymát. Akkoriban bárki is főzött otthon, a biztos dolog az volt, hogy én aprítottam a hagymát. Egyrészt tanulgatva a Jamie Oliver féle technikát, másrészt beleépítve a Papa-féle azonos kiskocka méretet. Azt hiszem hagymavágásban egész jó vagyok.
Ezeket olvastad már?
A második dolog az, hogy nálunk a családban Anya és Apa is jól főz, szóval nem éttermi menün nevelkedtem, hanem tisztességes házikoszton.A harmadik, és egyben szerintem legfontosabb dolog, hogy – minden eredendő szerénységem ellenére - jól főzök. Ez van. Sokat tanultam, olvasgattam, érdeklődtem a téma iránt, próbálkoztam, gyakoroltam, de az az igazság, hogy magamtól is jól ment a főzés.
Ezeket olvastad már?
Szeretek kísérletezni, próbálkozni, próbálom a magam ízlése szerint alakítani a recepteket. Ehhez nagyon jó ötleteket szokott adni a NoSalty, ha keresek egy receptet, akkor nem a keresőbe írom be, hanem azonnal az oldalra jövök, és szinte biztos, hogy megtalálom azt, amit keresek.
Sokszor csak fél füllel hallok a tévéből egy receptet, vagy csak látok egy ételfotót, és megpróbálom reprodukálni. Nyilván ezekhez a próbálkozásokhoz kapcsolódóan még jó pár hasonló cikket meg tudnék írni –váltogatva a vicces, sikeres, kínszenvedős, bénázós fajtákat.Summa Summarum: remélem a NoSalty-n bóklászó embereknek is tetszik néhány receptem, tényleg jó érzés tudni, ha más ez alapján főz. És hogy miért olyan fontos ez? A legelső mondat miatt.
