A gyerekekre általában igaz, hogy amit otthon nem esznek meg, sőt, kategorikusan elutasítanak, azt vendégségben probléma nélkül és örömmel gyömöszölik magukba - még esetleg repetáznak is belőle. Én szerintem az átlagosnál is rosszabb evő voltam - otthon még akkor sem ettem meg a gyümölcsöt, ha süteménytésztába volt csomagolva. Még akkor sem, ha lekvárrá volt pépesítve. Természetesen a szomszédoknál tettem némi engedményt.
A szomszédunkban lakott egy kedves, idős néni - úgy emlékszem, voltak unokái, de elég messze éltek - , aki sportot csinált abból, hogy nekem kedveskedjen. Hogy mennyire dominánsak az ízekhez kötött emlékek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szegény nénire hűtlen és csalárd módon egyáltalán nem emlékszem, de nagyon is előttem van az az apró virágmintás porcelán tányér, amire a "keszket" tette ki. A "keszk" tulajdonképpen valamilyen édes, bolti linzerkeksz volt, kocka alakú, roppanós, édes, amit Ida néni még saját készítésű csokiban is megforgatott, majd rácson kihűtött. Imádtam, állítólag alkalmanként olyan elvonási tüneteim voltak, hogy gyerekszobámra fittyet hányva ököllel vertem az ajtót, csokis kekszet követelve.
A másik nagy dolog, amiben a szomszéd néni erős volt, az a ribizlis-citromos piskóta volt. Biztosan sütött más sütiket is, de bennem csak ez maradt meg, ami azért nagyon fura, mert a fanyar piros bogyókra csak valamikor kamaszkorom hajnalán fanyalodtam rá. Valószínűnek tartom azonban, hogy a tetején lévő cukormáz nyomós érv volt, hogy ezt a sütit bizony meg kell enni.
Egyébként nemcsak hogy ez volt az első forma, ahogy a ribizlit megettem, de ez volt az első süti, ami miatt a cukormázat kipróbáltam. Hozzá kell tennem azt is, hogy első körben mindjárt háromszor kellett nekiállnom - negyedszerre sikerült csak összehozni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem komoly problémát jelentett annak a 3 másodpercnek a belövése, mikor a cukor elkezd keményedni, de még nem túl kemény a rácsozáshoz. Mindegy, a receptben leírtam, hol kell elkapni a grabancát. Ti pedig, ha hétvégén ráértek, legyen ez a desszert: gyors, könnyű, fanyar, igazi nyári édesség!
