Be kell valljam, hogy a pászka sosem volt a kedvencem. Nem mintha bármi bajom lenne vele, de olyan, min a wasa kenyér meg az abonett: ha jó vastagon meg lehet kenni guacamoléval vagy sajtkrémmel, akkor jöhet, de akkor meg minek. Amúgy meg egy ízetlen, száraz rágcsa, amitől az embernek csak elmegy a kedve a fogyókúrától.
Mikor az izraeli utamat terveztem, csak a pészah ideje jöhetett számításba, barátnőm csak akkor tudta bepakolni a két gyereket és a férjet a családi kocsiba, hogy kicsit barangoljunk az országban. Kicsit sem bántam, sőt, kifejezetten készültem a széder esti óriási családi eszem-iszomra. Abban nem is csalódtam, tizenkét fogás került az asztalra, olyan különlegességekkel, mint a datolyaméz római salátával és pirított mogyoróval, a töltött hal, vagy a csípős marokkói csirke.
A nagy zabálásnak persze megvolt a böjtje - a következő napokban eltűntek a boltból a mindenféle kenyerek, élesztős pékáruk, és az összes olyan gyanús dolog, amiben élesztő van, vagy erjedéssel készült.
Én egyébként jól bírom kenyér nélkül, akár hetekig is, de ha az alternatíva a pászka, akkor azért vannak fenntartásaim.
Amúgy vicces volt látni, hogy mi mindenre jó az általam kevéssé kedvelt roppanós fehér kis lap - barátnőm férje egyik este sűrű forró csokival és sűrített tejjel rétegezte őket, majd pár óra hűtő után sütiként tálalta - egyáltalán nem volt rossz, és nem ismertem volna benne fel a pászkát, ha nem látom, ahogy belerakja.
A kedvencem azonban ez a reggeli sajtos puffancs volt -átmenet a bundás kenyér meg a tócsni között.
Na nem mintha nagyon hasonló alapanyagok lennének benne, de a végeredmény mégis rájuk emlékeztetett leginkább. Sivan amúgy azt mondta, a matzo brei-t alakította át "egy kicsit".
A matzo brei tipikus pészah-i reggeli, és egyébként összetört, néha vízben megáztatott pászkás omlettet fed.
Nekem ez a sajttal vastagon felturbózott, zöldfűszeres változat sokkal jobban ízlett, különösen tejföllel vastagon megkenve. Igaz, hogy ez a tejfölös plusz Edina barátnőm magyar konyhán szocializálódott ízlése tetette hozzá, de hát így lett igazán fúziós ez a reggeli - ami pont olyan jó délután, hidegen, mint reggel forrón. nem nagyon tudtam eldönteni, hogy az átdolgozott verzió maceszlepény, pászkapuffancs vagy matzo brei néven fusson, de hívja mindenki úgy, ahogy szeretné.
Ha van még egy kis maradék pászkátok otthon a megmaradt maceszgombócból, vagy a legutóbbi diétázásból, akkor pedig feltétlenül próbáljátok ki!
