Igen, persze, hogy a Gundel palacsintáról van szó! Tölteléke nem egyszerű darált dió, itt az ízesítés és a krémesítés a lényeg. Amikor néha egy nagyobb diódarabra harapunk, az a legjobb, tehát nem kell porrá őrölni a diót. Soha ne sajnáljuk belőle a rumot, de eredeti, jó minőségű rum illik bele, nem holmi rumaroma. Csokifronton semmi kétség, mindenképpen minimum 70%-os kakaótartalmú étcsokoládét érdemel az öntet. A roppanós szélűre sütött palacsintakülönlegességet csakis melegen ajánljuk!
Ahogy sok más ételünkhöz, a Gundel palacsintához is fűződik egy történet, miszerint az eredi receptet nem Gundel Károlynak, hanem Márai Sándor feleségének, Lolának köszönhetjük. Ő adta tovább a Gundeleknek, sőt, állítólag még egy ideig az étlapon is Márai palacsintaként szerepelt a Gundel étterem étlapján. Azonban az akkori kommunista rendszer miatt Márainak és családjának el kellett hagyniuk az országot. Útlevelet kértek és kaptak egy svájci írókonferenciára, majd onnan Amerikába emigráltak. Ekkor az étel nevét is le kellett cserélni, a menüsorba így került a Gundel palacsinta.
Nem csak attól különleges ez a palacsinta, hogy híres emberek, szakácsok nevei fémjelzik, tálalásában is különbözik az egyszerűbb kakaós, lekváros vagy túrós palacsintától. Nem göngyöléssel, hanem hajtogatással kerül a tányérra: először félbe, majd negyedbe hajtva szervírozzák, így tölteléket a teljes felületére kap, és még erre jön a csodás forró csokiöntet. Amikor szeleteljük, tortaszerűen rétegeket láthatunk benne. Ha te is megkívántad, készítsd el barátodnak, családodnak, vagy ismertesd meg gyermekeidet ezzel a Hungarikummal!
