A hagyma igen előkelő helyen szerepel a kedvenceim listáján. Remekül példázza ezt a téli hagymaleves mániám, a hagymás zsíros kenyér függőségem, és az a furcsa kényszer, hogy ha pirított hagymát lehet szórni egy ételre, akkor biztos, hogy én egy kisebb hegynyit lapátolok rá. A már említett levesre számtalan saját receptem van már, általában többféle hagymából, és unortodox módon tejszínnel készítem. Sok-sok sajt, cukkini és fűszerek is csatlakozhatnak még ehhez. Érdemes a hagyma több típusával is kísérletezni, hiszen mindegyik más-más ízzel bír, így természetesen a végeredmény is merőben új élmény lehet. A shalott, salotta vagy mogyoróhagyma az egyik kedvencem, mert íze lágyabb és komplexebb, mint fajtatársaié.
Ismeretségünk még a tini koromból eredeztethető, amikor a nagymamám gyakran "gyors kínait" készített nekem ebédre. Egy kis olívaolaj, szójaszósz, szezámolaj, arra a salotta, rá az épp otthon található zöldségek julienre vágva, egy kis hús és már kész is. Imádtam! Én már csak ritkán készítem ezt a "gyors kínait", a salotta viszont megmaradt a mindennapi alapanyagok között. Most egy pitébe került, amit akár kétféleképpen is elkészíthetünk attól függően, hogy mire vágyunk éppen. Az alapja egy egyszerű vajas tészta, e mellé társulnak a vajjal, olívaolajjal, kakukkfűvel és balzsamecettel készített hagymácskák, amik vagy a tésztába, vagy a tészta alá bújnak. Előbbi esetben egy egyszerűbb hagymás pitét kapunk, ha viszont a tésztát a hagymákra borítjuk, akkor már egy különlegességgel, egy fordított tortával, más néven tarte tatinnal van dolgunk.
Bár ez általában egy almás változatot takar, ez semmiképp se szegje próbálkozási kedvünket. Ha ezt a változatot készítenénk, akkor a hagymákat egy olyan serpenyőben készítsük, ami bírja a sütőt is. Miután elkészült a salotta, jöhet rá a tészta, a széleit nyomkodjuk le, és mehet is a sütőbe. A pités változatot is bátran felturbózhatjuk - ha egy kis kecskesajtot morzsolunk a tetejére, már az is csodákra képes.
