Szebeni Aliznak hívnak, és 13 évesen kezdtem először önállóan főzni. Régen a családi házunk központja a konyha volt. Ott zajlottak a hétköznapok fontos eseményei, ott írtam a leckémet, miközben a velünk élő nagymamám folyton főzött, sütött valamit. Nagyszerű szakács volt. Neki egy nyújtott rétes a legegyszerűbb fogásnak számított, néha hetente kétszer is előkerült a fehér abrosz, és már nyújtotta is a papírvékony tésztát.
Tőle lestem el mindent, mert folyton körülötte tébláboltam. Életem első saját kezűleg készített fogása a rakott krumpli volt. Egy olyan ritka tavaszi délután, amikor nem volt otthon senki, elővettem Horváth Ilona szakácskönyvét, és megfőztem az első, teljesen önálló ételemet. Apukám annyira megdicsérte (pedig nekem nem is ízlett annyira, mint a mamáé), hogy szárnyakat kaptam. Nyáron borsólevest főztem a kertben szedett friss borsóból és zöldségekből, karácsonykor meg már tízféle süteményt sütöttem. A házilag hajtogatott leveles-vajas tésztából készült sajtos rudam olyan réteges lett, hogy mind eldőlt sütés közben. Még a szomszédoknak is büszkén mutogatták. Ekkor kezdődött az azóta is tartó szerelmem a sütés-főzés iránt.
Gyűjtöm a recepteket, a szakácskönyveket, a gasztronómiai újságokat, illetve csak gyűjtöttem, mert ma már nem olyan érdekes számomra, hisz szinte naponta jelenik meg egy új könyv. Több mit 200 szakácskönyvem van, így már csak egy-egy különlegesebb példányt veszek meg.
Levesek Azila konyhájából
16 éve, hogy az Internet megjelent az életemben, ez pedig hihetetlen mennyiségű új receptet hozott a konyhámba. Nem tudnám megmondani, hogy hány ezer receptet próbáltam már ki, de volt idő, amikor a gyerekeim könyörögtek: "Csak egy egyszerű rántott húst süss nekünk, Anyu, semmi szezámmag, semmi sajt, semmi extra, csak tojás meg prézli, tudod, úgy, ahogy mindenki csinálja!". Volt egy időszak az életemben, amikor ez volt az egyik legfőbb elfoglaltságom a gyereknevelésen kívül, hiszen hosszabb időt töltöttünk külföldön, ahol az én dolgom csak a nyugodt családi háttér biztosítása volt. A napi főzés mellett gyakori volt a vendégeskedés is, így megannyi jobbnál-jobb receptet sikerült kipróbálnom.
Ezeket olvastad már?
Ha valahol eszem valami finomat, igyekszem otthon rekonstruálni, többnyire sikerrel, vagy lesz egy vadonatúj receptem. Egyre több a saját kreáció. Az ötleteimet kis cetlikre írogatom, és néha egyet-egyet megvalósítok belőlük. Egy jó étel elkészítése öröm akkor is, amikor készül, és még nagyobb, amikor elismerően nyilatkoznak az eredményről. Sok sikerélménnyel lennék szegényebb (meg jó pár kilóval), ha nem ez lenne a legkedvesebb hobbim.
